Wisdom: Marching For Liberty

írta MMarton88 | 2013.08.26.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Noiseart Records

Weblap: http://www.wisdom.hu

Stílus: Power metal

Származás: Magyarország

 

Zenészek
Nagy Gábor - ének Kovács Gábor - gitár Bodor Máté - gitár Molnár Máté - basszusgitár Ágota Balázs - dob
Dalcímek
1. World Of The Free 2. Dust Of The Sun 3. War Of Angels 4. Failure Of Nature 5. The Martyr 6. God Rest Your Soul 7. Take Me To Neverland 8. Wake Up My Life 9. My Fairytale 10. Have No Fear 11. Live Like a Beast 12. Marching For Liberty
Értékelés

Kedvelem a power metalt. Nem a true metalos, farmerdzsekis-felvarrós US powert, hanem a melodikus válfaját, ha úgy tetszik, a „europowert”. Persze sokan hívják csak popzenének, vagy „trallala rocknak”, de engem ez nem érdekel, nálam ez a kedvenc és kész. Nem mintha gondom lenne a Maidennel, Priesttel, a Cannibal Corpse-szal, a System Of A Downnal, az In Flames-szel vagy bármi mással, de egész egyszerűen semmi nem tudott olyan katartikus erővel hatni rám, mint mikor életemben először meghallottam a HammerFall, az Avantasia, vagy a Stratovarius zenéjét. Persze élt már meg kedvenc műfajom szebb időket is, a hajdani nagyok jó része agonizál, de azért fel-felbukkan még mindig egy-két érdekesebb csapat, sőt, ha úgy tetszik jelenleg egy egész „újhullám” van kialakulóban fiatal és tehetséges bandákból. Ebbe az újhullámba pedig úgy néz ki, hogy nagyon nagy örömünkre és büszkeségünkre a hazai Wisdom is igyekszik betörni, és megtalálni benne a helyét.

Nem is tudom már hány éve, még a Metal Hammer „olvasói rovatában” hallottam először a Wisdomról: valaki írt róluk egy lelkes koncertbeszámolót. Ezzel kezdődött a névtanulás. Aztán amikor elkezdték bandák CD-it adni az újsághoz, az első mellékletben a csapat 4 számos EP-je jelent meg, nekem meg virult a fejem, miután meghallgattam. Na, ez már valami! Jöttek a koncertek, ahol azt is megtapasztaltam, hogy élőben messzemenőkig a hazai élvonalat képviselik, érkezett a zseniális első nagylemez... majd csönd. Frontemberkeresés, kényszerszünet, és pár év várakozás után kijött a ’Judas’, de ez nekem már csalódás volt... 3-4 remek dalt leszámítva nem működött a korong, túl sok középtempó, szürkébb, némiképp lazább témák, szerintem nem volt az igazi. Féltem is a ’Marching For Liberty’-től, mikor először meghallgattam.

Egy zenekar akkor működik jól, ha aktív. Ha pörög, és nem kell leállnia, vagy (belső) feszültségekkel foglalkoznia. A Wisdom szekere az énekesváltás után, az elmúlt időszak turnéinak hatására megint elindult, és ez jót tett a kreatív folyamatoknak. A ’Marching For Liberty’ a csapat eddigi legjobb munkája, egy gyors, vad, ám hihetetlenül dallamos produkció. A „europower” mintapéldánya, zéró egyediséggel, de a műfaj elkötelezett híveként ez engem nem zavar, sőt, végre valaki jól csinálja ezt az egészet, és nem megy el önmegvalósítani, mint az Edguy vagy a Sonata Arctica! Gyakorlatilag a dallamoktól a dalszövegeken át az „imidzs”-ig mindent láttunk meg hallottunk már másoktól, de nem baj. Az AC/DC rajongói sem kezdenek el nyafogni a 10. lemeznél, hogy miért nem játszanak már a srácok valami mást. Különben is, baromi jól működik az egész. Van annyi zenei kreativitás a fiúkban, hogy a dalok ne legyenek túlságosan más szerzemények kópiái, ráadásul iszonyat fogósak a refrének, lendületesek és jó hangulatúak a dalok, amik egy rendkívül szórakoztató, önmagát hallgattató albummá állnak össze. Persze az a fajta ritka varázslat azért hiányzik belőle, ami a műfaj alapvetéseinek, klasszikusainak a sajátja, de reméljük idővel ez majd változik, ahogy sikerül a srácoknak saját, egyedi stílusukat, hangzásukat is megtalálniuk.

A kiváló végeredményhez persze hozzájárul a remek hangszerelés, a kórusok zseniális használata, a dalok sebességének tökéletes megválasztása. Nem fullad unalomba a korong, minden számnak megvan a maga karaktere. A nyitó Dust Of The Sun a europower gyöngyszeme, örülne a HammerFall, ha mostanában hasonlót tudna írni. A marconább War of Angels is borzasztó himnikus, a személyes kedvenc mégis a God Rest Your Soul, ami a jövőben biztos kihagyhatatlan koncertfavorit lesz. Happy metal gyöngyszem a Take Me To Neverland és a My Fairytale, de igazából bármelyik dalt kiemelhetném, még a lassabb tételek is bitang jók. A címadóban a Rhapsody-s Fabio Lione vendégszerepel, noha a duett nyújtotta lehetőségekből talán többet is ki lehetett volna hozni, ez a dal teszi igazán kerekké az albumot. Epikusabb és kevésbé direkt, mint a többi nóta, de ha ad neki egy kis időt az ember, könnyen kedvencé válhat. Nem vagyok híve annak, hogy a magyar lemezeket másfajta pontszám alapján értékeljük, mint a külföldieket, így egy semmitmondó 10-es helyett 8-ast kapnak Wisdomék. Ennyit kapott például az új Powerwolf is, vagy, legutóbb Luca Turilli és a Rhapsody. De tovább megyek, a Sabaton vagy a HammerFall utóbbi albumait is magasan veri a ’Marching For Liberty’.

Pontszám: 8