Címlap
  • Kezdőlap
  • Koncertek
    • Koncertajánló
    • Beszámolók
  • Lemezkritikák
    • Külföld
    • Magyar
    • DVD
    • Első Hallásra (A hónap lemeze)
    • Kedvenc lemezeim
    • Maradványérték
    • Egypercesek
    • Évtizedelő
    • Névtizedelő
    • HRM TOP 100
    • Top 25s
    • 1 lemez/ 2 kritika
  • Ráadás
    • Interjúk
    • Életmű
    • Médiafigyelő
    • Kultuszkóp
    • Írások
    • "Mi vagyunk a..."
    • Vallató
  • Linkek
  • Impresszum
    • Hard Rock Magazin
      • Hard Rock Magazin Találkozók
    • Szerkesztők
      • Adamwarlock
      • Bigfoot
      • Tomka
      • TAZ
      • Csemény
    • Munkatársak
      • Mike
      • TT
      • CsiGabiGa
      • Edeneye
      • Pálinkás András
      • baumann
      • karpatisz
    • Médiaajánlat
    • Kapcsolat
    • Adatkezelési szabályzat

Belépés

  • Felhasználó létrehozása
  • Elfelejtett jelszó

Keresés

Friss lemezkritikák:

The Dark Element: Songs The Night Sings

Marillion: With Friends From The Orchestra

Lindemann: F & M

Peter Kovary & The Royal Rebels: Fly Forever

Eclipse: Paradigm

Az elmúlt időszak érdekesebb í­rásai:

#49: Ringo Starr, Mike Zito, Ten Years After, Grateful Dead, Keith Jarrett


Pörög a zene, pörögnek a képek, pörög a színpad: Tankcsapda – Veszprém Aréna, 2019. 11. 22.


Varázslat 12 húrra, 2 művészre és 1300 nézőre: Tommy Emmanuel, Ripoff Raskolnikov – Barba Negra, 2019. 11. 10.


Kis csapat, nagy bajusszal: Mustasch, Motorjesus, Dynamite – Dürer Kert, 2019. 11. 17.


„Nem nehéz kifejezni magad gitárral”: Interjú Vinnie Moore-ral

Hozzászólások

  • Mötley Crüe – Megérkezett a jövő évi turné menetrendje (2)
  • Mick Mars – „Senki sem állhat a szólóalbumon útjába” (6)
  • Orden Ogan – A Grave Diggerrel karöltve jönnek (4)
  • Aerosmith – Júliusban a Puskás Ferenc Stadionban ünnepelnek Steven Tylerék (x) (11)
  • Deep Purple – Kész az új album, jövőre a Blue Öyster Culttal turnéznak (1)
  • Kid Rock – Új lemezt készít (2)
  • Helloween – Jövőre a Budapest Arénába jönnek (26)
  • Psychotic Waltz – Februárban jelenik meg a régóta várt ötödik nagylemez (3)
  • Female Metal Voices Tour – 12 női-frontos zenekar lép fel egy estén a Dürer Kertben vasárnap (3)
  • Heathen – Januárban érkezik a ’The Evolution Of Chaos’ évfordulós változata (1)

Navigáció

  • Hírolvasó

Ki van itt?

Jelenleg 1 felhasználó és 59 vendég van a webhelyen.

Aktív felhasználók

  • CsiGabiGa

Szerkesztők és munkatársak aktuális kedvencei (TOP 5)

TAZ

- The Ferrymen: No Matter How Hard We Fall (dal)
- Allen / Lande: The Battle
- Pretty Maids: Serpentine (dal)
- Voyager: Brightstar (dal)
- Lacuna Coil: Black Anima

CsiGabiGa

- Michael Schenker Fest: Resurrection
- Michael Schenker Fest: Revelation
- Myrath: Shehili
- Judas Priest: Firepower
- U.D.O.: Steelfactory

karpatisz

- At Night I Fly: Mirror Maze
- Sons Of Apollo: Goodbye Divinity (dal)
- Flying Colors: Third Degree
- The Dark Element: Songs The Night Sings
- Slipknot: We Are Not Your Kind

Bigfoot

- Steve Hackett: Genesis Revisited Band & Orchestra Live
- Deep Purple: Live In Rome 2013
- Marillion: With Friends From the Orchestra
- Ten Years After: Naturally Live
- Mike Zito & Friends: Rock 'n' Roll A Tribute To Chuck Berry

