Sharp Dressed Men from Texas: ZZ Top – Plzen, Home Monitoring Arena, 2017. 07. 19.

írta Kidlacee | 2017.07.26.

Úgy tűnik, a ,,nagy öreg” bandák azt az elvet vallják, hogy ,,zenéljünk, amíg csak bírunk”. Ezzel persze semmi probléma sincs, sőt! Nagyon örömteli, hogy egyre gyakrabban járnak Közép-Európa felé is, mi rajongók pedig – jobb későn, mint soha alapon – megyünk is a fellépésekre, amikor csak tehetjük. Így volt ez most is: alig egy évvel a tavalyi bécsi ZZ Top-koncert után most egy kicsit messzebb, egészen Csehország nyugati részébe, Plzenbe kellett utazni, ha látni szerettük volna a texasi triót. A távolság és a ,,magas jegyár” (mintegy 690 cseh korona, ami kezelési költséggel együtt durván 8500 forintra (!) rúgott) sem tántoríthatott el attól, hogy negyedszer is átadjam magam a végtelen sivatagi országutak, a whiskey és a texasi élet érzésének. A ZZ Top tavaly szeptemberben megjelent ’Live – Greatest Hits From Around The World’ című koncertlemezének záró száma, a Sixteen Tons után lett elkeresztelve a turné ’The Tonnage Tour’-nak.

A hangulatos cseh kisvárosban rengeteg látnivaló akadt, ott volt pl. mindjárt a sörgyár, amiről megtudhattuk, hogy Európa legnagyobb ilyen jellegű üzeme, és hogy több tízezer liter sör készül itt óránként. Volt egy külön feelingje annak is, hogy a zenekar ezúttal nem egy fővárosban lépett fel. A városi csarnok – ahol a koncert megrendezésre került – eredetileg jégkorong meccseknek ad otthont és nagyon hasonlít a budapesti Tüske Csarnokra. Befogadóképessége becslésem szerint olyan 4500 fő lehet, és ennyien össze is gyűltünk ezen az estén. Mivel a színpad és a kordon közt alig volt távolság, így sokkal közvetlenebb volt az egész, mintha egy nagy stadionban vagy fesztiválon lettünk volna. A plakáton feltüntetett 19:00 órás kezdést pontosan betartották, pontban ekkor lépett színpadra ugyanis az előzenekar, a The Red Devils Hollywoodból, akiknek a frontembere kiköpött Johnny Van Zant, csak fiatalabb kiadásban.

Sajnos az első számnál a hangzás annyira botrányosra sikeredett, hogy csak az egyik gitár és a dob hallatszott, az énekből gyakorlatilag semmi, így a közönség kezdeti reakciója is igen fagyos volt. A második dalnál kiküszöbölték a problémát, így a publikum is jobban feloldódott az ördögi bluesban. Zenéjük gitárra és szájharmonikára épült, szűk 30 percükben megadták az alaphangulatot a főhősök számára, akik egy félórás átszerelést követően színpadra is léptek. Mivel a csarnoknak rengeteg ablaka van, illetve a tető egy része is üvegezett, így gyakorlatilag világosban kezdődött a buli, és körülbelül 70 %-a így is ment le.

Először Frank tűnt fel az ezúttal is ötletesen dekorált dobfelszerelés mögött. A két lábdobon most nem világító törzsi maszkok voltak, mint a tavalyi turnén Bécsben, de még csak nem is a ’Degüello’ borítójáról ismert koponyák, hanem nitrótartályok, melyeket kábelek kötöttek össze a két lábdob közé belógó, 28" mély, cső alakú dobbal, amin dekorációként egy harisnyás nő rajza szerepelt, alatta pedig a „Fool for your stockings” felirat, ami utalás a ’Degüello’ egyik gyöngyszemére. A dobos egyből rágyújtott egy cigire, elmosolyodott az üdvözlő tapsviharon, majd mindenféle felkonferálás nélkül besétált Billy és Dusty, és egyből a húrok közé csaptak, megalapozva a hangulatot a Got Me Under Pressure című dallal az ’Eliminator’-ről. A nyitány frenetikus volt, a közönség is egyből átérezte a ZZ-feelinget. Tisztán, mégis megdörrenően szólaltak meg.

A setlist sokat nem változott tavaly óta. Érkezett a Waitin' For The Bus / Jesus Just Left Chicago kettős, majd a nagy sláger, a Gimme All Your Lovin', amit persze az egész közönség énekelt a zenekarral. Tavaly Bécsben a Waitin’ For The Busnál Frank egy újabb cigire gyújtott éppen, és nem ütötte le a kezdő dobtémát a gitárszóló után. Most szintén rágyújtott ugyanannál a résznél, de mivel a másik keze szabad volt, azzal csapott a pergőre, majd a lábcinre, így nem maradt ki egy ütem sem.

