Wisdom: Marching For Liberty

írta MMarton88 | 2013.08.26.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Noiseart Records

Weblap: http://www.wisdom.hu

Stílus: Power metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Kedvelem a power metalt. Nem a true metalos, farmerdzsekis-felvarrós US powert, hanem a melodikus válfaját, ha úgy tetszik, a „europowert”. Persze sokan hívják csak popzenének, vagy „trallala rocknak”, de engem ez nem érdekel, nálam ez a kedvenc és kész. Nem mintha gondom lenne a Maidennel, Priesttel, a Cannibal Corpse-szal, a System Of A Downnal, az In Flames-szel vagy bármi mással, de egész egyszerűen semmi nem tudott olyan katartikus erővel hatni rám, mint mikor életemben először meghallottam a HammerFall, az Avantasia, vagy a Stratovarius zenéjét. Persze élt már meg kedvenc műfajom szebb időket is, a hajdani nagyok jó része agonizál, de azért fel-felbukkan még mindig egy-két érdekesebb csapat, sőt, ha úgy tetszik jelenleg egy egész „újhullám” van kialakulóban fiatal és tehetséges bandákból. Ebbe az újhullámba pedig úgy néz ki, hogy nagyon nagy örömünkre és büszkeségünkre a hazai Wisdom is igyekszik betörni, és megtalálni benne a helyét.

Nem is tudom már hány éve, még a Metal Hammer „olvasói rovatában” hallottam először a Wisdomról: valaki írt róluk egy lelkes koncertbeszámolót. Ezzel kezdődött a névtanulás. Aztán amikor elkezdték bandák CD-it adni az újsághoz, az első mellékletben a csapat 4 számos EP-je jelent meg, nekem meg virult a fejem, miután meghallgattam. Na, ez már valami! Jöttek a koncertek, ahol azt is megtapasztaltam, hogy élőben messzemenőkig a hazai élvonalat képviselik, érkezett a zseniális első nagylemez... majd csönd. Frontemberkeresés, kényszerszünet, és pár év várakozás után kijött a ’Judas’, de ez nekem már csalódás volt... 3-4 remek dalt leszámítva nem működött a korong, túl sok középtempó, szürkébb, némiképp lazább témák, szerintem nem volt az igazi. Féltem is a ’Marching For Liberty’-től, mikor először meghallgattam.

Egy zenekar akkor működik jól, ha aktív. Ha pörög, és nem kell leállnia, vagy (belső) feszültségekkel foglalkoznia. A Wisdom szekere az énekesváltás után, az elmúlt időszak turnéinak hatására megint elindult, és ez jót tett a kreatív folyamatoknak. A ’Marching For Liberty’ a csapat eddigi legjobb munkája, egy gyors, vad, ám hihetetlenül dallamos produkció. A „europower” mintapéldánya, zéró egyediséggel, de a műfaj elkötelezett híveként ez engem nem zavar, sőt, végre valaki jól csinálja ezt az egészet, és nem megy el önmegvalósítani, mint az Edguy vagy a Sonata Arctica! Gyakorlatilag a dallamoktól a dalszövegeken át az „imidzs”-ig mindent láttunk meg hallottunk már másoktól, de nem baj. Az AC/DC rajongói sem kezdenek el nyafogni a 10. lemeznél, hogy miért nem játszanak már a srácok valami mást. Különben is, baromi jól működik az egész. Van annyi zenei kreativitás a fiúkban, hogy a dalok ne legyenek túlságosan más szerzemények kópiái, ráadásul iszonyat fogósak a refrének, lendületesek és jó hangulatúak a dalok, amik egy rendkívül szórakoztató, önmagát hallgattató albummá állnak össze. Persze az a fajta ritka varázslat azért hiányzik belőle, ami a műfaj alapvetéseinek, klasszikusainak a sajátja, de reméljük idővel ez majd változik, ahogy sikerül a srácoknak saját, egyedi stílusukat, hangzásukat is megtalálniuk.

A kiváló végeredményhez persze hozzájárul a remek hangszerelés, a kórusok zseniális használata, a dalok sebességének tökéletes megválasztása. Nem fullad unalomba a korong, minden számnak megvan a maga karaktere. A nyitó Dust Of The Sun a europower gyöngyszeme, örülne a HammerFall, ha mostanában hasonlót tudna írni. A marconább War of Angels is borzasztó himnikus, a személyes kedvenc mégis a God Rest Your Soul, ami a jövőben biztos kihagyhatatlan koncertfavorit lesz. Happy metal gyöngyszem a Take Me To Neverland és a My Fairytale, de igazából bármelyik dalt kiemelhetném, még a lassabb tételek is bitang jók. A címadóban a Rhapsody-s Fabio Lione vendégszerepel, noha a duett nyújtotta lehetőségekből talán többet is ki lehetett volna hozni, ez a dal teszi igazán kerekké az albumot. Epikusabb és kevésbé direkt, mint a többi nóta, de ha ad neki egy kis időt az ember, könnyen kedvencé válhat. Nem vagyok híve annak, hogy a magyar lemezeket másfajta pontszám alapján értékeljük, mint a külföldieket, így egy semmitmondó 10-es helyett 8-ast kapnak Wisdomék. Ennyit kapott például az új Powerwolf is, vagy, legutóbb Luca Turilli és a Rhapsody. De tovább megyek, a Sabaton vagy a HammerFall utóbbi albumait is magasan veri a ’Marching For Liberty’.

Pontszám: 8