Dzsó

- Opeth: In Cauda Venenum
- Stereophonics: Kind
- Flying Colors: Third Degree
- Ringo Starr: What's My Name

- Chris Rea: One Fine Day

Losonczi Péter

- Mayhem: Daemon
- Ray Alder: What the Water Wants
- Endseeker: The Harvest
- Eclipse: Paradigm
- Isole - Dystopia

Pálinkás András

- Iggy Pop: Free
- Tool: Fear Inoculum
- Depeche Mode: 101 live
- Metallica: Helping hands...Live & Acoustic At The Masonic
- White Ward: Love Exchange Failure (Dal)

Wardrum

- Hugh Laurie: Let Them Talk
- Hugh Laurie: Didn't it Rain
- Heilung: Futha
- Periphery: IV Hail Stan
- Steven Wilson: Hand.Cannot.Erase.

rune

- KoЯn: The Nothing
- Borknagar: True North
- Leprous: The Congregation
- Opeth: In Cauda Venenum
- Lacuna Coil: Black Anima  

Lacc

- Leprous: Pitfalls
- Opeth: In Cauda Venenum
- Tool: Fear Inoculum
- Flying Colors: Third Degree
- Nick Cave: Ghosteen

Mike

- Atlantean Kodex: The Course Of Empire
- Concilium: No Sanctuary (EP)
- The Offering: Home
- Crypt Sermon: Key Of Solomon (dal)
- Borknagar: True North

pokkornel

- Nick Cave & The Bad Seeds: Ghosteen
- Merzbow,Keiji Haino, Balázs Pándi: Become The Discovered, Not The Discoverer
- William Duvall: One Alone
- Android: Édentől Keletre
- Krokofant, Ståle Storløkken, Ingebrigt Håker Flaten: Q

 

Új felhasználók

  • csefeco
  • Liverpool71
  • rakkatakka
  • Feri
  • Shazeen

Metalindex

Címlap

Dalriada: Ígéret

garael, 2011, február 11 - 17:35
Borí­tó: 

Megjelenés: 
2011
Kiadó: 
AFM
Weblap: 
http://www.dalriada.hu/
Stí­lus: 
Folk/power metal
Származás: 
Magyarország
Zenészek: 

Binder Laura (ének, furulya)
Ficzek András (ének, gitár)
Németh- Szabó Mátyás (gitár)
Rieckmann Tadeusz (dob)
Molnár István (basszusgitár)
Ungár Barnabás (billentyűk)

Dalcí­mek: 

Intro (02:43)
Hajdútánc (04:58)
Hozd el, Isten (04:33)
Mennyei Harang (06:16)
Ígéret (04:36)
Igazi Tűz (04:42)
Kinizsi Mulatsága (04:19)
A Hadak útja (06:40)
Leszek a Csillag (05:49)
Leszek a Hold (06:13)
Outro (00:50

Értékelés: 

A külföldi kiadóhoz szegődött Dalriada kapcsán olvasgattam minap a neten néhány fórum-hozzászólást: a pozitív fogadtatás ellenére sokan a „mulatós rock” metal zenei megfelelőjének tartják az együttes által képviselt „folkcrossovert”, „értéknélküli mulatságnak” tartva az alkotási színteret. Nem tudom, hogy egy, a hivatalosan könnyűzenéhez tartozó műfajban szerencsés-e a művészi jelleget KIZÁRÓLAGOS értéknek tekinteni, talán túl lehetne már lépni a berögződött, iskolás-szagú attitűdön, főleg a magyar népzene esetében, aminek fontos stílusai vállalják fel nyíltan a puszta szórakoztatás könnyebb, de a hivatalos álláspont szerint értéktelen szerepét. Vagy talán nem is ez az álláspont? A popzenét fitymáló énektanárnő mondta valaha is egy-egy instrumentális, az esküvőkre, lakodalmakra, kocsmák hangulatteremtésére íródott szaporára, vagy legényesre, hogy értéktelen? Pedig sem funkciójában, sem megvalósításában nem különböznek attól, amit a Dalriada csinál, ráadásul jól, mit jól, nemzetközi színvonalon. Persze nem érdemes őket a Barbaróhoz, vagy a Naprához hasonlítani, akik egy más céllal és más indíttatásból, a népzene szórakoztató oldalát elkerülő, és inkább az individuum érzéseit, illetve a spirituális átgondoltság priorizáló szegmensében házasították a folkot a rockkal, de úgy érzem, az a játékos-historizáló szerep, amit Lauráék megtaláltak a népzenében, igenis illik – és nem is értéktelenül – ahhoz a célhoz, amit kitűztek maguk elé, és ami jelen alkotásban már több is, mint amit külföldi nevesebb társaik valaha is elértek.

