Gojira: L'enfant Sauvage

írta P.A. | 2012.06.25.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Roadrunner Records

Weblap: http://www.gojira-music.com/

Stílus: Progresszí­v death metal

Származás: Franciaország

Dalcímek

Értékelés

Az 1996-ban Godzilla néven indult francia négyes már a korai lemezein ('Terra Incognita' 2001, 'The Link' 2003, 'From Mars To Sirius' 2005) nyilvánvalóvá tette, hogy ők egészen egyedi és intelligens módon kívánják játszani a death metalt. Nem csak a technikás, progresszív, de ugyanakkor rendkívül agresszív zene, hanem az olyan témaköröket körüljáró szövegek, mint az élet körforgása, vagy környezetünk folyamatos pusztulása, kiemelte őket az átlagos death zenekarok tömkelegéből. Nyilvánvaló zenei hatásaikként olyan együttesek említhetők meg, mint a Death, a Morbid Angel vagy a Tool, de a Duplantier-fivérek vezette zenekar az évek folyamán sikeresen építette fel saját, semmire sem hasonlító hangzásvilágát. A nagyobb népszerűséget a 2008-ben megjelent 'The Way Of All Flesh' hozta el a zenekarnak, no meg egy jól sikerült észak-amerikai turné a Lamb Of God és a Metallica társaságában.

Tavaly májusban a zenekar nyilvánosságra hozott egy dalt Of Blood And Salt címen, mely a 'Sea Shepherd' című EP-t hivatott felvezetni. Ezen a kislemezen 4 szám kapott helyet olyan zenészek és előadók közreműködésével, mint Randy Blythe (Lamb Of God), Anders Fridén (In Flames),  Devin Townsend, Fredrik Thordendal (Meshuggah) és Max Cavalera (ex- Sepultura, Soulfly, Cavalera Conspiracy). Sajnos technikai problémák miatt a 'Sea Shephard' megjelenése késik, de addig sem maradunk hallgatnivaló nélkül, mert amíg ezeket a sorokat írom, már meg is jelent a zenekar második DVD-je, a 'The Flesh Alive' (az első DVD még 2004-ben 'The Link Alive' címen látott napvilágot).

A 'L'Enfant Sauvage' (magyarul a „Vad Gyermek”) tehát a zenekar ötödik nagylemeze, és szövegében ugyanolyan intelligens mondanivalóval felvértezett, mint elődei. Összehasonlítva a 'The Way Of All Flesh' témájával, ami az élet körforgását, és főként az elmúlás kérdését boncolgatta, az új szövegek a születés, újjászületés témája köré épülnek. Ennek fényében kissé meglepő, hogy a zene mennyire agresszív és komor, helyenként szinte teljesen depresszív és reményvesztett hangulatot áraszt. Mivel a Gojirát  megalakulása óta ugyanaz a négy zenész alkotja, így az elmúlt évek során egy érezhetően erős zenei összhang alakult ki a muzsikusok között, melynek eredményeként az új dalok olyannyira egységesek és homogének lettek, hogy a lemeznek nincsenek csúcspontjai, minden dal egyformán erős. Joe Duplantier és Christian Andreu nemcsak végtelenül brutális riffeket, hanem fogós, emlékezetes harmóniákat is képesek írni, amelyek tökéletesen kifejezik az adott nóta hangulatát.

Ezen a lemezen többnyire komor és elkeseredett harmóniák kísérik a dühöt és haragot árasztó kegyetlen riffeket, és hasonlóan sötét hangulatot sugall Joe extrém vokalizálása, üvöltése is, mely azért az eddigieknél változatosabb, dallamosabb. Hogy a zene kellően súlyos, de felettébb változatos legyen, arról pedig a Mario Duplantier és Jean-Michel Labadie alkotta ritmusszekció gondoskodik, mégpedig a legmagasabb szinten. Különösen Mario dobjátéka emlékezetes, hiszen amellett, hogy már-már Tomas Haake (Meshuggah) szintű sebészi precizitással rajzolja a komplex ritmusképleteket, pallérozott díszítéseiben Richard Christy (többek között Death, Control Denied) hatását, virtuozitását is felfedezhetjük.

Ez a 11 új nóta egy irgalmatlanul erős dalcsokor, de annyira tömör és komor, hogy feldolgozása komoly elhivatottságot igényel. Meggyőződésem, hogy a 'L'enfant Sauvage' az eddigi legerősebb lemeze a francia alakulatnak, mely nem marad komoly sajtóvisszhang és siker nélkül, de egy ilyen igényes és egyedi zenekar meg is érdemli az elismerést.

Pontszám: 9