Dalriada: Ígéret
Binder Laura (ének, furulya)
Ficzek András (ének, gitár)
Németh- Szabó Mátyás (gitár)
Rieckmann Tadeusz (dob)
Molnár István (basszusgitár)
Ungár Barnabás (billentyűk)
Intro (02:43)
Hajdútánc (04:58)
Hozd el, Isten (04:33)
Mennyei Harang (06:16)
Ígéret (04:36)
Igazi Tűz (04:42)
Kinizsi Mulatsága (04:19)
A Hadak útja (06:40)
Leszek a Csillag (05:49)
Leszek a Hold (06:13)
Outro (00:50
A külföldi kiadóhoz szegődött Dalriada kapcsán olvasgattam minap a neten néhány fórum-hozzászólást: a pozitív fogadtatás ellenére sokan a „mulatós rock” metal zenei megfelelőjének tartják az együttes által képviselt „folkcrossovert”, „értéknélküli mulatságnak” tartva az alkotási színteret. Nem tudom, hogy egy, a hivatalosan könnyűzenéhez tartozó műfajban szerencsés-e a művészi jelleget KIZÁRÓLAGOS értéknek tekinteni, talán túl lehetne már lépni a berögződött, iskolás-szagú attitűdön, főleg a magyar népzene esetében, aminek fontos stílusai vállalják fel nyíltan a puszta szórakoztatás könnyebb, de a hivatalos álláspont szerint értéktelen szerepét. Vagy talán nem is ez az álláspont? A popzenét fitymáló énektanárnő mondta valaha is egy-egy instrumentális, az esküvőkre, lakodalmakra, kocsmák hangulatteremtésére íródott szaporára, vagy legényesre, hogy értéktelen? Pedig sem funkciójában, sem megvalósításában nem különböznek attól, amit a Dalriada csinál, ráadásul jól, mit jól, nemzetközi színvonalon. Persze nem érdemes őket a Barbaróhoz, vagy a Naprához hasonlítani, akik egy más céllal és más indíttatásból, a népzene szórakoztató oldalát elkerülő, és inkább az individuum érzéseit, illetve a spirituális átgondoltság priorizáló szegmensében házasították a folkot a rockkal, de úgy érzem, az a játékos-historizáló szerep, amit Lauráék megtaláltak a népzenében, igenis illik – és nem is értéktelenül – ahhoz a célhoz, amit kitűztek maguk elé, és ami jelen alkotásban már több is, mint amit külföldi nevesebb társaik valaha is elértek.
Azt hiszem, azért egyet nem lehet vitatni: az Arany-album szövegíróját nemigen lehet überelni a műfajban, még akkor sem, ha olyan költői képeket használt, amiket elég nehéz lenne angolra lefordítani (gondoljunk csak bele a Toldi első két sorába), ám most a csapatnak zeneileg is sikerült, ha nem is egyedit, de a nemzetközi színtéren is bátran felvállalható alkotást a porondra dalolni. Nem mintha a legutóbbi album nem lett volna kiváló, de az Ígéret úgy érzem, az előd monolit jellegén túlmutatva jóval heterogénebb lett, a kísérletezés pedig mind a hangszerelés, mind a dramaturgia területén sikert hozott, még akkor is, ha néhány friss elem először – mint ortodox népzenefant – kissé meghökkentett. Tudom, a globalizáció még a folkra is hat, de a magyar népviselettől idegen kosztümök, és Laura hörgése (gondoljatok bele, hogy Sebestyén Márta valamelyik dalában hirtelen scream technikára váltana) inkább hatásvadásznak, mintsem hangulatépítőnek tűntek első hoppra, izé, kukkra, ám aztán megbarátkoztam velük, sőt….