Azt hiszem, azért egyet nem lehet vitatni: az Arany-album szövegíróját nemigen lehet überelni a műfajban, még akkor sem, ha olyan költői képeket használt, amiket elég nehéz lenne angolra lefordítani (gondoljunk csak bele a Toldi első két sorába), ám most a csapatnak zeneileg is sikerült, ha nem is egyedit, de a nemzetközi színtéren is bátran felvállalható alkotást a porondra dalolni. Nem mintha a legutóbbi album nem lett volna kiváló, de az Ígéret úgy érzem, az előd monolit jellegén túlmutatva jóval heterogénebb lett, a kísérletezés pedig mind a hangszerelés, mind a dramaturgia területén sikert hozott, még akkor is, ha néhány friss elem először – mint ortodox népzenefant – kissé meghökkentett. Tudom, a globalizáció még a folkra is hat, de a magyar népviselettől idegen kosztümök, és Laura hörgése (gondoljatok bele, hogy Sebestyén Márta valamelyik dalában hirtelen scream technikára váltana) inkább hatásvadásznak, mintsem hangulatépítőnek tűntek első hoppra, izé, kukkra, ám aztán megbarátkoztam velük, sőt….

De folytassuk hát az egyértelműen előremutató kezdeményezésekkel: a Fajkusz banda integráns és hangsúlyozott jelenléte mellett a szintetizátor a stílusban nem szokásos hangszíneivel késztetett az állam keresésére - a tangóharmonika (!), hammond, a zongora és a road bluest a folkkal fantasztikusan háziasító herfli szerepeltetése szerintem unikum - lásd, illetve halld  a Hozd el Isten c. dalt . Valószínűleg a nemzetközi színtér elvárásainak megfelelve talán soha nem volt ennyi gyors, szaporázó, a vigadalmakat idéző rész, ugyanakkor a gitárszólók a folk metalban szokatlan hangsúlyozással tolják a fémvonalat a Blind Guardian, és az Iced Earth irányába.  A dalok szinte azonnal belopják magukat a hallgató fülébe, melyet autentikus népzenei töredékek és dallamok segítenek elő, de bátran állíthatom, hogy a csapat által „vonalvezette” dallamok bátran odatehetők az „eredetiek” mellé.

A szövegek egyrészt a történelmi témák vigadós és heroizáló témáiból, másrészt az ősmagyar mondák világából táplálkoznak, a hozzájuk rendelt ötletes zenei megvalósítással és betétekkel. A kezdő, Tinódi Lantos Sebestyén versére ráénekelt autentikus, XVI. századbeli műdal ugyanannyira zseniális, mint a torok ének sámánidéző hangulata és a révületbe hajszoló dobok jelenléte az outroban, keretet alkotva a történelmi témák felől a már említett regélő-mesélő nomád eredetidézésig, mindez olyan muzikális-szövegi egységben, ami azok számára is szinte érthetővé - vagy legalábbis átélhetővé - teszik a dalokat, akik nem értik, miről is szólnak valójában. Az említett népzene mellett a kompozíciónak megfelelően barokk korabeli témák, és a pre-folk magyar sámánrituálés révület-darabok gazdagítják a csapat inspirációs tárházát, mellyel az említetteknek megfelelően újabb lépést tudtak tenni a szórakoztatást felvállaló progresszió útján (és akkor még nem említettem a finn népdalok ihlette A leszek a Holdat, melyben vendégénekesként az autentikus jelleget fokozandó módon a Korpikliaani morrantója is közreműködik).

