"Ha nem lenne semmi, amit kifogásolnál, az annak a jele, hogy abba kéne hagyni a zenélést": Interjú Rieckmann Tadeusszal és Szabó Gergellyel (Dalriada)

írta Vica | 2015.08.15.

Már egy hónapot sem kell várnunk a Ficzek András vezette Dalriada 8. stúdióalbumának megjelenéséig: Az ’Áldás’ címre keresztelt sorlemez szeptember 7-én kerül a boltokba. A lemezmegjelenés apropóján most a csapat egyik legrégebbi tagját, Rieckmann Tadeuszt kaptuk újra mikrofonvégre, és megszólal az egy éve taggá avanzsálódott Szabó Gergely is. Aki kíváncsi, mi mindent takar az ’Áldás’, mi vár arra, aki a Dalriadához csatlakozik, és milyen a dalriadás Armageddon, olvasson tovább!

Hard Rock Magazin: A nyár második felében már inkább itthon koncerteztetek, de ha jól látom, egy nagyon sikeres külföldi körön vagytok túl. Hogyan fogadtak titeket? Több ország közönsége előtt most léptetek fel először.

Rieckmann Tadeusz: A fogadtatás nem is lehetett volna jobb. A körülmények kicsit eltérnek a nyugat-európai fesztiválokétól.

Szabó ’Szög’ Gergely: Így van, bár a pozitív fogadtatás abból is eredhet, hogy még nem jártunk az adott helyszíneken, szóval már nagyon vártak minket. A litvánok se semmik, de ezek az oroszok egyszerűen állatok! Az a kb. 6–800 ember óriásit bulizott, és még a mosh pit is körtánccá alakult át! A koncert után alig bírtunk visszamenni a szállásra, rengetegen jöttek oda hozzánk egy-egy fotó erejéig. Mindkét helyen végtelenül hálás volt a közönség. A litván Kilkim Ĺ˝aibu és az orosz Folk Summer Fest közt amúgy több hasonlóság van: ezek hagyományőrző rendezvények is egyben, a koncertek mellett különböző bemutatókat, játékokat tartanak, méghozzá festői környezetben. Litvániában a nap pedig úgy 23:58-kor ment le…

Aztán múlt hétvégén – egy erdélyi és egy balatoni fellépés után – jártunk először Olaszországban, méghozzá az Alpok lábánál, Bagnaticában, a Fosch (ejtsd: foszk!) fesztiválon. A kaján kívül a közönség is csodálatos volt, amolyan tipikus temperamentumos olasz mentalitásban ropták. Itt aztán rendesen kipróbálhattam az olasztudásomat is.

Decemberben pedig végre eljutunk Svájcba. Nagyon várjuk már! Május végén játszottunk Lipcsében, a világ legnagyobb dark/gót fesztiválján, valamint két ízben Lengyelországban, szeptember elején pedig visszatérünk Németországba. Summa summarum: fárasztó, de élménydús nyarunk van!

HRM: Szög, már egy éve a Dalriada tagja vagy, azonban hadd kérdezzem meg: hogy kerültél a zenekarba?

Tadeusz: Szög megjelent, és nem tudtuk elüldözni.

Szög: Ja. Nem is engem akartak, csak nap mint nap zaklattam őket, és végül kénytelen voltak igent mondani. (nevet) Szóval múlt év márciusában kaptam egy hívást régi jó zongorista pajtimtól, Szebényi Danitól, hogy a zenekar billentyűst keres. Andrisék (Ficzek András – énekes, gitáros, zenekarvezető) először rá gondoltak, de ő nem tudta bevállalni, nekem meg akkoriban nem volt komolyabban működő zenekarom, csak otthon tevékenykedtem a projektjeimmel, így kerültem a képbe. Dani beajánlott, beszéltem Andrissal, leutaztam Sopronba, majd beszámoltam a tudásomról.

HRM: Tehát játszanod is kellett?

Szög: Igen, vittem a legómat, és ki kellett raknom egy rabszállító teherautót... (nevet) 3 dalt kellett eljátszanom. Zeneileg és emberileg is hozzájuk passzoló egyént kerestek, és végül megfeleltem.

HRM: A szintisek cserélődnek a Dalriadában a leggyakrabban. Nem félsz?

