Még talán iskolába se jártam, de a Régi csibészek, a Naplemente és a Ballada a fegyverkovács fiáról dallamai megragadtak elmémben. Amikor a tévében láttam az Omegát, a hosszúhajú, szakállas billentyűs fazon volt a legfeltűnőbb számomra. Egyszer, amikor hazajöttünk egy kötelező május elsejei felvonulásról, kezemben egy lufit szorongattam. Az írással akkor még csak ismerkedtem, anyukámat kértem meg, írjon rá két nevet nagy nyomtatott betűkkel: OMEGA, BENKŐ LACI. Aznap délután ezzel a lufival rohangáltam az udvarban.
A Lénát azóta ismerem, amióta megjelent. Erre a nótára is emlékszem a tévéből, amikor a zenekar egyforma fehér ruhában nyomta, és jött az a vicces jelenet, amikor mind az öten egy szánon utaztak, Laci egyszer csak lelépett róla, és mellette gyalogolva nyomta tovább a harmonikán. És még sorolhatnám a hasonló televíziós élményeket.
Az első személyes találkozás 1983 őszén történt egy őszi BNV-n, amikor elment a zenekar dedikálni az eseményre, vettem is egy posztert Gyémánt László grafikájával, alá is írattam mindegyikükkel, sokáig ott díszelgett a falamon. Emlékszem, akkor is Lacival beszéltem pár szót idétlen kamaszként, hogy miről, azt ne kérdezd!
Hosszú évekkel később egy interjú során megismerkedtünk egy veszprémi koncert előtt. A sajtóstól tizenöt percet kaptam, ám egy órán keresztül beszélgettünk, utána még az öltözőbe is bevitt, hogy ne csak ő, hanem Mecky, Elefánt, Miska és Ciki is aláírják a nálam levő Omega-lemezeket. Utána többször is beszéltünk, hol interjú keretei közt, hol csak úgy. Egy alkalommal vásároltam, és ő csörgött rám valamiért, a családom meg nem értette, miért tartott egy bevásárló túra másfél órán át. A 2013-as LGT-koncertek egyikén is összefutottunk, barátságosan hátba veregetett bennünket, és volt egy-két szava hozzánk akkor is.
A koncerteken is annyira jellegzetes fazonként tűnt fel, jelenségként, ahogy azokat a modern, szokatlan hangokat csalta elő billentyűs hangszereiből. Ő nem volt sztár, „csak” az Omega része, akit pótolni nem lehet. Elképzelhetetlen, hogy nélküle játsszon a banda.
Laci a Csillagok útján a Gammapolis felé tart, ahol az Égben Lebegők Csarnokában már várja Snuki, A Névtelen Utazó, A Száműzött, Blöró, Somló és Nemes.
Isten nyugosztalja, potolhatatlan veszteseg, a vilag masodik legregebbi, maig is elo bandajanak alapito tagja.
Csak nehogy a koronavirus “jarvany”-ra fogja valami idiota!