Összegzés: 

Nem hiszem, hogy a folk metal - sőt, a heavy metal - nagyobb igényeket kiszolgáló alstílusaiban lenne jelenleg érdemesebb banda a Dalriadánál, hogy Magyarországot képviselje egy nemzetközi kiadónál, és ezt most nem a „hazafiasság” elfogultsága mondatja velem. A csapat remekül elkapva a magyar népzene szórakoztató és hangulatmegragadó lényegét - kibővítve azt némi historikus hatással és mitológiai múltidézéssel - alkotta meg végre azt a hazai albumot, ami sem hangzásánál, sem szövegileg, sem az elkoptatott panelek felhasználása miatt nem „ciki” és amelyben végre mi is irányt mutathatunk Európának – ráadásul soha jobbkor, mint a soros EU elnökség idején!

Dátum: 
2011. február 11
Pontszám: 
9
Szerző: 
Garael
7.6875
Értékelés: Nincs Átlag: 7.7 (16 votes)

Oszd meg barátaiddal és ismerőseiddel:
  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
  • 12158 olvasás

14 hozzászólás "Dalriada: Ígéret"

1. szerintem jó

Beküldő: Figo_no1. Beküldés időpontja: 2011, február 13 - 08:23.

Ez az album gyerekek jó lett! Van benne valami ami úgy érzem hogy nem erőltetett magyar hanem olyan könnyedén lehet hallgatni és nem megy el a szöveg az ilyen semmire való nemzeti rock felé!
Mellesleg nekem nagyon tetszik hogy pagan metalnak van besorolva külföldön, közben a dalszöveg nem pont ezt súgja: Lóra lóra jó vitézek, irtsad a pogányt hol éred..." ez ilyen huncutság a mikor külföldi atom pogány ott handbangel és fingja nincs miről is szól:D

ui: amúgy a Dalriadanak szerencséje hogy létezik stúdió technika mert szerencsétlen Laura valami eszméletlen rosszul énekel élőben! Hörögést jól nyomja de az ének olyan orrhangos hogy már lassan 2 éve csak lemezen hallgatom őket mert élőben igen igen vacak...

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

2. b

Beküldő: Mc_Fly. Beküldés időpontja: 2011, február 13 - 00:11.

Ezért biztos sokan utálni fogtok, de egy kérdés ötlött fel bennem: Hova tettétek a fületeket? :D

Én is nagyon szeretem a népzenét (bár annyira nem ismerem, kb 1-2 éve érdeklődöm komolyabban iránta, mí­g rockzenét már 10 éve hallgatok) és csak a bevezetőben emlí­tett lehúzó kommentelőkhöz tudok csatlakozni. Nekem úgy viszonyul ez a lemez a népzenéhez, mint az Orchestral Mayhem az eredeti művekhez, sőt! Mint mondjuk a Rém rendes család magyar változata az eredetihez;) . Jó, elhiszem, hogy az elképzelés nemes, de a sablon kvintmetálhoz hozzákeverek egy népi zenekart, megvalósí­tásnak szerintem édeskevés. A metálzene Kárpátiája ők.. Az, hogy egy Finntroll vagy Korpiklaani mit bohóckodik össze, nem mozgat meg bennem érzelmi szálakat, ennél rosszabb bandák is értek már el nagy üzleti sikereket, de amikor a saját kultúránkat látom ebben a torz formában, az nagyon szí­ven üt. Nem beszélve a rendkí­vül dinamikus programozott dobolásról meg Laura Melodyne-en edződött tiszta hangján. Ha jól emlékszem, ők maguk is elmondják egy interjúban, hogy úgy istenigazából sosem tanultak népzenét.. kérem? Jövő héten elmegyek akkor orvosnak, elvégre Dr. House-tól már tudok ezt-azt.

Így utólag is elnézést mindenkitől, akit megbántok ezekkel a sorokkal, de egyszerűen úgy érzem magam, mintha az internet csúnya tréfát űzne velem azáltal, hogy egy ilyen igénytelen alkotás ennyire pozití­v visszhangra találjon a nagyközönség részéről...

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

3. Semmi gond, leí­rtad a

Beküldő: garael. Beküldés időpontja: 2011, február 13 - 09:43.