Szög: Természetesen de, hisz mindent megteszek annak érdekében, hogy minél előbb ki legyek rúgva a bandából, mert már most mindenbe beleszólok! A viccet félretéve: szerintem jól összekovácsolódtunk. Már csak azért is, mert ez az egy év inkább háromnak tűnik. Pont akkor kerültem be, amikor több feladat előtt állt a zenekar: jött a stúdiózás, az akusztikus projekt összerakása, ezek mellett a folyamatos koncertezés, tehát egy időben több vonalon folyt a meló. Eleinte nem ment minden gördülékenyen, pl. rendesen bele kellett ásnom magam a stúdiószoftverek világába, hiszen én addig nagyrészt kottaszerkesztő programokkal komponáltam. Egyszerűen bele kellett szoknom egy ennyire aktív, szinte napi szinten működő zenekar életébe.

HRM: Volt valami speciális beavatási szertartásod?

Szög: Igen, volt, de nem publikus…

Tadeusz: Az új tagokat megkereszteljük a zenekar nevében…

HRM: Mennyire vettél részt az új dalok megírásában?

Szög: A dalokat rendszerint Andris írja, aki egyes témák kidolgozását rábízza az adott zenészre. Szándékosan hagy ki részeket, vagy felvesz egy-egy ötletet és odaadja pl. nekem, hogy turbózzam fel. A számok váza mindig megvan, mi pedig itt-ott kiélhetjük magunkat. A zongoratémák nagy része hozzám köthető, de akad 1–2 téma, amit készen kaptam. Dalszerzőként nem vettem részt a lemezen. Andris amúgy kompromisszumképes: ha van valami jó ötlet, simán áldását adhatja rá. Ez még a jövő zenéje…

HRM: Tad, egy régebbi interjúban mondtad, hogy a ’Szelek’ a kedvenc Dalriada-albumod, az ’Áldás’-ról pedig azt nyilatkoztátok, hogy valahol a ’Szelek’ és a ’Napisten Hava’ közt helyezkedik el. Ez alapján az érkező lemezre hogyan tekintesz, hol tudnád elhelyezni a Dalriada-korongok között?

Tadeusz: Igen, eléggé emlékeztet a ’Szelek’-re. Nagyon erős a folk jelleg, de van benne egy ősi heavy/power metalos vonal. Érdekes egyveleg lett. Meg vagyok elégedve a végeredménnyel. Amikor már háromszázadszorra hallgatod a masterverziót, akkor nyilván mindig akad egy-két dolog, aminél úgy érzed, hogy még lehetett volna kicsit piszkálgatni, többet adni a tamokra, kevesebb csilingelést, több sistergést, vagy pont fordítva, vagy bármi, de ez minden egyes lemeznél így van. Ha nem lenne semmi, amit kifogásolnál, akkor lehet, hogy az annak a jele, hogy abba kéne hagyni a zenélést. Mindig van mit csiszolni, de szerintem ez a nyolcadik lemez (hihetetlen egyébként kimondani is) elég magasra tette a lécet.

Szög: Ugye nemrég jött ki a válogatásunk (’Mesék, Álmok, Regék’), azonban az ’Áldás’ is olyan, mint egy best of lemez. Benne van minden, ami Dalriada – kidolgozott, epikus témák, népi motívumok dudával és hegedűvel, reneszánsz hatású dolgok csembalóval és furulyával, vagy akár jóféle hard rock erőteljes Hammond aláfestéssel. Eklektikus lemez – az elejétől a végéig egységes hangzással.

Tadeusz: Igazából ötvözzük a ’Fergeteg’-től a ’Napistenig’ az összes inspirációt, az összes befolyást, amit ez idő alatt átvettünk, feldolgoztunk, amivel kísérleteztünk. Egy csomó különböző, metalon belüli műfajból bukkannak fel apró elemek ezen a lemezen, de ugyanakkor nagyon egységes és kiforrott anyag. Mondhatni a végletek lemeze, mind zeneileg, mind szövegileg, és a legtöbb és legextrémebb zenei humort is erre az albumra tartogattuk. Van egy dal, a Moldvageddon, az Armageddon mintájára, ami egy moldvai csángó népdalra épül. Nos, abba megannyi zenei humort és iróniát csempésztünk a free jazztől a black metalig.

Szög: Hát az egy jazz-folk-black agymenés. Előtte 8 dallal dolgoztunk, és arról beszéltünk, hogy kéne valami gyorsabb elborulás.

Tadeusz: És konkrétan ezt a dalt old school módra a próbateremben raktuk össze.

