Ha nem is a legjobb, de mozgalmas év volt 1981 a Grateful Dead pályafutásában. Elsősorban Amerikában koncerteztek egész évben, stúdióalbum nem készült – sőt utána sem több éven keresztül –, de rövid időre kétszer is átugrottak Európába. Főleg Londonban, a Rainbow-ban játszottak, egy Rockpalast-tévéfelvétel kedvéért a németországi Essenben is felléptek, ezt a bulit annak idején a Magyar Televízió is leadta.
A színfalak mögött viszont adódtak problémák. Jerry Garcia, a főnök súlyos cukorbetegséggel gyötrődött, állapotát súlyosbította jelentős súlyfeleslege és kábítószerfüggősége. 1986-ban diabéteszes kómába esett, amelyből ugyan felgyógyult, de az egészsége már sosem állt helyre. Ezzel még nem volt vége, mert Phil Lesh basszusgitáros az alkohol démonjával küzdött és Bill Kreutzmann dobos kokainfüggősége is szaporította az égen a fekete felhőket. Ez is oka volt, hogy hét éven keresztül nem születtek stúdiófelvételek.
A koncertek viszont nem voltak rosszak, Brent Mydland billentyűs belépése – aki Bob Weir gitáros szólócsapatában játszott –, új lendületet adott a bandának. Garcia nagyon elégedett volt új társuk teljesítményével: „Vele már nem vagyunk ugyanazok, többszínű a zenénk az erős tenor énekhangjával, amit korábban egy countrybandában is kamatoztatott. Remekül működnek a dolgok.”
Köztudott, hogy a Dead karrierjének koncerttevékenysége jól dokumentálható, több száz élő kiadvány jelent meg tőlük az évek során. Mindig is hatalmas repertoárt tartottak műsoron, mert ha megnézzük az egyes turnék fellépéseit, nagyon eltérőek a számlisták. Ez a koncert 1981. március 9-én hangzott el, megnéztem a két nappal korábbi és az eggyel későbbi hangverseny setlistjét, és bizony mindhárom bulin teljesen mást játszottak.
Ami ezt a fellépést illeti, tényleg nem hallatszik rajta, hogy a színfalak mögött mennyire súlyos gondok akkumulálódtak a zenekarban. Bob Weir és Jerry Garcia jól énekelnek, a jammelés most is nagyon megy, talán jobban is, mint máskor. Hosszúak a dalok, jól kitöltik őket. A koncert utolsó harmadában kissé öncélú hangszeres betéteket nyomnak perceken keresztül, – ezek közül viszont kiemelkedik Bill Kreutzmann és Mickey Heart zseniális dobduettje –, ám ez is a Dead-bulik egyik sajátja volt.
Kortársaival ellentétben a Dead nem alkalmazkodott a nyolcvanas évek trendi zenéjéhez. Nem modernizálták a stílusukat, nem mentek el kommersz irányba, végig hűek maradtak önmagukhoz. Lássuk be, őskori hippiktől furcsa is lett volna az ilyen stílusváltás.
A Madison Square Garden a banda egyik legfontosabb koncerthelyszíne volt. Igaz, hogy csak 1979-ben játszottak ott először, de aztán összesen 52 alkalommal léptek fel a következő években. 1993. szeptember 20-a emlékezetes dátum a MSG-koncertek sorában, mert ezen a napon öt (!) koncertet játszottak le a kultikus csarnok színpadán. Ahogy Bob Weir jellemezte a helyet: „Voltak helyszínek, ahol nagyon vártuk a bulikat. Ám ez a hely döbbenetes és bizsergető egyszerre.” Bill Kreutzmann így festette le a legendás arénát: „A Gardenben mindig színpompás bulikat nyomtunk hatalmas energiával, és azt a több tonnányi energiát vissza is kaptuk.”
Grateful Dead 1981:
Jerry Garcia – gitár, ének
Mickey Heart – dob
Bill Kreutzmann – dob
Phil Lesh – basszusgitár
Brent Mydland – billentyűsök, ének
Bob Weir – gitár, ének
Hivatalos hazai forgalmazónál kapható fizikai formátum: 3 CD
CD 1
Feel Like A Stranger / Althea / C.C. Rider / Ramble On Rose / El Paso / Deep Elem Blues / Beat It On Down The Line / Bird Song / New Minglewood Blues
CD 2
China Cat Sunflower / I Know You Rider / Samson And Delilah / Ship Of Fools
CD3
Estimated Prophet / Uncle John’s Band / Drums / Space / The Other One / Stella Blue / Good Lovin’ / U.S. Blues
Legutóbbi hozzászólások