Semmi gond, leí­rtad a véleményed, elfogadom, hogy neked nem tetszik. Lenne azért egy-két megjegyzésem.
"Nekem úgy viszonyul ez a lemez a népzenéhez, mint az Orchestral Mayhem az eredeti művekhez, sőt"

A bevezetőmben leí­rtam, hogy miért nem tartom "szentségtörésnek" ilyen formában tálalni a népzenét, amelyet Te úgy érzem, kissé Szent tehénként kezelsz. Nem kell többet belemagyarázni egy lakodalomra í­ródott csárdásba, mint amennyi, annak idején az í­rók sem művészi alkotásnak szánták, az más kérdés, hogy mint a nemzeti folklór része, más megí­télés alá eshet. A keresztrezést pedig nem érzem kevésbé ní­vósnak, mint a Rhapsody, vagy a gitárművészek összeturmixolt Bach kompozí­cióit.

"Ha jól emlékszem, ők maguk is elmondják egy interjúban, hogy úgy istenigazából sosem tanultak népzenét"

Miért, az a hatvan éves bácsika, aki annak idején gramofonra énekelte Kodálynak az adott népdalt, értett hozzá? És egyáltalán, mit kell érteni a népzenén? Nagy részben ugyanolyan zeneileg képzetlen emberek alkotása a megmaradt örökség mint a legtöbbünk. Ugyanakkor hozzátenném, hogy a Dalriada által beépí­tett népzene sem egységes, mert elég szép arányban tartalmaz középkori műdalt, vagy a kereszténység előtti daltöredékeket. De ha már rényleg a "népzenei profik" jelenlétét hiányolod, akkor azért tegyük hozzá, hogy a Fajkusz band csak ott sertepertélt a megvalósí­tásnál...

Ezt a népzene, könnyűzene összeházasí­tást annak idején az Illés kezdte el, majd az István a királlyal vált népszerűvé, pedig ők sem nagyon tettek mást mint amit a Dalriada. Ráadásul maga Szörényi - akit azért el lehet fogadni szakemberként - nyilatkozta, hogy a rockzenét találta legalkalmasabbnak arra, hogy a népzenei elemeket a mai korba integrálja.
Én biztos vagyok benne, ha annak idején meg lett volna a technikai lehetőség, a népdalok nagy része- legalábbis a mulatós és szórakoztató része - nem sokban különbözne a ma elí­télt "szórakoztató" könnyűzenétől. Hallgass meg egy legényest, vagy egy szaporát ( instrumentálist), fel fogod ismerni benne a thrash, vagy a speed kapkodó ritmusát, persze hozzárandelt dallamvilággal.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

4. .

Beküldő: Mc_Fly. Beküldés időpontja: 2011, február 13 - 15:28.

A népzene tanulást nem í­gy értettem, hiszen nyilván a viaszhengerre rögzí­tett parasztbácsik sem jártak a Liszt népzenei szakára:) Viszont ők benne éltek ebben születésük pillanatától fogva, nem egyszerűen kitalálták, hogy holnaptól magyar népzenével foglalkozom.

Sajnos a XX. század második felében elérték, hogy ez a kultúra már nem öröklődik, hanem újra meg kell tanulnunk, ha azt akarjuk, hogy fennmaradjon. Én azt mondom, hogyha valaki meghallgat pl. egy Both Miklóst, Dresch Mihályt, akkor talán megérzi, hogy mi a különbség a jól és í­zléssel, vagy a koncepciótlanul, amatőr módon kivitelezett népzenefeldolgozások között.

Ha meghallgatok egy kalotaszegi legényes muzsikát, bár lehet, hogy több benne a mai fülnek hamis hang, bennem megmozdí­t valamit. Imádom a hard rockot, pl. ha megszólal egy nagy kedvencem, szinte könnyeket csal a szemembe, de a magyar zene még ennél is többet ad sokszor.

Ha meghallgatom a Dalriadát, akkor a számí­tógéppel pontosí­tgatott, triggerelt dobot hallom, Laura erőltetetten kihúzogatott, eredetileg hamis énekét, és az ötlettelen gitár és dobtémákat (speciel pont ismerem az egyik korábbi anyagukon dolgozó srácot, úgyhogy hallottam pár rémtörténetet a stúdiózásról:D), és az egészből az jön le, hogy bár a szándék nemes, egyszerűen ezek a srácok nem tehetségesek eléggé, hogy létrehozzanak valamit, ami nem csak degradálja a forrást, amihez nyúlnak.

