"Most nagyon összeálltak a részletek": Interjú Paksi Endrével

írta Hard Rock Magazin | 2013.04.24.

A hónap elején jelent meg az Ossian legújabb, immáron 19. stúdióalbuma, amely egyrészt remekül sikerült, másrészt lehetőséget nyújtott arra, hogy interjút készítsünk Paksi Endrével. 'A Tűz jegyében' mellett természetesen más témák is szóba kerültek, így beszéltünk a média mai helyzetéről, az internetes letöltésekről és Endre hobbijairól is.

Hard Rock Magazin: Nekünk nagyon bejött az új lemez, jobban tetszik, mint az előző pár Ossian-album. Te hova helyeznéd ’A Tűz jegyében’-t az Ossian diszkográfiájában?   

Paksi Endre: Sziasztok! Először is köszönöm szépen, nagyon örülünk, hogy tetszik az album! Úgy gondolom, hogy a rangsorolás nem az én feladatom, ilyet én már régen nem csinálok, hiszen az ember úgy van a dalaival, mint szülő a gyermekeivel, aki a szívével egyformán szereti az összeset, még ha esetleg az eszével tudja is, hogy van, amelyik szebb, vagy jobb a másiknál. De abban a zenekaron belül maximálisan egyet értünk, hogy most nagyon összeálltak a részletek, 10 egyenletesen erős dal született és a hangzással is nagyon elégedettek vagyunk.

HRM: Nagyon tetszetős, ahogy a Ha Te ott leszel velem c. dalban egymás mellé raktátok az akusztikus gitárokat és a lemez egyik legkeményebb szaggatott riffjét. Mesélnél róla, hogyan született meg ez a dal és ez a párosítás? 

Endre: Maga a dal verzéje a lehető legspontánabb módon született, üldögéltem az akusztikus gitárommal és kiszakadt belőlem a zene és a szöveg alapja, szinte egyszerre. Gyorsan felvettem az akusztikus bontást és az éneket, majd visszahallgatva az ismétlődő körök szövegének a hangulatát és a szavak ritmusát, éreztem, hogy ide egy erős dinamikai váltás kellene. Innentől megvolt az irány, Ricsi beszállt a közös munkába, alakítottuk, formáltuk. A refrénnel sokat kísérleteztünk, az első verzióban a fődallam instrumentális volt, a gitár hozta és én csak a sorvégeket énekeltem hozzá, de aztán alakult a szöveg és ilyen lett. Ricsi egy gyönyörű gitárszólót írt hozzá.

HRM: Melyik a legszemélyesebb dal a lemezen, és melyik az, amelyiknek a zenéje a legközelebb áll hozzád?  

Endre: Szövegileg legszemélyesebb a két ballada, zeneileg szeretem mindet, az én zenei világomban egyformán helye van mindenfajta tempónak és hangulatnak.

HRM: Hornyák Peti 14 évig volt az Ossian tagja, őt Kálozi Gergely váltotta. Könnyen be tudott illeszkedni a csapatba?  

Endre: Nem véletlenül esett a választás Gergőre, több okból is. Mi már nagyon nehezen váltunk emberileg, hiszen rettenetesen régen vagyunk már együtt, jól és harmonikusan működve, Ricsivel például már 16 éve zenélünk közösen! Nem akartunk egy ismeretlen embert egy sima zenei meghallgatás alapján bevenni, mert a múlt szomorú tapasztalatai óvatosságra intettek... Ezért örültünk annak, hogy Ricsi már 10 éve ismerte Gergőt, aki 12 évesen elment hozzá gitározni tanulni. Nagyon szimpatikus volt a hozzáállása, az, hogy a Zenét komplex összefüggésekben is meg akarta ismerni, át akarta látni a harmóniákat és minden egyebet. Akkor már egyébként 5 éve dobolt, ugyanis 7 évesen kezdett tanulni. (nevet) Egy szerény, nagyon normális srácot ismert meg benne, aki aztán egy nagyon jó dobossá fejlődött. Nekem Ricsi szava garancia, az első próba után pedig egyetlen kérdés sem maradt bennünk. Az eltelt idő pedig igazolni látszik, hogy jól döntöttünk.

HRM: ’A Tűz jegyében’ dalait egyesével közzétettétek a Youtube-on, így mindenki meghallgathatja az egész lemezt, mielőtt vásárlásra adja a fejét. Ez a módszer egyedülálló az Ossian történetében – honnan jött ez az ötlet? Szerinted mennyiben járult ez hozzá  ahhoz, hogy a megjelenés hetében az 1. helyen nyitott a MAHASZ listán ’A Tűz jegyében’?    

