Négy évvel ezelőtt jelent meg a dél-afrikai köztársasági gitáros ’Perfection Kills’ című albuma, és már akkor azt mondtam Dan Patlanskyról, hogy beérett. Legújabb lemeze pedig azt mutatja, hogy nem tért le útjáról, zenéje még letisztultabb lett, határozottabban fordult a blues felé.
A Soul Parasite-ot kettősség jellemezi, hiszen a markáns gitáralapú témára viszonylag szelíd énekdallam telepedik. A dal a mai kegyetlen világról mesél, amit közveszélyes őrültek irányítanak. A Snake Oil Cityben nem lehet letagadni Steve Ray Vaughan hatását, mind a dal szerkezetében, mind a szólóban. Egy képzeletbeli országról szól a történet, ahol a bűn, a hazugság az úr, törvények nincsenek, Patlansky szerint hazája, a Dél-afrikai Köztársaság adta a szöveg ötletét. A Selfish Lover lassú, dögös gitáralapjára egy grunge-szerű énektéma terül rá, a refrén enyhén slágeres. A sorok a dohányzásról való leszokásról mesélnek, melynek a gitáros sokáig rabja volt, a dal őrülten tekerő gitárszólójában jócskán Jimi Hendrixet halljuk vissza. A Lost egy csodálatos bluesballada érzelmes énekkel, azt meséli el, amikor Patlansky felesége komolyan megbetegedett, és tényleg úgy érezte, hogy elveszíti őt, ám a dolgok végül jóra fordultak. Ennek megfelelően gitárjátékában is rengeteg az emóció, a háttérben búgó orgona teszi teljessé a szerzemény szépségét. A Bad Soul a modernebb zenei oldalt erősíti a visszahangosított énekkel, középtempós dal, jók a gitárcsípések az ének közben, de maga a szóló nem különösebben izgalmas. Ez egy nóta a rosszfiúkról, akik eleve annak születnek, és nem nagyon lehet velük mit kezdeni.
A Presence egy dallamos rocksláger, a gitár egyszerre vad és lágy, a ritmusszekció viszont keményen odateszi magát. A sorokban arról van szó, hogy az ember nem sokat törődik a jelenével, mindig a múltban vagy a jövőben kalandozik. Egy újabb halk bluesballada, az I’ll Keep Trying, háttérben zongorával, majd orgonával, tompa dobbal indul, amely később felerősödik. Patlansky a gitárjátékának ismét a lágy oldalát mutatja meg, a második felében aztán felsír a hangszer úgy, ahogy azt csak a legnagyobbaknál halljuk. Személyes darab, a feleségével való kapcsolatáról értekezik benne. A Devil’s Dopamime rövid, funkos darab szögelő dobbal, akár táncra is alkalmas, a gitárszóló aztán megmutatja, hogy hol is vagyunk. A szöveg az internet veszélyeire hívja fel a figyelmet, az ott terjedő temérdek hazugságra, és hogy nehéz bármit is elhinni, amivel ott találkozunk. A Sweet Memories már a harmadik ballada, pörgős gitárral, fülbemászó refrénnel. Az elmúlt két év zárt világa adja az apropót a témához, a járvány okozta korlátozások sok zenészt megihlettek mostanában. Patlansky szavaival élve, a Hound Loose egy blues klisé, melyben az ember eladja a lelkét az ördögnek, aki egyszer majd tényleg eljön érte. A régi blueszenészek sokszor eljátszottak a gondolattal, ám ezúttal a témát modernebb hangszerelésben halljuk. Utoljára hangzik fel a címadó szerzemény, ismét a balladai homályban bóklászunk, ezúttal némi pszichedeliával átitatva. Billentyűs az alap, a gitár csak a szólónál bújik elő. Ez egy üzenet Patlansky gyermekeinek, félelmének ad hangot, hogy milyen világban fognak felnőni.
Nem szokványos, hogy ennyi lírai dal van egy blues-rock gitáros lemezén, azonban egyik sem vádolható meg szirupossággal, és emellett még a dallamokra is volt energiája. Megvan az egyensúly a líra és a dög között, és ritka, hogy valaki a gitár nyelvén ilyen szinten fejezi ki érzéseit.
Összegzés:
Most is egy sokszínű albumot hallunk, ám úgy érzem, jelenleg a bluesműfaj hagyományait jobban szem előtt tartja hősünk, az a kopott Fender pedig most is elképesztően szól. Dan Patlansky újra mesélt, és nem feltétlenül volt szüksége ehhez szavakra, ő az a muzsikus, akinek gondozásában a műfaj biztos kezekben van.
Pontszám: 9
Megjelenés: 2022
Kiadó: Virgin Music Label And Artist Services
Műfaj: blues-rock
Származás: Dél-afrikai Köztársaság
Zenészek:
Dan Patlansky – gitár, ének, basszusgitár
Rixi Roman – basszusgitár
Clint Falconer – basszusgitár
Sebastian Gimm – basszusgitár
Dean Barrett – billentyűsök
Tom Gatza – billentyűsök
Andy Maritz – dob
Dalcímek:
01. Soul Parasite
02. Snake Oil City
03. Selfish Lover
04. Lost
05. Bad Soul
06. Presence
07. I’ll Keep Trying
08. Devils Dopamine
09. Sweet Memories
10. Hounds Loose
11. Shelter Of Bones
Legutóbbi hozzászólások