Egyébként egyetértek veled abban, hogy a rockzene messzemenően alkalmas közeg, már csak abból kiindulva is, hogy egy része blues-alapú, ami pedig népzene. (Ennek ellenére én például a Balkan Fanatikot is szeretem, bár ők ugye elektronikus zenét játszanak, de vérprofin) Viszont attól, hogy egy népi zenekar mellé valaki torzí­tott gitáron kvinteket játszik, lehet, hogy jobban eladható, de jobb számomra semmiképp sem lesz. Üzletileg értem a dolgot, hiszen pl. a romapop lemezek is jobban fogynak, mint a tradicionális cigányzenét tartalmazók..

A szórakoztató könnyűzene meg önmagában nekem nem negatí­v kicsengésű szóösszetétel. Legalábbis kb. 91-ig biztos nem, de utána is vannak szép példák. Meg lehet hallgatni pl. Pink vagy Santana kí­sérőzenekarát, sőt, Rihanna is a világ egyik legjobb gitárosát vitte el a turnéjára. Itthon meg a régi TNT zenekarral tudnék példálózni, vagy a Back to Black-kel vagy Pély Barna bandáival. Ezek a zenészek az underground metál szcéna 99.9%át elég durván lealázzák tudásban és feelingben is, hiába játszanak más stí­lusban. Az, hogy a közönség nagy része csak a szemével hallgat zenét, és pár agancstól, kivillanó dekoltázstól meg arcfestéstől már bulihangulat kerekedik, egy más téma. Akik erre rájöttek, nagyot kaszálnak most..

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Marcelinho képe

5. "Ha meghallgatom a Dalriadát,

Beküldő: Marcelinho. Beküldés időpontja: 2011, február 13 - 17:03.

"Ha meghallgatom a Dalriadát, akkor a számí­tógéppel pontosí­tgatott, triggerelt dobot hallom, Laura erőltetetten kihúzogatott, eredetileg hamis énekét, és az ötlettelen gitár és dobtémákat"

Senki nem mondta, hogy a lemez 100%-ig hibátlan. A hamis ének sajnos egy valós probléma, remélem erre valahogy megoldást találnak a jövőben (mert addig nem igazán érdemes tőlük bootleget hallgatni). A dob- és gitártémákkal szerintem egyáltalán nincs gond, nem kell technikás thrash metalra számí­tani, viszont a banda e tekintetben bőven a külföldi kollégák fölé nő. A szövegkoncepció bár szerteágazó (a honfoglalástól kezdve vannak ha jól értelmezem szabadságharc (világháborús??) témájú szövegek), ezzel együtt sokkal igényesebb mint más bandáknál "Hey, sör" vagy "Hey, vikingtámadás!" cí­mszavakkal összefoglalható állandó téma.

Nyilván ebbe az egész műfajba (folk metal, tehát nem akarom, hogy népzenei ihletésű rockzenék pl. a Jethro Tull ide keveredjen) nemigen sikerült még a rock/metalzene minden sava borsát belesűrí­teni, de úgy gondolom hogy pont a népi jelleg megtartása miatt nem fog senki ebben a kategóriában Blackmore virtuozitását megszégyení­tve gitározni, és mint Garael nagyon jól leí­rta, erre semmi szükség, mert a hangsúly az egyszerű szórakoztatáson van.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

6. Nem vitatkozom, mert

Beküldő: garael. Beküldés időpontja: 2011, február 13 - 16:06.

Nem vitatkozom, mert alapvetően mást látsz a népzenében mint én, mondjuk Both Miklóst, Dresch Mihályt nem fair idehozni, mert alapvetően más zenei műfajjal párosí­tják a népzenét.
Az együttes metal alapjaira tett megjegyzéseid a kritika szempontjából nem relevánsak, mert én a lemezt hallgatom, és nem rémtörténeteken alapuló, koncepciózus attitűddel közelí­tem meg a dolgot. A lemezen nem hallok hamis hangokat
Pély Barnáék hasonlata szintén sántí­t, mert nem a metal undergrounddal kellene őket öszehasonlí­tani és a nem létező magyar maistreammel.
Mindenesetre elfogadom, hogy neked nem tetszik, a kritikám csak egy vélemény, ami ugyanúgy tolerálható, mint a tied.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Bézoli képe

7. Eddig nem kedveltem a zenekar

Beküldő: Bézoli. Beküldés időpontja: 2011, február 12 - 16:25.