Szög: Igen, mindenki beletette a legelvetemültebb ötleteit. Böszme, de szerintem nagyon odaraktuk. Remélhetőleg ti is így gondoljátok majd! A dalcím is erről a próbáról ered. Valamelyikünk mondta, hogy „ez kész Moldvageddon, gyerekek!” Eleinte csak munkacímnek gondoltuk, aztán komolyan filóztunk rajta, és végül ez lett a végleges címe. Közben most nézem, a dal 3:33 hosszú. Ha már 6:66 nem lehet. Ugye így is megteszi? (nevet)

HRM: Nagyon meglepő, szinte már hihetetlen cím ez egy Dalriada-dalnak…

Szög: Lehet, bár tényleg csak meg kell majd hallgatni. Simán illik rá. De nyugi, nem az egész album ilyen… Amúgy is egyfajta kettősség jelenik meg rajta: a komoly témák még komolyabbak lettek, a humorosak pedig még humorosabbak. Mondhatni az ellentétek harmóniájára épül a lemez. Egyébként épp a napokban gondoltunk arra, hogy a turnén készített elmeháborodott videófelvételeinkből összeállítunk egy werkfilmszerűséget, aláfestő zeneként pedig a Moldvageddon szólna. Bár ebben nem lenne köszönet.

HRM: Videoklip mikorra várható?

Szög: A címadó tételre szeptemberben forgatunk klipet, szóval előreláthatólag még ősszel felkerül a világhálóra, a lemezmegjelenés előtt pedig még várható egy szöveges videó az Amit Ad Az Ég című dalra.

HRM: Tad, amikor meghallgatsz egy demót, hamar kialakul az elképzelés, hogy mit szeretnél dobolni rá, vagy ez általában menet közben kristályosodik csak ki?

Tadeusz: Ez két tényezőtől függ. Ha Andris mutat egy új dalt, akkor általában elküld egy demóverziót, amit ő otthon felvesz, gitárral, énekkel, sőt akár dobbal is mutatván, hogy ő mit képzel oda, és mivel már lassan 15 éve együtt zenélünk, nagyon hasonlóan gondolkodunk ebben a dologban. Amit ő megír, sok esetben átveszem, persze nyilván hozzáteszem a saját ötleteimet is. A Dalriadának most már van egyfajta saját tempója, saját ritmusvilága és ebben általában mindig elég gyorsan megtaláljuk a közös nevezőt. Ő megadja az irányt, és én befejezem a munkát.

HRM: Benne van a pakliban, hogy egyszer majd nehezen lesz összeegyeztethető a Dalriada és a Sunwharf zenekari tagság?

Tadeusz: Nem hiszem, egyelőre a Sunwharffal messze nincs annyi bulink, mint a Dalriadával. A tagoknak is megmondtam, hogy nekem a Dalriada marad az elsődleges, és ők ezt elfogadják. Másrészt a Sunwharffal most éppen lemezt írunk, tehát nem az a hétvégi elfoglaltsággal járó zenekari munka áll előttünk, hanem inkább hétköznaponként járunk próbálni, összerakjuk az új számokat, megmutatjuk egymásnak az új témákat, szövegeket, dallamokat. Ott tényleg még az megy, hogy a próbateremben rakjuk össze a dalokat, riffelgetéssel és improvizációkkal. Egyelőre nem volt baj abból, hogy kettő zenekarban is játszom.

HRM: Fordító-tolmácsként nem fordult meg a fejedben, hogy az egyre növekvő külföldi rajongótábor miatt lefordítsd a dalszövegeket, akár csak nyersfordításban?

Tadeusz: Őszintén szólva nem, ez még nem fordult meg a fejemben, mert ez egy másik világ. Én abból élek, hogy tolmácsolok és fordítok. A zene nyilván valahol munka is, de azért jóval több annál. Imádom csinálni, persze nyilvánvalóan a tolmácsolást és a nyelvekkel való munkát is nagyon szeretem, de azért mégiscsak közelebb áll hozzám a zene, mint olyan. Valahogy a kettőt próbáltam mindig egy kicsit külön kezelni, mert ha nem így tennék, akkor szerintem túlságosan elárasztanának a teendők. Egyébként teljesen jó ötlet, lehet, hogy a továbbiakban ki fogjuk tenni a fordításokat. Ugyanakkor persze azt is meg kell mondjam, hogy bár a munkanyelveim a magyar, a német és az angol, de angolra csak ritkább esetben fordítok, úgyhogy az több időt és nagyobb odafigyelést igényel.

HRM: Én úgy látom, lenne arra igény, hogy le legyenek fordítva a szövegek, egyre növekszik a külföldi rajongótáborotok, és biztosan nagy plusz lenne, ha pontosan értenék, hogy miről szólnak a szövegek.

Tadeusz: Biztos, hogy egyfajta plusz lenne, de hogy ha az elmúlt éveket nézzük, elfogadták, illetve eléggé a szívükbe zárták a dalokat úgy is, hogy semmit sem értenek belőlük. De természetesen nagyon jó adalékinformáció volna.

