Rammstein: Rammstein

írta Kidlacee | 2019.05.20.

Megjelenés: 2019

Kiadó: Universal Music

Weblap: https://www.rammstein.de

Stílus: indusztriális metal

Származás: Németország

Dalcímek

Értékelés

A német hatosfogatról sok minden elmondható, de az nem, hogy az utóbbi években megannyi új kiadvánnyal kápráztatták volna el rajongótáborukat. Épp idén lesz 10 éve, hogy a legutóbbi teljes hosszúságú új dalokat tartalmazó kiadványuk megjelent. Persze aki kicsit is tisztában van a berlini pirománok történetével, nagyon jól tudja, hogy náluk a lemezkészítés sosem ment könnyen. Az, hogy nem volt még tagcsere az évek folyamán, annak is köszönhető, hogy egy-egy új lemez és turné után mindig szétszéledtek pár évre a szélrózsa minden irányába, hogy aztán újult erővel fogjanak neki a munkának. Szó sincs arról, hogy esetleg utálnák egymást, hiszen köztudott hogy az énekes Till Lindemann és a billentyűs Flake Lorenz a bandán túl is nagyon jó barátok. Egyszerűen csak mind a hatan különálló egyéniségek, és így nem megy mindig zökkenőmentesen a zeneszerzés.

Viszont tíz év ide vagy oda, ha azt is számításba vesszük, hogy 2011 őszétől 2013-ig nyaráig lenyomtak egy világkörüli turnét ’Made In Germany’ válogatásukkal, majd utána vonultak pihenőre, már nem is tűnik olyan soknak az az idő, amit új album nélkül kellett elviselnünk. 2015 szeptemberében jöttek össze újra, hogy neki lássanak az új anyagnak. A rá következő két évben volt két kisebb nyári fesztiválturné, ami azt bizonyítja, hogy mostanra ők is bekerültek az időtlen zenei bandák státuszába, azaz nem feltétlen kell új lemezt kihozniuk, hogy az emberek érdeklődjenek irántuk. Persze mindig örömteli, ha új dalokat hallhatunk az ilyen kaliberű bandáktól. Aki tisztában van azzal, hogy a banda sosem kerülte el a botránykeltést sem, nemigen lepődhetett meg az első klip, a Deutschland felvezetőjén. A március végén debütált videóról közzétettek egy fél perces előzetest, amin zsidó raboknak öltözve láthatjuk a zenekar tagjait, akik épp felakasztásuk előtti pillanataikat élik meg. Persze ez egyből kiverte a biztosítékot sokaknál, hogy a zenekar ezúttal túl messzire ment, de miután megjött a teljes videoklip, mindenki láthatta, hogy mindössze a német történelmet dolgozták fel egészen a kezdetektől napjainking. Hírverésnek persze jó volt, az egyaránt zseniális és rideg hangulatú videó napok alatt több milliós nézettséget ért el a YouTube-on.

Ez a nóta nyitja tehát az egyszerűen csak ’Rammstein’ névre keresztelt új albumot. Miután tíz év telt el a ’Liebe Ist Für Alle Da’ óta, szerintem senki sem tudta, mire is számítson velük kapcsolatban. A legfeltűnőbb különbség az előző lemezekhez képest, hogy a billentyűs hangszerek egy könnyedebb hangzást kaptak, tehát nyoma sincs például az első két korongon hallható súlyosabb gépies szintetizátoroknak, de ezekhez a dalokhoz az nem is passzolna. Helyette kapunk kicsit nyolcvanas évekbeli Kraftwerk-szerű témákat, amire a Radio című szám tökéletes példa. A hozzá készült videoklip egyes képkockáin pedig egyértelműen látszik, hogy egyfajta emléket állít a német együttesnek.

Persze a rájuk jellemző pörgősebb számok is helyet kaptak a korongon, mert a Zeig Dich akár a ’Mutter’-ra is felférhetett volna, ami a lemez egyik legjobb nótája. Egyszerű és fogós riffje, valamint kiváló refrénje egyből az ember fülébe mászik, és másodszorra már együtt is énekli Tillel hogy: Zeig Dich! Christopher Schneider dobos atompontosan hozza témáit, amikben ugyan most nincsenek dupla lábgépezések, mint az előző lemezen, de ide egy percig sem hiányoznak ezek. A gitárosok szinkronjátéka ezúttal is bivalyerősen szól, viszont sok helyen dallamosabbra vették a figurát. Ez az album egyik nagy erénye, hogy mertek újítani, amire az Ausländer az egyik legjobb példa. Egy könnyedebb dal, ami akár a kiparodizálása is lehetne a mai popzenéknek. Ha valaki időnként bekapcsolja a kereskedelmi rádiókat, hasonló refrénekkel találkozhat, mint amiket itt is hallunk. Megijedni persze nem kell, mert mindezt a rájuk jellemző módon teszik. A Sex szintén egy fülbemászó darab, amiben Till a refrén előtt éneklő szirénekről énekel egy nagyon jópofát, méghozzá remek gitárkísérettel, majd a végére átváltanak agresszívabb stílusba.

Tökéletes átvezető ez a lemez legelborultabb dalához, a Puppéhez. Akár a Mein Teil és a Wiener Blut folytatásának is tekinthető, aminek közepét egy olyan őrjöngő stílusú ének színesíti, amit korábban sosem hallhattunk tőlük. Mindig is a Rammstein erőssége volt ez a vonal, de most még tovább is fokozták. Az album második felében nyugodtabb dalokkal találkozhatunk, amikben újfent felfedezhetünk kísérletezéseket, illetve dallamosabb megoldásokat. Ezek közül a Weit Weg az egyik leghangulatosabb, amit nagyon feldob a szintetizátor. A refrénje pedig olyannyira fülbemászó, hogy azonnali újrahallgatást kíván. A lemez egyik legjobb nótája mindenképpen ez. A záró Tattoo - Hallomann páros közül az előbbi igencsak pörgős perceket hoz, míg az utolsó dal inkább kicsit melankolikusan indul, de a végére elkezd kiteljesedni, majd szép lassan áll le, végül teljesen elhalkul. Nemcsak a számot zárja le kiválóan, hanem az egész albumot is.

A kérdés, hogy megérte-e tíz évet várni erre az anyagra? Mivel általában a hozzájuk hasonló bandák kreativitásuk csúcsán már rég túl vannak, így kétlem, hogy bárki is újabb ’Mutter’-re vagy ’Sehnsucht’-ra számított volna. Az egész lemezen tisztán érezhető, hogy nem volt rajtuk semmi nyomás, mikor készítették. Richard Z. Kruspe gitáros szerint azonban náluk minden lemezfelvétel nagyon nehezen megy, de itt jó hangulatban telhetett a munka, mivel még nagyítóval sem lehet erőlködést vagy izzadságszagot felfedezni. Ami kicsit lejjebb húzza a mérleget, az a szintetizátor súlyosságának hiánya, amivel egy picit eltávolodtak önmaguktól. Viszont mivel előtte ilyesmit nem igazán csináltak, ezért egyből vissza is billen, mert hatalmas pozitívum, hogy nyoma sincs önismétlésnek, és pont ez az, ami új teret ad zenéjüknek. Mindig becsülendő az a bátor húzás, ha valaki mer újítani, főleg akkor, ha az jól is sikerül. A dalokban rengeteg apró részlet fedezhető fel, és a tizenegy számból az is megtalálhatja a maga kedvencét, aki esetleg kevésbé nyitott az újításokra.

Pontszám: 8