De folytassuk hát az egyértelműen előremutató kezdeményezésekkel: a Fajkusz banda integráns és hangsúlyozott jelenléte mellett a szintetizátor a stílusban nem szokásos hangszíneivel késztetett az állam keresésére - a tangóharmonika (!), hammond, a zongora és a road bluest a folkkal fantasztikusan háziasító herfli szerepeltetése szerintem unikum - lásd, illetve halld a Hozd el Isten c. dalt . Valószínűleg a nemzetközi színtér elvárásainak megfelelve talán soha nem volt ennyi gyors, szaporázó, a vigadalmakat idéző rész, ugyanakkor a gitárszólók a folk metalban szokatlan hangsúlyozással tolják a fémvonalat a Blind Guardian, és az Iced Earth irányába. A dalok szinte azonnal belopják magukat a hallgató fülébe, melyet autentikus népzenei töredékek és dallamok segítenek elő, de bátran állíthatom, hogy a csapat által „vonalvezette” dallamok bátran odatehetők az „eredetiek” mellé.
A szövegek egyrészt a történelmi témák vigadós és heroizáló témáiból, másrészt az ősmagyar mondák világából táplálkoznak, a hozzájuk rendelt ötletes zenei megvalósítással és betétekkel. A kezdő, Tinódi Lantos Sebestyén versére ráénekelt autentikus, XVI. századbeli műdal ugyanannyira zseniális, mint a torok ének sámánidéző hangulata és a révületbe hajszoló dobok jelenléte az outroban, keretet alkotva a történelmi témák felől a már említett regélő-mesélő nomád eredetidézésig, mindez olyan muzikális-szövegi egységben, ami azok számára is szinte érthetővé - vagy legalábbis átélhetővé - teszik a dalokat, akik nem értik, miről is szólnak valójában. Az említett népzene mellett a kompozíciónak megfelelően barokk korabeli témák, és a pre-folk magyar sámánrituálés révület-darabok gazdagítják a csapat inspirációs tárházát, mellyel az említetteknek megfelelően újabb lépést tudtak tenni a szórakoztatást felvállaló progresszió útján (és akkor még nem említettem a finn népdalok ihlette A leszek a Holdat, melyben vendégénekesként az autentikus jelleget fokozandó módon a Korpikliaani morrantója is közreműködik).
Nem hiszem, hogy a folk metal - sőt, a heavy metal - nagyobb igényeket kiszolgáló alstílusaiban lenne jelenleg érdemesebb banda a Dalriadánál, hogy Magyarországot képviselje egy nemzetközi kiadónál, és ezt most nem a „hazafiasság” elfogultsága mondatja velem. A csapat remekül elkapva a magyar népzene szórakoztató és hangulatmegragadó lényegét - kibővítve azt némi historikus hatással és mitológiai múltidézéssel - alkotta meg végre azt a hazai albumot, ami sem hangzásánál, sem szövegileg, sem az elkoptatott panelek felhasználása miatt nem „ciki” és amelyben végre mi is irányt mutathatunk Európának – ráadásul soha jobbkor, mint a soros EU elnökség idején!
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 12158 olvasás
14 hozzászólás "Dalriada: Ígéret"
1. szerintem jó
Ez az album gyerekek jó lett! Van benne valami ami úgy érzem hogy nem erőltetett magyar hanem olyan könnyedén lehet hallgatni és nem megy el a szöveg az ilyen semmire való nemzeti rock felé!
Mellesleg nekem nagyon tetszik hogy pagan metalnak van besorolva külföldön, közben a dalszöveg nem pont ezt súgja: Lóra lóra jó vitézek, irtsad a pogányt hol éred..." ez ilyen huncutság a mikor külföldi atom pogány ott handbangel és fingja nincs miről is szól:D
ui: amúgy a Dalriadanak szerencséje hogy létezik stúdió technika mert szerencsétlen Laura valami eszméletlen rosszul énekel élőben! Hörögést jól nyomja de az ének olyan orrhangos hogy már lassan 2 éve csak lemezen hallgatom őket mert élőben igen igen vacak...