Endre: A zeneipar jelenlegi helyzete egy lejátszott történet, a letöltések miatt sakk-matt van... Csakis azok a csapatok élik túl a krízist, akik elfogadják a kész tényeket, bár azt tudnod kell, hogy az illegális letöltést én simán lopásnak tartom, még akkor is, ha ezzel maga a közönség egy része nem is ért egyet. Szerencsére az igazi rajongóink megveszik az albumot, lehetőséget adva arra, hogy legközelebb is jó stúdióban, profi körülmények között tudjunk dolgozni. A dalok úgyis felkerültek volna már a megjelenés napján, ezért a kiadóval közösen úgy döntöttünk, hogy akkor inkább mi tegyük meg ezt, jó kép és hangminőségben. Andrics Laci minden dalhoz egy egyszerű, de igényes kivitelezésű szöveges klipet készített.

HRM: Készültök azért hagyományos klippel is a lemezhez? Ha igen, melyik dalra?

Endre: Felmerült több ötlet is, még gondolkozunk rajta.

HRM: Sajnos évek óta trend, hogy a zenehallgatók az internetről szerzik be a lemezeket. Mit gondolsz, mennyire válik felületessé a zenehallgatás azzal, hogy a zenehallgató csúnya kifejezéssel élve nincs kötelezve arra, hogy végighallgasson egy lemezt? Hiszen ingyen jutott hozzá, így könnyedén félre is dobhatja, vagy egyszerűen nem szán elég időt rá. 

Endre: Felgyorsult világban élünk, ezt bizony magamon is tapasztalom néha, óriási a túlkínálat mindenben, filmekben, zenékben, információkban. Jómagam még mindig becsülettel megveszem a zenéket és a filmeket, – a CD-gyűjteményem 8000 felett van – de kevesebb már bennem a tolerancia és a türelem, mint régen. Anno egy-egy albumnak akkor is többször adtam esélyt, amikor az első benyomások nem voltak a legjobbak és bizony gyakran ezek az albumok később beértek nálam, de ma már én is gyorsabban lépek tovább. A fiatalkori kedvenc zenéim szinte kivétel nélkül ma is hatnak rám, persze lehet, hogy egy részük csak a nosztalgia miatt. De a múltkor beszélgettünk Ricsivel, hogy egy csomó régi filmet, amit egykor imádtunk, ma már nem bírunk végignézni a lassú tempója miatt. De azért rengeteg örökérvényű klasszikus megmaradt nekünk ebben a műfajban is és abban is bízunk, hogy ’A Tűz jegyében’ nem csak első hallásra fog tetszeni, hanem tartósan szeretni fogják. Egyébként a tapasztalatom szerint az Ossian közönsége rendkívül hűséges és szorosan kötődik a zenénkhez.

HRM: Mi volt az a 3 CD, amit legutoljára vettél?

Endre: Az új Saxon és a Krokus, valamint egy ELO újrakiadás, a ZOOM.

HRM: Sokszor hallani tőled, hogy nehezményezed: az Ossiannal nem foglalkozik (eleget) a magyar média. Abban viszont talán egyetérthetünk, hogy a mai magyar média nem éppen a legmagasabb nívót képviseli. Szerinted mennyire van szüksége a rockzenének – és az Ossiannak – arra, hogy jelen legyen a magyar médiában?

Endre: Az egész műfajnak nagyon jót tenne, mert annak ellenére, hogy az internet komolyan terjed, valamiért nálunk az emberek nagyon nagy hányada még mindig a hagyományos média befolyása alatt áll, és ennek a „minőségéről" abszolút egyet értek Veled! Amit ott látható és hallható, az – tisztelet a kivételnek – egyszerűen beteges és szörnyű. Tudatos értékrombolás folyik, olvastam valahol, hogy az egyik most zajló, százezredik „valóságshow" szereplői milyen eszelős pénzeket kapnak, miközben a becsületesen dolgozó, gyakran komoly iskolákat elvégzett emberek a mindennapi túlélésért küzdenek. Ez egy manipulatív, nagyon aljas üzenet, főleg a fogékony és formálható fiatal nemzedék számára, ami nagyon lebutítva a következő: nem kell tanulni, nem kell gondolkozni, legyél „ostobenkó kurva", ahogy a zseniális South Park epizódban, vásárolj, fogyassz, fogadj el mindent és egy szobanövény értelmi szintjén létezve minden a tiéd lehet...! A Robot című új dal is erről szól. Visszatérve a kérdéshez: az emberek sajnos a mindennapi létezésharcokba belefáradva a tévé elé zuhannak és mindent elfogadnak, ami onnan ömlik. Fásultak, fáradtak gondolkozni és választani. Ezért bánt minket, ha egyes feltörekvő zenekarok bennünk látják az akadályt, ez messze nem így van, mi is ugyanúgy küzdünk. Ha mindenki esélyt kapna a tévés-rádiós jelenlétre, ha legalább annyi rockzenei műsor lenne, mint a 80-90-es években, az egész szakma előrébb jutna! Félreértés ne essék, én a „jelenlét" alatt kizárólag a dalok játszását értem, nem azokat a szánalmas bohóckodásokat, amivel manapság ma fel lehet tűnni a médiában.

