HRM Top 100: 10-2

Hölgyeim és Uraim! Íme, a legjobbak! Azaz, csak a szerkesztőségünk kedvencei között leadott szavazatok során legmagasabb pontszámot elért lemezek. Csak a végére értünk! Ebből a listából talán a kedves Olvasók megtudhatták, hogy melyek azok a lemezek, zenei irányok, amelyek nekünk a leginkább tetszenek. Volt itt a rock és metal műfajának teljes kavalkádja, a nyers garázsrocktól a neoklasszikus metalig. Ja, hogy valami hiányzik? Na igen, az első helyezett… szerencsére csak egy kicsit kell még várni. Szerdán nézzetek vissza, hogy megtudjátok, ki is a győztes!

AC/DC: Back In Black (1980)

A rocktörténelem örök klasszikusa, melyről számos leg- előtagú jelző mondható el, legyen szó eladási statisztikákról, az AC/DC-életműben elfoglalt helyéről, vagy általános jelentőségéről. Mindenekelőtt azonban a legmonumentálisabb emlékmű, amit valaha zenészek megalkottak: emlékmű egy legendának, egy tragikus sorsnak, egy rock-ikonnak. (Bazsa)

Dio: Holy Diver (1983)

Méltatlanul alulértékelt gyöngyszem, melynek a legismertebb rocklemezek közt lenne a helye. Nemcsak mert a heavy metal legzseniálisabb orgánuma sziporkázik rajta, hanem mert Dio első szólóalbuma olyan dalokat tartalmaz, melyeket egytől egyik rockzenei alapművekké nemesített az idő. Dio bizonyítani tudta, hogy képes Iommi, vagy Blackmore nélkül is megállni a helyét a fémvilágban. (MMarton88)

Dream Theater: Images and Words (1992)

A progresszív metal stílus megteremtéséből a zenekar vastagon kivette a részét, de 1992-es albumukkal már a mainstream világába terelték a prog.-ot, fiatal zenekarok ezreire hatva ezzel, akik a mai napig is lelkesen másolják a nagy elődöket. A rendkívül erős megszólalású, egyszerre összetett, mély és slágeres zene a mai napig is megállja a helyét, pedig már húsz év is elmúlt azóta, hogy a közönség felfedezte magának. (TShaw)

Helloween: Keeper of The Seven Keys – Part II. (1988)

A Helloween rajongók nagy hányadának ez a lemez jelentette a német csapat pályafutásának beteljesülését. Való igaz, az utána következő 'Pink'-kel, majd a ’93-as 'Chameleon'-nal vakvágányra futottak, de azért azt nem lenne ildomos állítani, hogy azóta nem születtek jófajta Helloween albumok. De a 'Keeper II.' volt az az album, amelyen a több, mint húsz évvel később újra egymásra talált két zseni, Kiske és Hansen utoljára felejthetetlent alkotott. (Jocke)

Deep Purple: Fireball (1971)

Nagybetűs Klasszikus! Elég is volna felsorolni, hogy Fireball; No, No, No; Demon’s Eye; Anyone’s Daughter; The Mule; Fools; No One Came és természetesen a kislemezes Strange Kind Of Woman… Noha Ian Gillan kivételével minden tag – Blackmore, Glover, Lord, Paice – elégedetlen volt a „Tűzgolyó”-val, a megjelenése óta eltelt évtizedek alatt bebizonyosodott, hogy ez a blues/hard rock/heavy metal egyveleg bizony nem csupán kiállta az idők próbáját, de egy megkerülhetetlen mérföldkővé avanzsált. Ilyen fantasztikus dalokkal nem is csoda! (Mike)

Guns N' Roses: Appetite For Destruction (1987)

Újabb fordulópont a rockzene történelmében: az ’AFD’ nem csak azt példázza, hogy immár az MTV égisze alatt, videoklipekkel lehet csak befutni, hanem hogy a rock ’n rollt mocskosabban, tökösebben, keményebben kell játszania a los angelesi bandáknak, mint korábban, így a Guns debütalbumának dühe és piszokja lett az útmutató és az etalon a ’90-es évek rockzenéje számára. (Tomka)

Iron Maiden: Seventh Son Of A Seventh Son (1988)

A brit legenda első konceptlemeze egy új utat nyitott meg, mely ma is érezhető az Iron Maiden munkásságában. Kiforrott, mértékkel kísérletező, mégsem túlzóan progresszív, maga a tökéletes egyensúly. Minden dal zseniális a maga nemében, még azok is (vagy inkább különösképpen azok), amelyek nem váltak koncertslágerré. A zenekar által is az egyik legjobbnak titulált album azonban egy korszak végét jelentette. Akármekkora slágereket gyártott az Iron Maiden egész pályafutása alatt, minden rajongó tudja, hogy 'Seventh Son' szintjét máig nem tudták újra elérni. (pearl69)

Deep Purple: In Rock (1970)

Az addigi legvaskosabb rockzene, kőszikla, lendület, erő, ROCK. A lemez és persze a zenekar letette annak a zenének az alapjait, amit ma HEAVY METAL-nak és HARD ROCK-nak hívunk. Közhely, de ha csak ezt a lemezt csinálták volna meg életükben, ez akkor is így lenne. És ne felejtsük el megemlíteni, milyen album is lett volna ez, ha a csak kislemezre került Black Night-ot még rápakolják –  talán ők lettek volna a hard rock királyai. Ja, hogy így is ők lettek? Hát ez igaz. (Nagybandi)

Black Sabbath: Heaven and Hell (1980)

A nyolcvanas évtizedet új énekessel köszöntötte Tony Iommi és bandája, méghozzá egy igencsak neves frontembert szereztek meg maguknak. Ronnie James Dio éppen szabad volt, miután Blackmore mester úgy döntött, nem tart igényt az aprótermetű énekes további szolgálataira a Rainbowban. Végre olyan Black Sabbath album született, ahol az énektémák is rendkívüli technikai kihívásokat követelnek. Ez az album ebből is a legmagasabb szinten teljesített. A 'Heaven and Hell' mindörökké a heavy metal zene egyik állócsillaga lesz. (Bigfoot)

<<<<<<                                                                                                                               >>>>>>
 (20-11)                                                                                                                                   (1)