Pócsi István nemcsak a Barba Negra programigazgatója, hanem a Hét Jel nevű projekt alapítója is, amelyben tucatnyi élvonalbeli rockzenésszel gondolja tovább egykori zenészélményeit. A Hét Jel 2018-as ‘Tiszta lap’ albumát már több kislemezdal is követte, a folytatásról maga a főnök nyilatkozik, mert már megint nagyot álmodott, és az Áldozni készül című friss szerzeményhez egy újabb csodacsapatot terelt össze. Mondjuk, ha élőben kellene ezt a dalt színpadra állítani, elég izgalmas színpadkép alakulna ki. Erről is beszélgettünk Pistivel, no és a régen beígért lemezre is rákérdeztünk.
Tóth Tomit és Szeiler Bálintot hívtad el az új dalodba. Ők zenéltek már valaha együtt?
Igazán nehéz kérdéssel nyitsz (nevet). Ezt tőlük kellene megkérdezni, ahogy azt is, hogy egyáltalán ismerik-e egymást. Mondjuk, nálam ez nem az első lenne, hogy olyan zenészeket eresztek össze, akik nem is találkoztak soha. Még az első lemez kapcsán tudom, hogy Kottler Ákit és Kővágó Zsoltit a lemezhallgató estén ismertettem össze, holott ugyanabban a szerzeményben muzsikáltak.
Az alkotás nálad hogyan zajlik? Titkolod, hogy kik a részvevők?
Nem, nem titkolom, csak a zenészek a legritkább esetben találkoznak. Ez annak is köszönhető, hogy nem próbálunk egy-egy stúdió session előtt. Sőt, a legtöbb esetben azt se tudom, ki fog gitározni, amikor fel van egy dal dobolva. Egy hatalmas kirakóst játszom, ahol mindig igyekszem odafigyelni az érzéseimre, mindig van egy sugallat, hogy egy feldobolt dal mit üzen nekem, ki felé forduljak gitárosként. Az Áldozni készülnél ez annyiban volt másként, hogy itt a dal megírásakor tudtam, hogy Tomi dobolására van szükségem. Bálintot pedig a Tündérvese energiái miatt éreztem. Tóth úrral régi a kapcsolatunk, de Bálinttal konkrétan a közös munka kapcsán ismerkedtem meg. Felkerestem, elmeséltem neki, mit szeretnék, megmutattam a demóimat és működtünk. Nem nagyon történt még olyan velem, hogy rossz lett volna a megérzésem. Most sem történt ilyen.
Ez egy igazi koncertnóta. El tudod képzelni színpadon?
Mindent el tudok képzelni, néha még nyakamban gitárral otthon el is játszom, hogy épp egy nagyszínpadon valahol csapatjuk. Közben meg ez a része annyira nem érdekel. Az alkotás a fontos számomra. Mondjuk, itt különösen érdekes lenne a színpadkép. Lenne Tomi a doboknál, rendezői jobbon Bálint, én meg valami Mike Shinodaként nyomkodnám a samplinget és énekelnék. Ebben a dalban ugyanis nincs élő basszusgitár. Az hallható, amit programoztam.
Ezt ennyire bátran felvállalod?
Miért ne tenném? Ez is én vagyok, ez is a Hét Jel. Én nem tartom azt se kizártnak, hogy a közeljövőben lesz olyan dal, ami nélkülözni fogja az élő hangszereseket. Ez egy kísérleti játszótér, minden megengedett. És soha nem fogok azzal kapcsolatosan kummantani, hogy mit hallasz. Az Áldozni készül esetében egy ízig-vérig rockdalt hallasz, széles terpesszel, némi rásegítéssel. Koncerten hülyén nézne ki? Nem fogjuk megtudni, a közeljövőben nincs koncert tervezve.
Az Áldozni készül valamiféle felkiáltás? „Felégetni lassan a világot, hát vesszen el”- csak hogy másfél sort idézzünk.
Jó lenne, ha idéznénk a teljes szöveget. Benne vagyunk mind: a bölcsek, a bolondok, az áldozatok, akik maguk alatt gyújtották fel a világot. Maguk alatt perzselik fel a talajt. Magunk alatt… szerintem ez nagyon nagy baj, még megvan az esélyünk rá, hogy fordítsunk ezen a szekéren, ami rossz irányba halad.
Politikai állásfoglalásról van szó?
Határozottan nem. Nem fogok soha politizálni, főleg nem dalszövegekben. Sokféleképpen megfogható az a baj, ami körülvesz minket. Én a személyes felelősségre igyekszem rávilágítani. És még csak nem is a környezetszennyezésre. Még ettől is sokkal nagyobb felelősségnek érzem a másikra való odafigyelést. Ezt pedig nem csak neked szeretném elmondani. Reggel lehet, hogy a tükörben is elmondom annak a nyúzott fejű figurának, aki visszanéz rám, mert bizony néha ő is elfelejti.
A Hét Jel projektről a Facebook-oldalán további információkat olvashatsz.
Fotó: Futó Zoltán
Art: Pócsi István
Legutóbbi hozzászólások