HRM: Említed a fiatal zenekarokat. Szoktátok őket segíteni valamilyen módon? Látsz közöttük olyan zenekart, amelyik továbbvihetné a Te generációd zenei örökségét? 

Endre: Rengeteg csapat játszott előttünk az elmúlt években, közöttük nagyon sok tehetséges is. Szerintem az idő fogja eldönteni (és természetesen a közönség), hogy közülük ki válik majd meghatározó csapattá.

HRM: A 2000-es években az évenkénti lemezmegjelenés volt a menetrend az Ossiannál, amiről nemrégiben átálltatok egy lazább, kétéves periódusra. Mi volt ennek az oka?

Endre: Semmi tudatosság nincs bennünk, akkor alkotunk, amikor kedvünk van hozzá.

HRM: Nagyon sok energia kell hozzá, hogy ilyen rendszerességgel, ennyi dal és album szülessen meg. Érezted úgy bármikor is, hogy „alkotói válságba” kerültél volna, és nehezebben született meg egy-két album, vagy dal?

Endre: Erre szintén csak valami hasonlót tudok válaszolni, mint az előző kérdésre. Soha nem kényszerből születtetek a dalaink, konkrétan nekem még soha nem is sikerült egyszer sem  úgy számot írni, hogy „na, most aztán, ha törik, ha szakad, muszáj valamit csinálni!” (nevet) Egyszerűen szeretek ötletekkel játszani, alakítani, megformálni azokat, persze aztán lesz, ami kevésbé sikerül, de ez már csak egy ilyen dolog... (nevet)

HRM: Milyen a dalszerzési módszered? Rendszeresen szoktál írni – szövegeket, zenét –, vagy megvárod, amíg „jön az ihlet”?  

Endre: Az utóbbi egyértelműen! Érdekes módon sok ötletem utazás közben jön, arra még nem jöttem rá, hogy ennek mi az élettani funkciója. (nevet) A lényeg az, hogy általában egy vezérmotívum, egy szlogen szokott kipattanni, néha csak egy szó, vagy csak egy téma, hogy miről kellene dalt írnom. Olyan is előfordul, hogy egy komplett szöveg formálódik, de nincs hozzá zeném, ilyenkor teljesen kötetlenül, amolyan szabadversként feljegyzem, és ha később felbukkan egy hangulatában hozzáillő zenei téma, akkor akár nagyon komoly szinten átalakítom a szöveget. Az ideális persze a fentebb említett Ha Te ott leszel velem megszületése, de ez a ritkább eset.

HRM: Dalszövegeidben gyakran foglalkozol az átlagember problémáival. Van benned elhivatottság, kötelességtudat, hogy feldolgozz olyan hétköznapi problémákat, amikhez tudnak kapcsolódni a rajongók, vagy egyszerűen ez jön belőled?  

Endre: Ezt érzem, ez jön belőlem. Tudom, hogy vannak, akik félre szokták értelmezni, pedig nekem eszemben sincs váteszt, prófétát, vagy a megmondóembert játszani, csak megpróbálom elmondani a véleményemet, de közben én is ugyanúgy keresem a dolgok értelmét, a megoldásokat, mint mások.

HRM: Mit gondolsz, mennyi felelősséget jelent Magyarország egyik legnépszerűbb zenekarának vezetőjeként, énekeseként dalszövegeket írni?

Endre: Bizonyára az, de erre nem szoktam gondolni, mindössze csak annyit tudok tenni, hogy mindig arról írok, amiben hiszek, és amit jónak tartok, és hogy a régi Eddát idézzem: „rosszat soha nem akartam...”

HRM: Már több évtizede játszod a heavy metalt. Hogyan látod a műfaj mai helyzetét Magyarországon, mi változott a ’80-90-es évek óta?

Endre: A rockműsorok megszűnéséről már beszéltünk, de helyette itt az internet, ami azért segítség bír lenni. A művelődési házas koncertezés szinte teljesen megszűnt, ami elég nagy érvágás, mert a klubok és a sportcsarnokok-fesztiválok között jelenleg nincs semmi és ez nagy baj. Szerintem a klubokat kellene fejleszteni, az Ossian ’88-89-ben játszott német klubokban és el voltam ájulva az ottani körülményektől: a hangosítás, a zenekarral való bánásmód ég és föld... de az is tény, hogy a klub előtt márkás autók parkoltak hegyekben, tehát a közönség anyagi színvonala is ég és föld volt már akkor is, tehát a klubosok tudtak invesztálni, fejleszteni... Ördögi kör ez, sajnos.  

