Nice girls don't play rock'n'roll: Cherry Bomb - Szilvuplé, 2013.11.30.

Hát, kérem szépen, ilyen egy ideális búcsúbuli. Ez a négy dögös csaj négy év közös játék után úgy gondolta, ideje befejezni a Cherry Bombot. Természetesen mindennek meg kell adni a módját, így az utolsó koncertre egy nagyon kellemes kis helyen, a pesti Szilvuplé Varietében került sor, méghozzá egy ingyenes koncert keretein belül. Valószínűleg ez, és a cseresznyés lányok sokéves jó munkája eredményezte azt, hogy a bulira nagyon szép számú közönség gyűlt össze. Sajnos a Szilvuplé inkább kocsma, mint koncertterem, így a színpadnak kinevezett sarkot családiasan körbeálltuk, aminek köszönhetően vágni lehetett a teremben az amerikás kocsmahangulatot.

A lányok egészestés programmal készültek, amibe belefért minden Pinktől kezdve egészen a Mötley Crüe-ig. Már az is a lányok zenei hozzáértéséről tanúskodik, hogy a különböző popdalokat (Christina Aguilera, Britney Spears, Anastacia, Pink és hasonlók voltak terítéken) nagyon élvezhető rockszámokká kovácsolják: megtalálják a dögöt a popban és lefordítják az egészet a rock’n’ roll nyelvére. Aki pedig titokban ismeri az imént felsorolt énekesnők dalait, most bizony lebukik– annyira megkapóak a Cherry Bomb előadásában ezek a feldolgozások, hogy egyszerűen muszáj együtt énekelni velük! A rádióslágerek után a Mötley Crüe Kickstart My Heartjába csapnak bele és a Judas Priest Living After Midnight-ját is ugyanabban a lelkületben, energiától duzzadóan és csajosan játsszák el.

Az egész produkció nagyon szerethető, csupa pozitív energia árad a színpadról. A dalok között anekdotákkal szórakoztatnak minket, a stagediving helyett véletlen fotósárkot fejelő doboslányról vagy a dal közben harisnyát szaggató énekesnőről. Mogyoróssy „Harisnyaszaggató” Adrienn vigyorogva bevallja, hogy igen, műhaja van, igen, egyértelmű, tudja, szándékos, de hiszen ezzel minden rendben van, nem? És természetesen rendben van. Aki ilyen szexepillel ilyen bulit tud adni, arra hogy is mernénk rosszat mondani? Adrienn azt is elmeséli, hogy játszottak már előkelő ukrán hotelben, és tartották már fogva őket határőrök – de még mielőtt túl sok lenne a beszéd, már jön is a következő partidal. „Következik a következő dal”, hogy a konferansziét idézzem, és amikor épp arra gondolok, hogy eljátszhatnák Britney Spears Toxic-ját, mivel ez a legjobb feldolgozásuk, Adrienn egyszer csak azt mondja: következzék a legjobb feldolgozásunk… a többit már tudjátok.

Természetesen nagy megfejtéseket nem kell várnunk az este folyamán, de ez nem is az a műfaj. Nincs öncélú szólózgatás, viszont el kell mondani, hogy minden lány a maximumot hozza ki magából: a bikinifelsőben nyomuló dobos, Vivi pontosan és kreatívan szolgáltatja az alapot a basszusgitáros Kovács Héda és a (gyors ujj-járásáról azért időnként bizonyságot tévő) Máté Éva gitáros játéka alá. Adrienn egy jelenség, betölti a színpadot, mosolyog, közönséget énekeltet, kommunikál – a csaj egész egyszerűen erre született! Az első perctől fogva magára vonzza a tekinteteket, mindenkit bevon a buliba és egészen 18 számig senkit el sem enged. A szettet becsületesen énekli végig: erőteljes hang, semmi tévesztés, és még játszik is a hangjával, ha kell, pár másodpercre még Pink énekstílusát is felveszi. Már amikor nem épp a közönséget énekelteti. Sajnos a többi lány már nem kommunikál sokat, ők inkább befelé figyelnek, de lehet, hogy szándékosan adják át a terepet Adriennek. A hallgatóság minden akcióra reakcióval válaszol, a szűk klubkereteken belül is zajlik az élet meg a fej- és seggrázás.

A hangosítás pedig olyan, mint egy álom – persze, négy embert nem nagy tudomány kihangosítani (csak Budapesten), de a hangcucc úgy szól, hogy 2.1-en lemezt hallgatva nem hallok ilyen szépet. A Donnas Take It Off-ja után a lányok levonulnak a színpadról – pontosabban vonulnának, ha hagynánk őket, de a közönség ennél ezerszer lelkesebb, így a Cherry Bomb boldogan játssza el ráadásdalát. A rájuk leginkább jellemző dalt, a Rose Tattoo számát kicsit átírva, Nice Girls Don’t Play Rock’n’Roll-ként már a közönségbe vegyülve, a közönségnek énekelve, barátokat átölelve játsszák a lányok, Vivi pedig a legvégén még a közönség tetejére is felkerül. Aki csak ott van, tapsol, sikít, lufikat dobál (a Szilvuplé közben születésnapját ünnepli), visszaköveteli a zenekart – azt hiszem, mindenki nevében elmondhatom, hogy ezeket a csajokat még öt óra után sem bírnánk megunni! Aki nem jött, bánhatja, a Cherry Bomb ugyanis egy fantasztikus rockbulit kerekített az estéből. Ők sajnos megfogadták, hogy mindig a csúcson kell abbahagyni…

Szerző: Vica

Képek: Orosz András