2. b
Ezért biztos sokan utálni fogtok, de egy kérdés ötlött fel bennem: Hova tettétek a fületeket? :D
Én is nagyon szeretem a népzenét (bár annyira nem ismerem, kb 1-2 éve érdeklődöm komolyabban iránta, míg rockzenét már 10 éve hallgatok) és csak a bevezetőben említett lehúzó kommentelőkhöz tudok csatlakozni. Nekem úgy viszonyul ez a lemez a népzenéhez, mint az Orchestral Mayhem az eredeti művekhez, sőt! Mint mondjuk a Rém rendes család magyar változata az eredetihez;) . Jó, elhiszem, hogy az elképzelés nemes, de a sablon kvintmetálhoz hozzákeverek egy népi zenekart, megvalósításnak szerintem édeskevés. A metálzene Kárpátiája ők.. Az, hogy egy Finntroll vagy Korpiklaani mit bohóckodik össze, nem mozgat meg bennem érzelmi szálakat, ennél rosszabb bandák is értek már el nagy üzleti sikereket, de amikor a saját kultúránkat látom ebben a torz formában, az nagyon szíven üt. Nem beszélve a rendkívül dinamikus programozott dobolásról meg Laura Melodyne-en edződött tiszta hangján. Ha jól emlékszem, ők maguk is elmondják egy interjúban, hogy úgy istenigazából sosem tanultak népzenét.. kérem? Jövő héten elmegyek akkor orvosnak, elvégre Dr. House-tól már tudok ezt-azt.
Így utólag is elnézést mindenkitől, akit megbántok ezekkel a sorokkal, de egyszerűen úgy érzem magam, mintha az internet csúnya tréfát űzne velem azáltal, hogy egy ilyen igénytelen alkotás ennyire pozitív visszhangra találjon a nagyközönség részéről...
3. Semmi gond, leírtad a
Semmi gond, leírtad a véleményed, elfogadom, hogy neked nem tetszik. Lenne azért egy-két megjegyzésem.
"Nekem úgy viszonyul ez a lemez a népzenéhez, mint az Orchestral Mayhem az eredeti művekhez, sőt"
A bevezetőmben leírtam, hogy miért nem tartom "szentségtörésnek" ilyen formában tálalni a népzenét, amelyet Te úgy érzem, kissé Szent tehénként kezelsz. Nem kell többet belemagyarázni egy lakodalomra íródott csárdásba, mint amennyi, annak idején az írók sem művészi alkotásnak szánták, az más kérdés, hogy mint a nemzeti folklór része, más megítélés alá eshet. A keresztrezést pedig nem érzem kevésbé nívósnak, mint a Rhapsody, vagy a gitárművészek összeturmixolt Bach kompozícióit.
"Ha jól emlékszem, ők maguk is elmondják egy interjúban, hogy úgy istenigazából sosem tanultak népzenét"
Miért, az a hatvan éves bácsika, aki annak idején gramofonra énekelte Kodálynak az adott népdalt, értett hozzá? És egyáltalán, mit kell érteni a népzenén? Nagy részben ugyanolyan zeneileg képzetlen emberek alkotása a megmaradt örökség mint a legtöbbünk. Ugyanakkor hozzátenném, hogy a Dalriada által beépített népzene sem egységes, mert elég szép arányban tartalmaz középkori műdalt, vagy a kereszténység előtti daltöredékeket. De ha már rényleg a "népzenei profik" jelenlétét hiányolod, akkor azért tegyük hozzá, hogy a Fajkusz band csak ott sertepertélt a megvalósításnál...
Ezt a népzene, könnyűzene összeházasítást annak idején az Illés kezdte el, majd az István a királlyal vált népszerűvé, pedig ők sem nagyon tettek mást mint amit a Dalriada. Ráadásul maga Szörényi - akit azért el lehet fogadni szakemberként - nyilatkozta, hogy a rockzenét találta legalkalmasabbnak arra, hogy a népzenei elemeket a mai korba integrálja.
Én biztos vagyok benne, ha annak idején meg lett volna a technikai lehetőség, a népdalok nagy része- legalábbis a mulatós és szórakoztató része - nem sokban különbözne a ma elítélt "szórakoztató" könnyűzenétől. Hallgass meg egy legényest, vagy egy szaporát ( instrumentálist), fel fogod ismerni benne a thrash, vagy a speed kapkodó ritmusát, persze hozzárandelt dallamvilággal.
4. .
A népzene tanulást nem így értettem, hiszen nyilván a viaszhengerre rögzített parasztbácsik sem jártak a Liszt népzenei szakára:) Viszont ők benne éltek ebben születésük pillanatától fogva, nem egyszerűen kitalálták, hogy holnaptól magyar népzenével foglalkozom.