Következett az egyik nagy kedvenc, az I'm Bad I'm Nationwide a ’Degüello’-ról. Nagyon jó volt élőben hallani, mert hihetetlenül lendületesen tolták. Tavalyhoz képest néhány dalt kicsit lassabban játszottak, de nem volt igazán feltűnő, és hát lassan betöltik a hetvenet, így ezen nem is kell csodálkozni. A Gotsta Get Paid után – ami megint csak mázsás riffeket hozott – következett a Foxy Lady, majd nagy örömömre a mostanában hanyagolt ’Recycler’ lemezről a kiváló sivatagi blues-rock, a My Head's In Mississippi azzal a súlyos nyitó dallammal, pont úgy, ahogy a lemezen is hallható. Az első versszak végén a „Mississippi” részt Billy behelyettesítette Plzenre, amire hatalmas ovációval válaszolt a közönség. A végét még fel is gyorsították a dalnak, úgyhogy panaszra nem volt okunk, igazi zúzdát zúdítottak a nyakunkba.

Ezután folytatódtak a feldolgozások, és a tavaly megjelent koncertlemezről belecsaptak a 16 Tons című nótába, majd újabb meglepetés várt ránk: feljött Billy gitártechnikusa, Elwood Francis, akinek már az átszereléskor letettek egy ülőhelyet, rajta egy slide gitárral, de persze akkor még nem tudtuk, hogy ez mi célt fog szolgálni. Nos, kiderült, hogy az Act Naturally című country dalban volt szerepe a hangszernek, és a technikussal átmenetileg négyfősre gyarapodott zenekart Billy úgy konferálta be, hogy „ZZ Top going to the country western!”A kifejezetten vidámra sikerült nóta alatt többen is táncra perdültek a nézőtéren, és elégedetten nyugtázhattuk: hogyha ezek a fiúk country albumot készítenének, az is épp olyan hibátlan lenne, mint az eddigi lemezeik.

A Cheap Sunglasses és a Chartreuse után előkerült egy újabb meglepetés, a Just Got Paid, majd folytatódott az ’Eliminator’ slágerparádéja. Amint belekezdtek a Sharp Dressed Manbe, az egész csarnok egy emberként dalra fakadt. Ezt szokás szerint a Legs követte a fehér bolyhos gitárokkal, csak most szintetizátor nélkül játszották. Ha tavaly nem hallottam volna a lemezverzióhoz hű változatot, akkor most semmi hiányérzetem nem lett volna. Na persze így is jó volt, sőt, a korai lemezek hangulatához közelebb hozta a populárisabb dalt, és persze a közönség sem reklamált, végigtombolták a nótát.

Elköszönés, majd a ráadásban La Grange. Természetesen Billy most is eregetett egy egyujjas szólót, amire a nézőtér kellően megvadult, szóval a hatást itt is elérte. Most nem építették bele a Bar-B-Q / Sloppy Drunk párost ebbe az alapműbe, hanem egyből átcsaptak a Tushba – természetesen Dusty énekével. Erre még sosem figyeltem fel igazán, de az a  helyzet, hogy énekelni is nagyon tudnak, nemcsak gitározni. Nyilván ne gondoljon senki Steven Tyler-i témákra, de pl. Billy még mindig gond nélkül hozza a magasabb hangokat a Legsben, Dustynak meg egyszerűen csak jó hangja van, ami ehhez a fajta zenéhez nagyon illik. A koncertet a Jailhouse Rock zárta, amire megint volt táncra perdülés, majd mindhárman előrejöttek, hogy meghajolva köszönjék meg Plzennek a remek estét.

Nagyon jó koncert volt sok-sok meglepetéssel. Az eddig jobbára hanyagolt ’Recycler’ lemezt végre elővették, így a kilencvenes évekből már nemcsak a Pincushion volt az egyedüli hírmondó. Igaz, hogy a tavalyi bécsi koncert kicsit lendületesebb volt, viszont most – a csarnok kisebb méreteinek köszönhetően – egy sokkal közvetlenebb bulit élhettünk át. Frank kissé enerváltnak tűnt, nem tudom, hogy bírja azt a rengeteg mennyiségű cigarettát, amit elszív. A játéka viszont még mindig halálpontos, csak bírja szusszal! Csalódást negyedszerre sem okoztak, és azt megint megerősítették bennem – ami amúgy eddig is nyilvánvaló volt –, hogy ha legközelebb megint erre járnak, ötödik alkalommal sem hagyom ki a koncertjüket.

Got Me Under Pressure / Waitin' For The Bus / Jesus Just Left Chicago / Gimme All Your Lovin' / Pincushion / I'm Bad, I'm Nationwide/ I Gotsta Get Paid / Foxy Lady /My Head's In Mississippi/ Catfish Blues / Sixteen Tons / Act Naturally / Cheap Sunglasses / Chartreuse /Just Got Paid / Sharp Dressed Man / Legs /// La Grange / Tush / Jailhouse Rock

Szerző: Kidlacee
Képek: Plzeňský Deník