Kedvenc lemezeim – Rammstein: Mutter (2001)
Komoly fejtörést okozhatott a Rammstein legénységének, hogy az első két album frenetikus sikerei után merre folytassák zenei útjukat. A kilencvenes évek második felének extrém metal időszaka lecsengeni látszott, a ’Herzeleid’ és ’Sehnsucht’ albumok vastag szintetizátorokkal tarkított ipari metal stílusát és néhol diszkós ütemekre hajló pillanatait már nehezen lehetett volna átmenteni a kétezres évek elejére, ráadásul az első két lemez munkálataiból semmilyen plusz anyag nem maradt, így gyakorlatilag a nulláról kellett kezdeni a munkát.
Erre még rátett egy lapáttal a hirtelen jött hatalmas hírnév is, hiszen a német VIVA tv-n a videoklipjeik állandó vendégek voltak, de hamar népszerűvé váltak a tengerentúlon is, ami eddig egyetlen német nyelven munkálkodó bandának sem sikerült. Persze ehhez nagyban hozzájárultak a látványos élő fellépések – három évvel a ’Herzeleid’ megjelenése után már a berlini Parkbühne Wuhlheide-ban adtak két teltházas koncertet. Ezen kívül természetesen egyediségük is nagy szerepet töltött be sikerességükben, mára rengeteg hasonló kópiazenekart, valamit tribute bandet lehet találni, akik megpróbálják minél hitelesebben előadni dalaikat.
A ’Mutter’ címre keresztelt harmadik album végül 2001. április 2-án jelent meg, és először megdöbbentette a régi rajongókat, holott újszerűsége ellenére nagyon sok párhuzam vonható az előző két lemezzel. A legelső hallható különbség az, hogy megváltozott a szintetizátor, és a régebbi, kicsit diszkó hangulatú samplereket felváltotta egy visszafogottabb, sőt néhol egyenesen komolyzenei dallamokat felvonultató hangzás. A lemez indítása is ezt támasztja alá a Mein Herz Brennt című nótával, aminek lassabb, andalgósabb kezdése és Till Lindemann suttogó éneke – ahogy rákezd a „Nun liebe Kinder gebt fein Acht Ich bin die Stimme aus dem Kissen„ sorokra – tényleg páratlan. A Mein Herz Brennt sor után beindul a dal, és egyből hallható, hogy a hangzás súlyosabb lett, mint korábban bármikor. A recept persze nagyjából ugyanaz, tehát szinkronban játszott egyszerű, de mégis mennydörgően megszólaló riffek, szintetizátorral megtámogatva, valamint halálpontos dobtémák és Till Lindemann egyedi énekstílusa teszi felejthetetlenné a lemezt. A korong legnagyobb erénye, hogy az újdonság erejével hat, és úgy tartotta meg eredetiségét, hogy közben hatalmas slágerek sorakoznak rajta. Ez a kifejezés persze kissé erős egy Rammstein-lemez esetében, de erre tényleg ez a legjobb szó, természetesen Rammstein-es mércével nézve.
A nyitódal után érkező számok mind-mind nagy sikert könyvelhettek el, akár a videoklipeket, akár a kislemezek helyezéseit nézzük. A híres bányászdal, a Sonne, a ’Hófehérke és a hét törpe’ című mesét eleveníti meg egy kissé morbid változatban, de ezen semmi meglepő sincs, hiszen mindig is szerették a németek a polgárpukkasztást. A dal földbedöngölő riffje valóságos tankként tör előre, ami szinte a hallgatót is a padlóra szegezi. A középrész gyermekénekre hajazó dallama már csak a megkoronázása ennek a gyöngyszemnek.
Igazi csemege az Ich Will és a Feuer Frei! című kettős is. Előbbi a koncertek egyik kedvencévé vált, amihez nagyban hozzájárult a közönséggel való együtt éneklés, valamint a kissé erőszakos videoklip, melyben bankrablókat alakítanak Lindemannék.
A Feuer Frei! a ’XXX’ című film betétdala lett, és az együttes szerepet is kapott benne egy rövid részlet erejéig, ami hozzájárult, hogy még többen ismerjék meg őket, így bátran kimondhatjuk: ezzel a lemezzel újabb rajongókat szereztek.
Miután befutottak (zenéjük ízig-vérig német, kezdve a katonás-menetelős, pattogós riffeken át a német nyelv nyújtotta sajátosságokig), megvádolták őket a nácizmussal. A válasz persze az együttesre jellemző görbe tükör volt, ugyanis a Links 2-3-4 című daluk egy katonás masírozással induló zúzda pattogós riffekkel, miközben a nóta szövegében egyértelműen a tudtunkra adják, hogy a szívük a bal oldalon dobog. Hogy ezt még jobban alátámasszák, a kisfilmben egy hangyabolyt megtámadó három bogarat vernek vissza a hangyák, a német hadsereghez hasonló alakzatokba rendeződve, miközben Till Lindemann kántálja a „Links 2-3-4” sorokat.