Sajnos a XX. század második felében elérték, hogy ez a kultúra már nem öröklődik, hanem újra meg kell tanulnunk, ha azt akarjuk, hogy fennmaradjon. Én azt mondom, hogyha valaki meghallgat pl. egy Both Miklóst, Dresch Mihályt, akkor talán megérzi, hogy mi a különbség a jól és ízléssel, vagy a koncepciótlanul, amatőr módon kivitelezett népzenefeldolgozások között.
Ha meghallgatok egy kalotaszegi legényes muzsikát, bár lehet, hogy több benne a mai fülnek hamis hang, bennem megmozdít valamit. Imádom a hard rockot, pl. ha megszólal egy nagy kedvencem, szinte könnyeket csal a szemembe, de a magyar zene még ennél is többet ad sokszor.
Ha meghallgatom a Dalriadát, akkor a számítógéppel pontosítgatott, triggerelt dobot hallom, Laura erőltetetten kihúzogatott, eredetileg hamis énekét, és az ötlettelen gitár és dobtémákat (speciel pont ismerem az egyik korábbi anyagukon dolgozó srácot, úgyhogy hallottam pár rémtörténetet a stúdiózásról:D), és az egészből az jön le, hogy bár a szándék nemes, egyszerűen ezek a srácok nem tehetségesek eléggé, hogy létrehozzanak valamit, ami nem csak degradálja a forrást, amihez nyúlnak.
Egyébként egyetértek veled abban, hogy a rockzene messzemenően alkalmas közeg, már csak abból kiindulva is, hogy egy része blues-alapú, ami pedig népzene. (Ennek ellenére én például a Balkan Fanatikot is szeretem, bár ők ugye elektronikus zenét játszanak, de vérprofin) Viszont attól, hogy egy népi zenekar mellé valaki torzított gitáron kvinteket játszik, lehet, hogy jobban eladható, de jobb számomra semmiképp sem lesz. Üzletileg értem a dolgot, hiszen pl. a romapop lemezek is jobban fogynak, mint a tradicionális cigányzenét tartalmazók..
A szórakoztató könnyűzene meg önmagában nekem nem negatív kicsengésű szóösszetétel. Legalábbis kb. 91-ig biztos nem, de utána is vannak szép példák. Meg lehet hallgatni pl. Pink vagy Santana kísérőzenekarát, sőt, Rihanna is a világ egyik legjobb gitárosát vitte el a turnéjára. Itthon meg a régi TNT zenekarral tudnék példálózni, vagy a Back to Black-kel vagy Pély Barna bandáival. Ezek a zenészek az underground metál szcéna 99.9%át elég durván lealázzák tudásban és feelingben is, hiába játszanak más stílusban. Az, hogy a közönség nagy része csak a szemével hallgat zenét, és pár agancstól, kivillanó dekoltázstól meg arcfestéstől már bulihangulat kerekedik, egy más téma. Akik erre rájöttek, nagyot kaszálnak most..
5. "Ha meghallgatom a Dalriadát,
"Ha meghallgatom a Dalriadát, akkor a számítógéppel pontosítgatott, triggerelt dobot hallom, Laura erőltetetten kihúzogatott, eredetileg hamis énekét, és az ötlettelen gitár és dobtémákat"
Senki nem mondta, hogy a lemez 100%-ig hibátlan. A hamis ének sajnos egy valós probléma, remélem erre valahogy megoldást találnak a jövőben (mert addig nem igazán érdemes tőlük bootleget hallgatni). A dob- és gitártémákkal szerintem egyáltalán nincs gond, nem kell technikás thrash metalra számítani, viszont a banda e tekintetben bőven a külföldi kollégák fölé nő. A szövegkoncepció bár szerteágazó (a honfoglalástól kezdve vannak ha jól értelmezem szabadságharc (világháborús??) témájú szövegek), ezzel együtt sokkal igényesebb mint más bandáknál "Hey, sör" vagy "Hey, vikingtámadás!" címszavakkal összefoglalható állandó téma.
