Ossian: A Tűz jegyében

Tavaly a Rockmaratonon Paksi Endre a koncert hevében széles mosollyal biztatott mindenkit afelől, hogy ezúttal sem kell túl sokat várni a következő Ossian albumra, kicsit odaszúrva azoknak, akik csak fejüket csóválják a gyors egymásutánban megjelenő albumok miatt. Tény, hogy 1999 és 2011 között 11 (!) stúdióalbumot adott ki a csapat, amely valóban elgondolkodtató, de ez aligha zavarja a megveszekedett Ossian-rajongókat, akiknek így minden évben került valami a karácsonyfa alá, bár most éppen a nyuszi tojta, szebben fogalmazva hozta a legújabb, immáron 19. Ossian sorlemezt. Bevallom, hogy két éve én is körbetekertem párszor a fejem az ’Az lesz a győztes’ hallatán, egy-két daltól eltekintve nem nagyon teremtett a padlózathoz, és elgondolkodtam azon, hogy lehet abban valami, hogy a mennyiség a minőség rovására megy. A két előzetes, a nyitó Ezredszer és a Ha te ott leszel velem azonban remek időtöltést vetített előre, így az aggodalmak csillapodtak. A Hammer Recordsnak köszönhetően a YouTube-ra is kikerültek a dalok, s bár weboldalról zenét hallgatni nagyjából olyan, mint guminővel hálni, azért arra jó, hogy megállapítsa a magyar rocker: erre érdemes lesz beruházni. Mert amúgy tényleg érdemes.

Nagy bölcselkedéseket aligha kell végezni egy-egy Ossian lemez kapcsán, zeneileg ne is várjunk túl nagy pálfordulást és megújulást, de megmondom őszintén, hogy elég pöszén néznék, ha valami teljesen másba fognának bele Endréék (s gyanítom, nem csak én). Ráadásul ez a klasszik, csúnya szóval élve „biztonsági” heavy metal szerintem teljesen jól áll nekik, színpadon dörrennek, s ha éppen jó passzban vannak, akkor a lemezeik is hifiért kiáltanak. Személy szerint mindig is kedveltem Ricsi és Attus játékát, jól kiegészítik egymást, játék és zeneírás terén is – bár ’A Tűz jegyében’ főként Endre és Ricsi dalszerzői képességeit dicséri. Olyan nagy extra ezúttal sem történt, mindössze annyi, hogy a riffek, a szólók és az énekdallamok nagyon a helyükre kerültek, és egy tízszámos, 42 perces anyaggá álltak össze, amelyen pár jó, és több remek dal kapott helyet.

Hogy kicsit visszakanyarodjak az előző albumhoz: egy-két szöveg akkor nálam kissé kiverte a biztosítékot, de erről már írtam korábban, ismételgetni meg nagyon nem szeretném magam. Most viszont egytől-egyik remek dalszövegekkel van dolgunk, a címadó A Tűz jegyében, vagy a Ha te ott leszel velem nálam abszolút betalált, ráadásul kötelező koncertnóta-szagot árasztanak magukból. A szövegek továbbra is a béke, becsület, gerincesség témaköreit boncolgatják, de kapunk rendesen társadalomkritikát is (Ezredszer, A robot – kiemelve még két pazar nótát) az arcunkba, de az agresszív töltetű Szakítópróba is tetszetős. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem ez sokkal szimpatikusabb, mint amikor valaki teszem azt a trollok favágási és szamócaszedési szokásait énekli meg. Azt viszont tudom, hogy olyanok is vannak, akik ezen szavak hallatán kiszaladnak a világból… nem vagyunk egyformák. Ha okvetlenül valami negatívumot akarnék találni, akkor egyedül azt említeném meg, hogy mintha néha nem jönnének ki megfelelően a szótagok, ezért Endre elcsalva, megkurtítva ejti ki a szavakat.

Ami azonban legjobban tetszik, az az album – bocsánat, de nem tudok jobb szót találni rá – metalos kiállása. A legtöbb számban ott lakozik egy keményebb él, nem puhulnak el a gitárok, és ez koncerten még inkább felértékelheti a dalokat. A Ha te ott leszel velemben például kimondottan jól mutatnak egymás mellett az akusztikus pengetések és a kemény riffek, de a Fogadd el magad markáns zakatolása vagy A robot karakteres dobjátéka is kiugrasztja a metalnyulat a bokorból. Nehéz megmondani, hogy mennyire állja meg az idő próbáját, minden esetre naponta legalább egyszer lemegy, és ez még egy darabig biztos nem fog változni.