HRM: Az első stúdióalbumotok dalainak fordítása viszont megtalálható a ’Fergeteg’ bookletjében…

Tadeusz: Igen, azt még az akkori basszerosunk, Gyuri, az egyik bátyám, Patrik, meg én csináltuk. Akkor még nem tudtuk, hogy külföldön hogyan fogadnák ezt a zenét magyar szövegekkel, és biztosra akartunk menni, hogy azért legalább legyen valamilyen kapaszkodójuk. Egyébként az ötlet nagyon jó, bőven megéri ezen elgondolkodni, lehet, hogy a Facebook-oldalunkra csinálunk például havonta két posztot, amelyben egy-két dalszöveget lefordítunk.

HRM: Mi a helyzet az új album dalaival szövegügyileg? A Dózsa-féle parasztfelkelés már megvan, ezen kívül mi lesz a fő csapásirány, ha lesz ilyen?

Tadeusz: Szerintem elég eklektikus lett, többféle témából merítünk. Ott a Dózsa-féle parasztfelkelés, van dal a kivándorlásról-elvágyódásról…

Szög: Vagy ott van például a Hamu és gyász, mely Andrisnak egy meglehetősen személyes dala. Erős és mély érzelmekkel, dühvel teli nóta. A címadó megint egy más téma, komoly, meghitt, pozitív végkicsengésű.

Tadeusz: Gyermekáldás… is.

Szög: Főleg a gyermekáldásról szól, igen, de több aspektusból tekinthetünk rá, ami a klipben pl. különböző szimbólumokkal lesz szemléltetve. A szövegek nagy részében megjelenik az az életünkkel kapcsolatos feloldhatatlan kontraszt, amely a születés és a halál (avagy újjászületés) körforgására épül.

HRM: Így, hogy Csete Ádám már két lemez óta gyökeret eresztett nálatok, továbbra is szoros-e az együttműködés a Fajkusz Bandával, avagy a kettőnek nincs sok köze egymáshoz? Mostanában koncerten is alig látjuk őket…

Tadeusz: Pont egy olyan embert kerestünk, aki afféle „zenebohóc”, tehát Ádám nagyszerű kiegészítésünk. Ő úgymond egymaga átveszi a népi részleg szerepét. A Fajkusz Bandával már valóban kevesebbet lépünk fel, ugyanis ők is egy működő zenekar, akik sokat koncerteznek. Vagy egy falunapon lépnek fel, vagy éppen Erdélyben egy táncházban muzsikálnak. Így amikor velük koncertezünk, az mindenképp egy különleges alkalom. Viszont az új albumon természetesen ismét szerepelnek.

HRM: Két buli is az új lemezhez kapcsolódik: a szeptemberi ’Rock On! Fest’-es fellépésetek lemezmegjelenéses bulinak, a novemberi, Korpiklaanival közös este pedig lemezbemutatónak van titulálva. Melyik az „igazi” lemezbemutató, mi a különbség, és miféle különlegességgel készültök a szeptember eleji bulira?

Tadeusz: Az lesz a különlegesség, hogy a szeptemberi bulin vásárolható majd meg először az új lemez, azonban a lemezbemutató koncert a novemberi, az Arkonával és a Korpiklaanival közös lesz. A szeptemberi koncerten max. 3 dal fog elhangzani az ’Áldás’-ról, a novemberi bulin ennél jóval több. Ezen kívül ősszel még jó néhány hazai városban várható lemezbemutató koncert.

HRM: Mi a helyzet a ’Mesék, Álmok, Regék’ című válogatásalbummal? A kiadó ötlete volt?

Szög: Ez a válogatás Andris és a kiadónk közös megegyezéséből jött létre, a zenekar első lemezétől számított 10 éves évforduló kapcsán. A CD-n minden albumról többnyire 2 dal szerepel, az ’Ígéret’ album Kinizsi mulatsága című dalát pedig tavasszal újravettük akusztikus hangszerelésben, és így került fel a válogatásra.

HRM: Sokan sokfelől vagytok már az egykor soproni székhelyű zenekarban. Ez esetleg az oka annak, hogy nincs nagyon időtök új dalokat összepróbálni, és évek óta szinte ugyanazt a setlistet hallja a közönség?