A címadó dal egy meg nem született gyermek történetét dolgozza fel, és a Mein Herz Brennt által kitaposott ösvényt követi egy nagyon jó sírós gitártémával és természetesen kiváló énekkel egybekötve. Az album borítója az embrió arcával, illetve a füzetben található ultrahang-szerű szimbólumok is mind-mind nagyon passzolnak a koronghoz.
Az album második felében lévő dalokhoz nem készültek klipek, de értékükből ez semmit sem von le. A Spieluhr című klasszikusban az egyik gitáros, Richard Kruspe lánya, Khira Li Lindemann is énekel, akinek az édesanyja nem más, mint az énekes, Till volt felesége. A kissé punkos hangvételű Adios és a záró Nebel is mind-mind hibátlan darabok, főleg az utóbbi kapott gyönyörű szintetizátor- és énekdallamokat, valamint egy nagyon eltalált kiteljesedés után szépen elhalkul, ezzel zárva a nótát és egyúttal a lemezt is.
Kezdetben annyira nem volt sikeres a ’Mutter’, de kis idővel beért a munka gyümölcse, ezt támasztja alá az is, hogy az azóta megjelent albumok turnéin a legutóbbit leszámítva, erről szerepel a legtöbb szám a koncerteken. A lemez turnéján egyébként jellemző volt, hogy nem egyszer a teljes albumot eljátszották.
Sok érdekesség kapcsolódik még a ’Mutter’-hez. Az egyik, hogy készítése közben a csapat kis híján a feloszlás szélére került, mert nehezen találták meg azt az irányvonalat, ami mindannyiuknak szimpatikus lett volna. Ennek a hatása még pár évig benne volt a médiában, ugyanis az ezután következő ’Reise, Reise’-t már egyenesen az utolsónak aposztrofálták. Azóta viszont eltelt 12 év, és a felállás semmit sem változott, sőt azóta is aktív a zenekar, és igaz néhány éves szünetekkel, de koncerteznek, valamint azóta is kihoztak pár lemezt. Ez is egy jól bevált módszer: ha egy előadó nincs jelen folyamatosan, akkor, amikor újra aktivizálja magát, garantálható lesz irántuk az érdeklődés.
Az Ich Will klipje 2001. szeptember 10-én debütált a zenei csatornákon, de mivel másnap történt a New York ellen intézett terrortámadás, a video először csak a késő éjszakai órákban volt látható, majd egy idő után már nem is vetítették. A 2004-ben megjelent ’Reise, Reise’ albumon szereplő gyönyörű Ohne Dich már ennél a lemeznél elkészült, azonban erre nem került fel, mivel úgy gondolták, nem illene rá. Az biztos, hogy a komolyzenei megoldások miatt sokkal jobban illeszkedett az „utazós” lemezre, mivel ott több dalban hallható kórus, illetve vonós kíséret. A japán kiadáson viszont bónuszként szerepel a Hallelujah.
Az idő tehát igazolta a ’Mutter’-t, és igaz, hogy a banda is majdnem ráment, azonban a végeredménynek jót tett a keletkezett feszültség, hiszen egy nagyon feszes és nagyszerű dalokkal telepakolt lemezt kaptunk, aminek nagy részét most is minden turnén előveszik.
Szerző: Kidlacee
Számlista:
1. Mein Herz Brennt
2. Links 2,3,4
3. Sonne
4. Ich Will
5. Feuer Frei!
6. Mutter
7. Spieluhr
8. Zwitter
9. Rein Raus
10. Adios
11. Nebel
Tagok:
Till Lindemann – ének
Richard Kruspe – gitár
Paul Landers – gitár
Oliver Riedel – basszusgitár
Christian „Flake” Lorenz – billentyűs hangszerek
Christopher „Doom” Schneider – dob
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 3658 olvasás
3 hozzászólás "Kedvenc lemezeim – Rammstein: Mutter (2001)"
1. Hibátlan lemez, és nekem pont
Hibátlan lemez, és nekem pont hogy az itt épphogy megemlített "Adios" a legnagyobb favoritom róla.
2. Egyszer láttam oket Prágában
Egyszer láttam oket Prágában 2001 ben az ac dc elott léptek fell!!!!!Elég is volt akkor az 1x látni oket egy szar fricc zenekar mégha csak zene lenne elis menne de mihint megkezd németul énekelni hu brutálisan idegesito tud lenni!!!!!
3. Nem szeretem a Rammsteint
Nem szeretem a Rammsteint különösebben, de ez a lemez ez igazán remek.