HRM: Az Ossian hatalmas rajongótáborral rendelkezik. Lehet, hogy közhelynek hangzik a kérdés, de milyen érzés kiállni egy ilyen elhivatott nézősereg elé?

Endre: Erre csak egy példa: amikor 2003 környékén, egy hosszabb kihagyás után megint felléphettünk Erdélyben, a Székelyföldön, sok száz kilométerre Budapesttől, egy óriási tömeg fogadott a színpadra lépéskor, mindenhol Magyar és Székely zászlók lobogtak, a legtöbbjükön Ossian felirattal, mindenfelé Ossian pólókat láttam és iszonyatos hangerővel énekelték azokat a dalokat – még az akkori legújabbakat is –, amiket sehol nem lehetett hallani, amit Erdélyben nem lehetett hivatalosan megvásárolni... Nos, akkor az első két dalban a könnyeimet nyeltem vissza, ez elmondhatatlan, csodálatos érzés és hálás vagyok érte, hogy ezt azóta is számtalanszor érezhettem.

HRM: Van még benned bizonyítási vágy?

Endre: Én inkább békességre vágyom, hogy a dolgok olyan egyszerűek legyenek, mint amilyenek valójában. Van valami ilyen mondás, nem tudom pontosan idézni, de az a lényege, hogy „a Poklot mi emberek csináljuk itt a Földön”. Az lenne jó, hogy aki szeret, az fogadjon el továbbra is, aki meg nem, az lépjen tovább, ne foglalkozzon velem... ennyi.

HRM: Adtatok már ki válogatást, koncert DVD-t, akusztikus-szimfonikus lemezt. Milyen speciális kiadvány van még a tarsolyotokban?

Endre: Szeretném egyszer majd megcsinálni az akusztikus-szimfonikus lemez második részét, mert az az album az egyik személyes kedvencem és úgy érzem, hogy rengeteg olyan Ossian dal van még, amit másfajta hangszerelésben is meg lehetne szólaltatni, de ez egyelőre csak egy nagyon távlati terv.

HRM: Az életben nincsen ha, de ha mégis, akkor milyen pályát választottál volna a zenészlét helyett?  

Endre: Ezen biztos meg fogsz lepődni, én eredetileg régész, vagy történész szerettem volna lenni, de aztán jött a Budai Ifjúsági Park, a rockzene és így alakult. (nevet) De azért a magánéletemben a történelem iránti érdeklődés maximálisan megmaradt!

HRM: Lesznek még új Paul Trent könyvek?

Endre: Paul hibernálódott. (nevet) Borzasztóan élveztem ezt a kis műfaji kitérőt. Hatalmas thriller-fan vagyok a mai napig, de ma már egy csomó dolog sokkal jobban érdekel. Az első könyv lassan 20 éve íródott, örülök, hogy nemrég az egész újra megjelenhetett, és az külön öröm, hogy másoknak is tetszett. De ha újra írnék, biztosan más témákról, például történelmi regényt, ez azonban csak egy halvány terv jelenleg.

HRM: Úgy hallottam, hogy szeretsz makettezni. Miket szoktál készíteni?

Endre: Egy nagy terepasztalon dolgozom 2 és fél éve, II. világháborús téma, Normandia, Caen, Falais, Carpiquet reptér. Itt nagyon kemény harcok folytak 1944 nyarán, a D-Nap után. Már gyerekkoromban is tetszett ez a hobbi, édesapámnak is volt egy óriási terepasztala, ami egy egész szobát betöltött. Ő vasútmodellezett és – velem ellentétben – abszolút műszaki beállítottságú ember volt, nála minden mozgott is, a vonatok, a szemaforok, villogtak a lámpák, az asztal alatt kábel-hegyek húzódtak, néha az egész hétvégét az asztal alatt töltötte. (nevet) Engem a háborús témák jobban érdekeltek, ezért kezdtem bele ebbe és rettentően élvezem! Nagyon kis méretarányt választottam, az 1/72-öt, azért, hogy minél monumentálisabb életképeket tudjak csinálni, itt egy emberfigura 23-24 mm és ezeket nagyon komoly szinten össze kell állítani és ki kell festeni. A zenekar Facebook oldalán rendszeresen rakok ki képeket a munkáimról és nagy örömömre az Ossianosoknak is tetszenek!

Készítette: Tomka, Jocke