Szög: Nos, nálunk inkább próbaidőszakok vannak, tehát ha épp egy hosszabb koncertsorozat vár ránk, előtte bepróbáljuk a tervezett dallistát. Mivel immáron hárman Pesten (avagy annak közelében) élünk, mi ilyenkor lemegyünk mondjuk péntek este vagy szombat délelőtt Sopronba, és akkor ott van akár az egész hétvége, hogy szépen kivesézzük a dalokat. És ez megy pár héten át. Amúgy az az igazság, hogy vannak szerzemények, amik működnek élőben, és vannak olyanok, amik kevésbé. Persze így is sok olyan szám marad, amit játszhatnánk, de ez egy olyan téma, amiben sosem lesz teljes egyetértés – sem a rajongók körében, sem a zenekaron belül. Hozzátenném, hogy pár hete a Rockmaratonon hosszú idő után előkerült a Hazatérés, valamint játszottuk a Téli Éneket és A Nap és Szél Házát, Oroszországban pedig a Bor Vitézt, szóval néha azért variálunk. Talán ősztől is fogunk valamelyest, meglátjuk.

HRM: Az akusztikus bulikkal kapcsolatban számítottatok arra, hogy ennyivel kisebb létszámú közönség fog megjelenni, mint egy hagyományos Dalriada-koncerten?

Szög: Eddig 2 ilyen jellegű hangversenyünk volt. Az első, januári pesti buli előtt nyilván a közönség sem tudta, hogy mire számítson, de ahhoz képest teljesen korrekt létszám jött össze. A júniusi soproni fellépésünkre pedig még többen jöttek el. A visszajelzések szinte kivétel nélkül pozitívak voltak, még mi sem gondoltuk, hogy ez a projekt majd ennyire bejön az embereknek. Sőt, néhányan azt mondták, hogy még az eredeti verzióknál is jobbak ezek az átiratok, pedig bőven átformáltunk néhány dalt, elég csak a swinges Vérző Imára gondolni. (nevet)

HRM: A 10. születésnapi bulitokat rögzítettétek, DVD-nek azonban azóta sincs se híre, se hamva. Mi történt?

Tadeusz: Sajnos úgy alakult, hogy a hangfelvétel végül nem sikeredett olyan minőségűre, amilyet szerettünk volna. Nagyon magas elvárásaink voltak, nem akartunk félkész, túlságosan nyers anyagot kiadni a kezünkből. Még simán elképzelhető, hogy a videóanyaggal egy későbbi időpontban komolyabban fogunk foglalkozni, de a hangsávok sajnos az akkori körülmények miatt nem érték el azt a szintet, amire nyugodt szívvel rábólintottunk volna.

HRM: Mit várhatnak a rajongók az egy hónap múlva megjelenő, ’Áldás’ című albumon?

Szög: Nos úgy érezzük, hogy ez az album mindenképp az alfája és omegája a zenekar munkásságának. A komolyabb hangvételű hard rock témáktól kezdve az agyalágyult folk zúzdákig minden megtalálható az ’Áldás’-on. Zeneileg és megszólalásban egyaránt az eddigi legjobb Dalriada-lemez, erőteljes, sűrű kórusokkal. Ha minden igaz, megdöntöttük a stúdióban használt legtöbb sáv hazai rekordját. Valamivel 300 fölé kerültünk, aminek kb. a fele kórus- és éneksáv.

HRM: Te is énekelsz a kórusokban?

Szög: Nem, de ez főleg logisztikai okokból nem jött össze, mert épp nem értem rá, amikor a háttérvokál-felvételek készültek. De nem is baj, mert pl. Schrott Peti, NG és Szebényi Dani kornyikálnak a kórusokban, szóval hogy őszinte legyek, velük azért jobban jártunk. (nevet) Ellenben a Kinizsi Mulatsága akusztikus verziójában vokálozom.

HRM: Hogyan látjátok az együttes jövőjét?

Szög: Ami biztos, hogy a közeljövőben még tovább szeretnénk nyitni Európa irányába. Aztán ott vannak a közép- és dél-amerikaiak, akik egyenesen élnek-halnak a metalért: rengeteget írnak brazil, perui, Costa Rica-i, chilei rajongók, hogy látni és hallani akarnak minket hazájukban. Természetesen mi is nagyon szeretnénk fellépni arrafelé, de ehhez kell egy olyan szervező, promóciós cég és menedzsment, aki bevállalja és megcsinálja. Szóval ez is egy cél… Mindenesetre azt gondolom, hogy a stúdiólemezek jönni fognak szépen sorjában. Ez a felállás nagyon összeforrt emberileg és zeneileg egyaránt – a mag sok-sok éve együtt zenél, Ádám főként a népi hatásokat hozza, én pedig leginkább a klasszikus zenei vonalat. Szóval bizakodóan látjuk a zenekar jövőjét, épp úgy, ahogy hiszünk világunk pozitív jövőjében... Áldás rá!

Készítette: Vica
Képek: Dalriada Facebook-oldal