A progresszív rock és metál, mint stílus világában nagyon ritkák az olyan lemezek, amelyek érzelmi töltetet hordoznak. Egy kezemen meg tudnám számolni azokat a lemezeket, amelyek inkább a benne rejlő érzések miatt adtak egyszerűen lehengerlő vagy épp földbe döngölő élményt. Előbbire talán Neal Morse lemezei közül a ’Testimony’ jó példa, míg a brutálisabb oldalt a Pain Of Salvation ’In The Passing Light Of Day’ lemezével tudnám jellemezni. De ez csak az én személyes ízlésem két pontja, más előadóktól is lehetne ilyen példákat hozni. A stílus hazai képviselő között találhattuk a Miserium nevű kvartettet, akik szakmai tudásuk legjavát tették bele a megjelent két nagylemezükbe. Sajnálatos módon ez a zenekar is befejezte a működését, ám a búcsúképp hozott dal, a 100,000 Light-Years valami miatt kilógott az addig kialakított képből, mert a srácok keze alól egy olyan érzelmeket rejtő szerzemény került ki, amelyre akkor a világ nem kapott magyarázatot. De vajon mik is voltak azok az érzelmek, mi váltotta ki őket?

Két évnek kellett eltelni ahhoz, hogy ezekre a kérdéseimre választ kapjak. Tari Szabolcs a Miserium felbomlása után úgy döntött, hogy egyedül halad tovább a zenei útján és ezúttal a közönség által eddig még nem ismert oldalát helyezte előtérbe. Míg a Miserium esetében a kiváló szakmaiság állt a középpontban, a From The Sky esetében az érzelmek kifejezése lett az elsődleges cél. Bátor lépés volt, hogy egykori csapatának komplexitását és progresszivitását elhagyva az extrém metál műfaj felé fordult, amely technikai értelemben nem könnyítette meg a dolgát. De ez az album nem pusztán extrém metál anyag, van benne a progresszív, a black, a thrash metal jegyeiből is bőven. A prioritást azonban a szakítás, az elválás érzelmeit feldolgozó, terapikusan felépülő konceptbe helyezte Szabolcs, a düh, a szomorúság, az elfogadás, a feloldozás és az elengedés köré. Ha ezeket észben tartva hallgatjuk végig a ’Rex’ albumot, akkor érezhetjük meg azt a hatalmas erőt, amely a dalokból árad. Így már talán nem is fura, hogy a Libra volt az első dal, amelyet a From The Sky lelkületének bemutatására kiválasztottak.

A szívet melengető dallamok mellett a lemez valódi arcát több dalon keresztül ismerhetjük meg. A szimfonikus extrém metál dominál, de más műfajok elemeiből is hallhatunk, mint például a Finisterra középső részében hallható thrashre hajazó gitárkiállás, de a dallamos metál is előtérbe kerül például a Pactum Diabolicumban. Személyes kedvencem a régi, miseriumos időkre emlékeztető Vulcanus lett, amely a lemez progresszív oldalát mutatja meg.  De már az elején a Dimmu Borgir és a Flashgod Apocalypse világát megidéző hatások érik a hallgatót, a dobok irgalmatlan erővel sújtanak le, a szimfonikus alap is hasonlóan fontos szerepet kap, mint az olaszoknál. A hangszerelés nagyon alaposan kidolgozott, vastagsága közel hasonló, mint a Dimmu ’Puritanical Euphoric Misanthropia’ lemezén hallható. A korong hangzását csak dicsérni lehet, mert a technikás zene mellett az ének sincs elkenve, tökéletesen lehet hallani minden szólamot. A szólóének is váltakozik a dramaturgiának megfelelően a tiszta ének, a norvégok anyagain is hallható károgás és hörgés között. Ez az erő, tisztaság és jól felépítettség ritka manapság, főleg egy debütáló zenekartól. Bár az is igaz, hogy Tari Szabolcsnak több évtizednyi munkája van abban, hogy ilyen színvonalú lemez elkészítésére képes szinte egyedül, hiszen a gitár, a basszusgitár és a zongora szólamait is ő maga játszotta fel.

Egy kiforrott anyagról beszélhetünk, amely felvehetné a versenyt a stílus nemzetközi előkelőségeinek színvonalával. És ha már az extrém metál nagyjai kerültek szóba, akkor szóljon a rájuk emlékeztető, irgalmatlan dühöt rejtő Libera Me!

A korong első fele egyértelműen a düh jegyeit hordozza, amelyet a szomorúság és az elválás fájdalma itat át. A zenei oldal is ezt követi. A Finisterrától viszont megváltozik minden, onnan már jól érezhető az elfogadás megjelenése. A zene zsenialitását dicséri, hogy a lemez egységes képe mégsem változik. Marad az első részben megismert extrém metál, vagy épp a dallamos metál egy kis blackes, thrashes vagy progos csavarral. A ’Rex’ valódi arculata számomra a kilencedik dalnál, a Nexusnál véget ér. Az utolsó dal jól érezhetően már egy következő történetet nyit meg.

Az őszinte dalszövegek súlyossága is megérintheti a hallgatót. Ahogy említettem, kevés ilyen érzelemgazdag anyaggal találkoztam. Ha hasonlítanom kellene a lemez szövegvilágát valamihez, akkor egyértelműen a Pain Of Salvation ’In The Passing Light Of Day’ világa jut eszembe. Daniel Gildenlöw is a saját halálközeli élményét foglalta lemezbe, Tari Szabolcs is valódi, megtörtént eseményeket dolgozott fel olyan nyíltsággal, amilyenre csak kevesen képesek.

Összegzés:

A Miserium nyomdokain haladva, de sokkal egyszerűbb köntösben tálalva olyan dalokat mutatott be Tari Szabolcs, melyek sokaknak lehetnek kedvesek, melyekbe bármelyik hallgató könnyen beleélheti magát. Az extrém metál jó táptalaj az extrém érzelmek kifejezéséhez, ez a From The Sky debütalbumának erőssége, és ez kiváló alap lehet a jövő sikerei felé.

Pontszám: 9

Megjelenés: 2021
Kiadó: H-Music Hungary
Stílus: szimfonikus extrém metál
Származás: Magyarország

Zenészek:

Tari Szabolcs – ének, gitár, basszusgitár, zongora
Süle Tamás – dob, vokál (Finisterra & Sanguis)
Iványi Álmos – vokál (Pactum Diabolicum & Sanguis)
Haraszti Dávid – dobok
Suha Tamás – hegedű (Lacrimosa, Libra & Arbor Vitae)

Dalcímek:

01. Libera Me
02. Pactum Diabolicum
03. Lacrimosa (Tears Fall Down)
04. Sanguis
05. Finisterra
06. Vulcanus
07. Libra
08. Hereditas
09. Nexus
10. Arbor Vitae