Eddig nem kedveltem a zenekar munkásságát, de ez a lemez egy érett produkció végre. Nyugodtan állí­thatjuk, hogy a Dalriada felnőtt az európai "nagy" csapatokhoz. Gratulálok!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Goti képe

8. oh igen....

Beküldő: Goti. Beküldés időpontja: 2011, február 12 - 15:49.

ez az album nagyszaru lett...egyszeruen fantasztikus. Gratulalok a csapatnak, igenyes, jo, minosegi, ezzel lehet batran kulfoldon is probalkozni. A horgesrol csak annyit, h. ez valamikeppen a folkmetalban benne van . Amiota a klip kint van a neten megy a vita errol a dologrol, de szerintem annyira keves helyen van jelen a dolog, h. akar el is lehetne vonatkoztatni tole. Engem peldaul sokkal jobban zavar az, h. az Equilibrium a csodalatos zenemuveket szetkarogja....az egy ido utan tenyleg idegesit. Ez viszont itt annyira nem jellemzo es remelem nem is lez az kesobb sem.
Szoval nagyon tetszik a lemez, es tovabbra is a Dalriada a kedvenc magyar zenekarom. Hajra!!!

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Marcelinho képe

9. 10

Beküldő: Marcelinho. Beküldés időpontja: 2011, február 12 - 10:38.

Magyar viszonylatban óriási 10-es, kategórián belül pedig külföldön is. Lehet, hogy elfogult vagyok, de szerintem messze ők jelenleg a legjobb folkmetal együttes.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

10. Erős album lett, bár szerinem

Beküldő: lkj (nem ellenőrzött). Beküldés időpontja: 2011, február 11 - 21:56.

Erős album lett, bár szerinem a klipes dal, a Hajdútánc egyértelműen a lemez csúcsa. Ahogy ez a szőke hölgy hörög (vagy károg?), az valami nagyon bájos, és ahogy ez váltakozik a tiszta, népi jellegű énekkel, hát az annyira jó, hogy már majdnem ciki, de szerncsére annyira egyben van a szám, hogy zseniális lett, és kész, nem lehet belekötni.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

11. Vitatkoznék. Szerintem nagyon

Beküldő: Sun King. Beküldés időpontja: 2011, február 12 - 10:12.

Vitatkoznék. Szerintem nagyon elrontották ezzel az értelmetlen hörgéssel. Nem lenne rossz, de ezzel lenullázták a dolgot. Amúgy miért nincs Mo-n egy normális hangmérnök vagy producer???????????

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

12. Szerintem is...

Beküldő: Hakkinen. Beküldés időpontja: 2011, február 12 - 11:34.

Nagyon jó album lett ez, viszont számomra is a hörgés rontja le. Biztos sokaknak meg emiatt fog jobban tetszeni (nem tudom, ők vannak-e többségben).
Tudom régebbi albumaikon is volt hörgés, de az utóbbiakon már ez teljesen háttérbe került, azt hittem, az Ígéreten már nem is lesz egyáltalán.

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

13. bocsi!

Beküldő: progger. Beküldés időpontja: 2011, február 11 - 20:49.

Ezt a Maiden tudósí­táshoz akartam í­rni. már a szemem se a régi!(hehe)

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

14. király!

Beküldő: progger. Beküldés időpontja: 2011, február 11 - 20:47.

Én olyan öreg vagyok, hogy értettem a riportert. A Maiden meg számomra az ifjúságomat jelenti. 1983-ban a kunszentmártoni nyári épí­tőtáborban hallgattunk először Maident.KISZ, nem Kiss táborban!(hehe)

  • A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

Livesound:

Concerto:

Hammer Concerts:

Koncertajánló:

Az oldalon található cikkek és képek a Hard Rock Magazin kizárólagos tulajdonát képezik, azok máshol való közzététele csak a szerkesztők előzetes engedélyével lehetséges!
Fervens Drupal theme by Leow Kah Thong. Designed by Design Disease and brought to you by Smashing Magazine.