Pyramaze - Legend Of the Bone Carver

írta garael | 2006.02.01.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Massacre Records

Weblap: www.pyramaze.com

Stílus: progresszí­v-power metal

Származás: Dánia

Dalcímek

Értékelés

Dán dallamos prog.-power metal. Pavlovi reflexként eme szavak hallatán már ölteném is fel a rozsdás vértezetet, hogy Don Quiote módjára harcolni menjek a modern metal szélmalommá manifesztálódott alakja ellen, ám ha ezt a gyönyörű, Cervantes tollára kí­vánkozó képet megfestenénk, a pyramaze esetében a kép a reneszánsz, vagy barokk cicoma helyett bizony Dali féle szürrealisztikus ví­ziót mutatna, ötlábú lóval, elfolyó szélmalommal, vicsorba merevedett lovaggal. Ott lennének a képen az alakok, ám mint a gondolatok kifejeződésének vizuális eszközei, valahogy mégsem állnának egységes egésszé össze: a pillanatnyi lelkiállapot döntené el, mi érint meg a képből. Nos, tehát adva van egy, az ortodox heavy metalon , heavy rock-on és progresszí­v metalon felnőtt fiatal, tehetséges csapat, valamint egy minden hájjal megkent, fantasztikus hangú énekes, kinek azonban valahogy sohasem sikerült igazán az áttörés.Másrészről adva van egy zenei anyag, mely tartalmazza azokat az összetevőket, melyeket annyira szeret a "true rocker", ám a kifejezésmód már nem az a megszokott, könnyen befogadható, és értelmezhető valami, jóllehet bizonyos kommersz jelleggel azért rendelkezik.Egy csipetnyit progresszí­v, egy csipetnyit szimfónikus, egy csipetnyit power: azonban a festő mintha csapongva hordta volna össze a vászonra a szí­neket, és az alakok is pusztán álombéli lenyomatai a valóságnak. A dallamok szétfolynak, a riffek pedig elvesznek a pergés összeolvadó pulzálásában. Talán ez az egyetlen bajom a Pyramaze albumával, ami azonban sajnos számomra pusztán másodligás bandává teszi a vitathatatlanul tehetséges együttest. Remek hangszeres teljesí­tmény, kiváló énekes, dögös hangzás, a modernitást sem nélkülöző riffek, a sablonok elkerülése, és mégsem. Mégsem sikerül közel férnie hozzám az anyagnak, egyet ugyanis hiányolok: a jó dallamtémákat. Minden szám tartalmaz ugyan emlékezetesebb momentumot, ám mintha a fiúk nem tudnák, hol kell lezárni egy szerzeményt, s az első pár szám után mintha folyamatosan ugyanazokat hallgatnám. Az első albumhoz képest szerintem kicsit erősödött a Kamelot hatás, és hát ugye a Balance Of Power neve is bevillan, ám úgy gondolom, kellene egy tehetségesebb dalszerző a csapatba, melyben igencsak megvan a spiritusz ahhoz, hogy beférjenek a nagy példaképek mellé, a metál bajnokság elitjébe.

Pontszám: 7