Nyilván ebbe az egész műfajba (folk metal, tehát nem akarom, hogy népzenei ihletésű rockzenék pl. a Jethro Tull ide keveredjen) nemigen sikerült még a rock/metalzene minden sava borsát belesűríteni, de úgy gondolom hogy pont a népi jelleg megtartása miatt nem fog senki ebben a kategóriában Blackmore virtuozitását megszégyenítve gitározni, és mint Garael nagyon jól leírta, erre semmi szükség, mert a hangsúly az egyszerű szórakoztatáson van.
6. Nem vitatkozom, mert
Nem vitatkozom, mert alapvetően mást látsz a népzenében mint én, mondjuk Both Miklóst, Dresch Mihályt nem fair idehozni, mert alapvetően más zenei műfajjal párosítják a népzenét.
Az együttes metal alapjaira tett megjegyzéseid a kritika szempontjából nem relevánsak, mert én a lemezt hallgatom, és nem rémtörténeteken alapuló, koncepciózus attitűddel közelítem meg a dolgot. A lemezen nem hallok hamis hangokat
Pély Barnáék hasonlata szintén sántít, mert nem a metal undergrounddal kellene őket öszehasonlítani és a nem létező magyar maistreammel.
Mindenesetre elfogadom, hogy neked nem tetszik, a kritikám csak egy vélemény, ami ugyanúgy tolerálható, mint a tied.
7. Eddig nem kedveltem a zenekar
Eddig nem kedveltem a zenekar munkásságát, de ez a lemez egy érett produkció végre. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a Dalriada felnőtt az európai "nagy" csapatokhoz. Gratulálok!
8. oh igen....
ez az album nagyszaru lett...egyszeruen fantasztikus. Gratulalok a csapatnak, igenyes, jo, minosegi, ezzel lehet batran kulfoldon is probalkozni. A horgesrol csak annyit, h. ez valamikeppen a folkmetalban benne van . Amiota a klip kint van a neten megy a vita errol a dologrol, de szerintem annyira keves helyen van jelen a dolog, h. akar el is lehetne vonatkoztatni tole. Engem peldaul sokkal jobban zavar az, h. az Equilibrium a csodalatos zenemuveket szetkarogja....az egy ido utan tenyleg idegesit. Ez viszont itt annyira nem jellemzo es remelem nem is lez az kesobb sem.
Szoval nagyon tetszik a lemez, es tovabbra is a Dalriada a kedvenc magyar zenekarom. Hajra!!!
9. 10
Magyar viszonylatban óriási 10-es, kategórián belül pedig külföldön is. Lehet, hogy elfogult vagyok, de szerintem messze ők jelenleg a legjobb folkmetal együttes.
10. Erős album lett, bár szerinem
Erős album lett, bár szerinem a klipes dal, a Hajdútánc egyértelműen a lemez csúcsa. Ahogy ez a szőke hölgy hörög (vagy károg?), az valami nagyon bájos, és ahogy ez váltakozik a tiszta, népi jellegű énekkel, hát az annyira jó, hogy már majdnem ciki, de szerncsére annyira egyben van a szám, hogy zseniális lett, és kész, nem lehet belekötni.
11. Vitatkoznék. Szerintem nagyon
Vitatkoznék. Szerintem nagyon elrontották ezzel az értelmetlen hörgéssel. Nem lenne rossz, de ezzel lenullázták a dolgot. Amúgy miért nincs Mo-n egy normális hangmérnök vagy producer???????????
12. Szerintem is...
Nagyon jó album lett ez, viszont számomra is a hörgés rontja le. Biztos sokaknak meg emiatt fog jobban tetszeni (nem tudom, ők vannak-e többségben).
Tudom régebbi albumaikon is volt hörgés, de az utóbbiakon már ez teljesen háttérbe került, azt hittem, az Ígéreten már nem is lesz egyáltalán.
13. bocsi!
Ezt a Maiden tudósításhoz akartam írni. már a szemem se a régi!(hehe)
14. király!
Én olyan öreg vagyok, hogy értettem a riportert. A Maiden meg számomra az ifjúságomat jelenti. 1983-ban a kunszentmártoni nyári építőtáborban hallgattunk először Maident.KISZ, nem Kiss táborban!(hehe)