HRM Top 100: 70-61
írta Hard Rock Magazin | 2012.04.22.
Lassan elérjük listánk felét, és a jobbnál-jobb alkotások egyre csak gyűlnek és gyűlnek. A mostani tízes blokkból is látszik, hogy mennyire sokszínű is szeretett műfajunk, hogy ennyire különböző lemezek elférnek ugyanarra a listára. 100 lemez nagyon sok, így van bőven hely minden irányzat képviselőjének. Ne feledjétek, május 5-éig várjuk a tippeket a Top 100-as lista kapcsán meghirdetett nyereményjátékunkra!
Gamma Ray: Land Of The Free (1995)
A lemez, mellyel Kai Hansen számára véget ért a Helloween-éveket követő útkeresés: a ’Land Of The Free’-n saját örökségét megújítva rátalált arra az egyéni hangra, amit dübörgő kétlábgép, óriási dallamok és dúsan megkomponált, epikus kórusok jellemeznek, ma pedig europowernek nevezünk. Stílusteremtő alkotás, mely hosszú évekre meghatározta az európai metal színtér alakulását. (Bazsa)
Mötley Crüe: Shout At The Devil (1983)
Glam punk zenekarként kezdték, majd 1983-ban belopták magukat a legtöbb metal fanatikus szívébe. Nikki Sixx sátánista korszakát élte éppen, amikor a banda elkezdett dolgozni a második lemezén, ami végül egy mindent elsöprő erejű metal albummá érett. Gyakorlatilag innentől számíthatjuk a Mötley Crüe nagykorúságát, és a 'Dr. Feelgood' lemezt leszámítva ezt a kreatív csúcspontot sosem sikerült még egyszer megostromolniuk. (TShaw)
Bon Jovi: Slippery When Wet (1986)
Nem csak a zenekar legsikeresebb stúdiólemeze, hanem a világ egyik legnagyobb példányszámban elkelt albuma is. A ’86-os megjelenéskor már elismert banda ekkor emelkedett a fellegekbe és hihetetlen, de mennybemenetelük még ma is tart. (Pearl69)
Nightwish: Once (2004)
Az utolsó Nightwish-album Tarja Turunennel. Ekkortájt már a nagymamák is Nightwish-pulcsit kezdtek el kötögetni rénszarvasmintás helyett, világszerte megnőtt a Tarjás bébi-rugdalózók száma; a banda immár márkanév lett, a legtöbb országban – ahogy nálunk is – az első helyen végzett a sikerlistákon, hazájában pedig egészen a háromszoros platinastátuszig jutott. Talán ők a bealkonyult CD-korszak utolsó szamurájai a rock-színtéren… (Mike)
Rhapsody: Dawn of Victory (2000)
A HammerFallal kézen fogva tört előre a Rhapsody a kilencvenes évek második felében, szimfonikus fantáziametaljuk pedig sok fanatikust szerzett az olasz gárdának. Sokan a "Hollywood metal" jelzőt is rájuk aggatták, hiszen albumról albumra filmbetétszerű dalokkal rukkoltak elő – a 'Dawn of Victory'-n olyan dalok kaptak helyet, mint a Triumph for My Magic Steel, a Last Winged Unicorn vagy az akkor (tehát kétezerben) az év legjobb metal dalának megválasztott Holy Thunderforce. (Jocke)
Twisted Sister: Stay Hungry (1984)
A harmadik nagylemez meghozta a Twisted Sister gárdájának a várva-várt áttörést. A Billboard listán előkelő helyezés és az óriási eladott lemez-mennyiség végleg kiszabadította a csapatot a klubhelyiségekből, és arénákba, világkörüli turnékra repítette őket. A rádiók máig rogyásig játszák a We're Not Gonna Take It és az I Wanna Rock slágereket. Ez az album egyet jelentett a legenda státusszal, és máig megalapozta az együttes imidzsét. Fogós, fülbemászó dalok, a hard rock és a heavy metal mezsgyéjén született darabok, és utánozhatatlan hangulat jellemzi a 'Stay Hungry'-t. (Adamwarlock)
Accept: Restless And Wild (1982)
Habár sokat köszönhetnek Judás Pap fémhimnuszainak, a germán keményfém-zenészek új sztenderdet állítottak fel a heavy metalban: ezelőtt nem játszották ilyen gyorsan, ilyen súlyosan a stílust, mint a Fast As A Shark c. dalban, amihez a speed metal genezisét datálják. A ’Restless and Wild’ a szélesebb körű ismertséget is meghozta a smirgli-király Udoéknak. (Tomka)
Yngwie J. Malmsteen: Rising Force (1984)
Malmsteen mindössze 21 éves volt, mikor első önálló megmozdulásaként e lemez napvilágot látott, melynek hatására lábai elé borult a fél rocktársadalom. Neoklasszikus, újszerű gitártechnikájától lehidalt mindenki, bár mindez mit sem ért volna, ha nem remek dalokból építi fel a mindössze 39 perces debütálását. A maga köré gyűjtött tagság sem volt kiscserkész csapat: Barriemore Barlow, Jeff Scott Soto, Jens Johansson. Illusztris névsor az iskolapadból szinte épphogy kikerült tejfelesszájú tehetség mellé. (Nagybandi)
Stratovarius: Infinite (2000)
Az 'Intermission' újdonságai mellett a betetőzése a Stratovarius azon zenei fejlődésének, mely a '4th Dimension' lemezzel indult el a slágeresebb, „Helloweenibb” neoklasszikus powermetal irányába. Kultikus slágerek, hátborzongató epikák, az europower hőskorának egyik csúcsalkotása. (MMarton88)
The Cult: Sonic Temple (1989)
Ian Astbury és bandája emlékezetes produkcióval búcsúztatta a nyolcvanas éveket. Slágeralbumnak is mondható a The Cult eme alkotása, hiszen sok olyan dal hallható rajta, mely a mai napig jól cseng a rajongók fülében. Az első olyan LP, ahol Bob Rock a producer, és a 'Sonic Temple' a Billboard albumlistáján a tízedik helyig kúszott, mindezt az Államokban platina minősítéssel honorálták. (Bigfoot)
Legutóbbi hozzászólások