Beyond: Elhagyott város

A hazai thrash metal hívők körében bizonyára nem ismeretlen az eredetileg gyöngyösi, de jelenleg Budapesten székelő Beyond neve. A zenekart Parajdi Tamás és Zavarkó András gitárosok tartják mozgásban az 1982-es indulás óta. ’82 és ’94 között egy elég mozgalmas időszakot zárt le a ’Tömik a fejed’, amely az első teljes értékű nagylemeze volt az együttesnek. Ezt sajnos hosszú csend követte, majd 2005-ben hallattak magukról újra, mely korszak 2011-ig tartott és az akkori zenekarnak szomorú tragédiával lett vége. 2016-ban találtak magukra ismét, ekkor lett újra teljes a banda felállása, azóta ismét aktívak, próbálnak evickélni a hazai underground adta szűk lehetőségek vizein.

A rengeteg nehézségen, zenekari és személyes tragédián átesett csapat karrierje tehát elég rögös volt, amíg eljutott irományom tárgyáig, az ’Elhagyott város’ című lemezig. A mostani zenei klímában sincs könnyű helyzetük, a thrash metal sokadik virágzásán vagyunk már túl, de töretlenül nyomják, ami a szívükből jön, ez pedig az eszeveszett tempókkal kísért hol könyörtelen, hol döngölős riffek halmaza. Némi változás az előző korongokhoz képest, hogy az énekes Parajdi Tamás hírtelen jött hangszálproblémái miatt dallamosabbra kényszerültek venni a vokális részeket. Ez jót tett az anyagnak, így jóval emészthetőbb és befogadhatóbb a zene, valamint változatosabbak a nóták. Ennyi kompromisszum belefér.

Ami először feltűnt a dalok hallgatása közben, hogy nagyon izmosan szólnak a gitárok. Persze ezen manapság már nem szoktunk meglepődni, mert mára oda jutott a technika, hogy viszonylag kevés befektetéssel, akár otthoni körülmények között is kifogástalan minőségű felvételeket lehet készíteni, ennek ellenére az előzetesen olvasott információk alapján nem számítottam ilyen karcos megszólalásra. Tamás mondata, hogy „a lemez stúdiót sosem látott, ugyanis én kevertem-kavartam, az éneket pedig próbahelyen, otthon, pincében és – ami talán a legérdekesebb – munkából hazafelé az út szélén, a parkolóban, egy Fiat Punto hátsó ülésén énekeltem fel” nem kecsegtetett túl sok jóval. Szerencsére kellemesen csalódtam, néhány másodperccel azután, hogy feltettem a fülest, megnyugodva dőltem hátra.

A korong a Hard Rock Magazin hasábjain debütált klipes Írj egy levelet az égbe dallal nyit. A tömény társadalomkritikával felvértezett dal az Akela legszebb időszakát juttatta eszembe, Para hangján néhol pont azt a flegma kiábrándultságot éreztem, mint amit Főnöknél is szoktam. A Tömik a fejed 2 egy jó középtempós döngölés a média által terjesztett hazugságokról. Nagyon szeretik ezt a témát, mert több dalban is megjelenik a média gonoszabbik oldala (Álhírekből élek), a könnyedén terjesztett álhírek, melyek felfoghatatlan mértékű kárt okoznak társadalmunkban.

Sajnos becsúszott egy-két bugyuta szöveg is, ilyenekkel operál a beszédes című Csak Norrisz. Kár érte, mert a zenei alappal semmi baj, remek dal lehetett volna ebből ütősebb sorokkal. Kedvenceim a Mint egy elhagyott város a középrészben található remek szóló miatt, valamint a régisulis, zakatolós témákból építkező Megfojtanál egy kanál vízben.

Összegzés: 

Számomra az ’Elhagyott város’ az eddigi legjobb Beyond-lemez, mely a hazai színtéren bőven megállja a helyét. Az anyag zenei része kifejezetten fogós, de azzal a korábbi lemezeken sem volt probléma, a néhány humorosra vett szöveg felett pedig szemet tudok hunyni. Ajánlom azok figyelmébe, akik szeretik a thrash metal hazai képviselőit. (A lemez ingyenesen meghallgatható a „Tecsőn”.) Remélhetőleg a GrundRecords segítségével több lehetőséghez jutnak a jövőben, kitartásukért külön dicséret illeti őket.