U.D.O.: Steelhammer

írta P.A. | 2013.05.15.

Megjelenés: 2013

Kiadó: AFM Records

Weblap: http://www.udo-online.com

Stílus: Heavy metal

Származás: Németország

 

Zenészek
Udo Dirkschneider - ének Andrey Smirnov - gitár Kasperi Heikkinen - gitár Fitty Wienhold - basszusgitár Francesco Jovino - dob
Dalcímek
01. Steelhammer 02. A Cry Of A Nation 03. Metal Machine 04. Basta Ya 05. Heavy Rain 06. Devil's Bite 07. Death Ride 08. King Of Mean 09. Time Keeper 10. Never Cross My Way 11. Take My Medicine 12. Stay True 13. When Love Becomes A Lie 14. Book Of Faith
Értékelés

Nem gondoltam volna, hogy az elmúlt években látványos formahanyatlást mutató Herr Dirkschneider vezette zenekar fogja az idei év egyik legkellemesebb meglepetését okozni. A  vérszegény hangzással megáldott és sablonos 'Dominator', valamint az egy helyben toporgó 'Rev-Raptor' után semmi jele nem volt annak, hogy valami igazán nagyszerűt fog még alkotni a germán hangszálóriás vezette alakulat. De ahogy ilyenkor lenni szokott, az élet közbeszólt. Udo régi harcostársa, Stefan Kaufmann egészségügyi okokra hivatkozva szögre akasztotta hangszerét és Igor Gianola is kilépett a zenekarból, így Udonak nemcsak új gitárosok után kellett néznie, hanem a nagy kihívásoknak is meg kellett felelnie, nevezetesen, hogy immár Kaufmann nélkül írja meg friss szerzeményeit. Ez a változás igen csak jót tett a hatodik X-ét taposó énekesnek, aki mellé Fitty Wienhold csatlakozott társszerzőnek, hiszen a 'Steelhammer' megítélésem szerint az egyik legjobb U.D.O. lemez lett a patinás életműben. Mindamellett, hogy Udoék bitang erős dalokat kalapáltak össze, még a zenekart is kiváló zenészekkel erősítették meg. Az egyik új húrnyüvő az orosz Andrey Smirnov lett, aki többek között játszott Paul Di'Anno-val és Blaze Bayley-vel is, míg a másik bárdista Finnország szülöttje, Kasperi Heikkinen, aki nem csak a heavy metal berkeiben érzi otthon magát, hiszen a death metalt játszó Eleniumban is csillogtatta már tudását – mindenesetre a fiatal finn csak a lemez felvételei után csatlakozott a zenekarhoz, így a 'Steelhammer' gitárrészeinek egészét  Smirnov játszotta fel.

Az már az első perctől nyilvánvalóvá válik, hogy végre sikerült egy igazán ütős hangzást is találni, a gitárok erőteljesen, agresszíven szolnak, igaz a dobon még lehetne mit csiszolni, de örüljünk annak, hogy nagy előrelépés történt ezen a ponton is. Akinek kétségei lennének afelől, hogy a lemezt Francesco Jovino kalapálta fel, azoknak készült egy elég unalmas videó a stúdiózásról, amiben láthatjuk az olaszt a felvételek készítése során a dobok mögött tevékenykedni. (Persze, lehet csupán parasztvakítás áldozatai vagyunk, de ne legyünk rosszindulatúak.)

Amiben viszont nem lehet hibát találni, azok a dalok. A 'Steelhammer' rendkívül jól strukturált album lett, hiszen kapunk mindent, amit csak egy U.D.O. lemeztől elvárhatunk. Van itt sebesvonatként száguldó, gyors durvulat (Basta Ya, Death Ride, Stay True), középtempós, ellenállhatatlan ökölcsapás (Steelhammer, Metal Machine, Time Keeper), nosztalgikus hangulatú, igazi koncertdal (When Love Becomes A Lie), de még egy rövidke ballada is helyet kapott Heavy Rain címmel, ami akár a felvezetője is lehet a lemez legfurcsább dalának, a borzalmas szintetizátor prüntyögéssel rémisztgető Devil's Bite-nak, amit egy piszok fogós refrén, valamint egy briliáns gitárszóló tesz mégis feledhetetlenné. A különleges szerzemények között a legegyedibb a sejtelmes hangokkal nyitó Book of Faith, hiszen a végére egy egészen monumentális szimfonikus metal remekművé terebélyesedik, ami egyszerre parádés lezárása és ékköve is ennek a makulátlan lemeznek. És ha már a különlegességeknél járunk, meg kell említeni, hogy Andrey Smirnov játéka egyszerűen zseniális. Nem csak a természetes egyszerűséggel előtörő klasszikus heavy metal riffeket ragasztgatja egymáshoz, hanem gondosan becsomagolja őket ízléses és különlegesen igényes melódiákba, és a szólóit is olyan műgonddal illeszti a dalokba, hogy egyszerűen nem lehet felettük elsiklani.

Udo és megfiatalodott zenekara gyakorlatilag újradefiniálja saját hangzását és a heavy metal magasiskoláját mutatja be. A 'Steelhammer'-t akár egy „vissza a gyökerekhez” albumként is felfoghatjuk, de nem másolja a dicső múltat, pedig nyilván találkozunk ismerős motívumokkal, megoldásokkal, amiket mégis olyan hittel, energiával, erővel adnak elő, amitől hiteles és korszerű lesz.

Pontszám: 8.5