Egy kellemes este margójára.
A jelen világ folyása mellett egyre több szükségem van nyugalomra, kikapcsolódásra. A folyamatos rohanás, információáradat, a nyomasztó események sora a világból mind-mind arra kényszerítenek, hogy rendszeresen kikapcsoljak és olyan minőségi zenét hallgassak, ami lenyugtatja tépázott idegeimet. Remek lehetőség volt erre Ellis és Mano zenekarának március elsején tartott szeánsza.
Számos zenekar, zenész és albumaik megismerése az Analog Music Hallhoz kötődik nálam. Ahogy már az elmúlt években is, minden alkalommal, amikor elvetődöm oda, minőségi zene, kiváló zenészek vártak és remélem várnak a jövőben is. Most sem volt ez másként.
Ezen a szombati estén egy vérprofi blues-rock bandát láthattunk, hazánkban először. A svájci Ellis Mano Band kiváló zenészekből és zeneszerzőkből áll. Amit a kisszámú, de lelkes közönségnek adtak első budapesti estéjükön, azt hosszú időre elraktározom magamban.
A Chris Ellis énekes és Edis Mano gitáros által vezetett ötösfogat dalai az első perctől magukkal ragadtak. Olyan érzésem volt, mintha ismerném őket hosszú-hosszú ideje.
Klasszikus hardrock-érzés, egy kis modern dallamos blueszal. Valahogy így tudom legrövidebben leírni zenéjüket.
Dalszerzésük alapja mélyen a klasszikus dallamos hard rock gyökerekből ered, melynek az eddigi eredménye 5 kiváló minőségű album (négy stúdióban, egy koncerten rögzített), amit minden hardrock-hívőnek csak ajánlani tudok.
Amit láttunk, az profi előadás volt, melyet nem zavart meg az sem, amikor Nico Looser dobos felszerelésének egyik cintányérja kidőlt a sorból. A többiek az esetet csak egy laza mosollyal nyugtázták, döccenés nélkül haladt tovább a műsor.
Chris Ellis énekes-gitáros némi orrfolyással küzdött, de ez hangján és teljesítményén nem látszott. Elődadása laza, közvetlen, énekhangja kifejezetten kellemes tónusú volt. Közvetlen előadásmód alatt például arra gondolok, hogy letérdel a színpadon és az elöl álló egyik hölgy kezét megfogja, úgy énekli a Scars refrénjét.
Edis Mano gitáros és Severin Graf basszusgitáros játékát, ha egy szóval kell jellemeznem, szenvedélyes. Mind a gitárszólók, mind a basszusfutamok stúdióminőségben szóltak, hiba nélkül.
Lukas Bosshardt billentyűs önmaga is egy jelenség. Ha az orgonája mögé ül, akkor pedig ez a jelenség elképesztő hangon szóló orgonafutamokkal párosul, ami felteszi az i-re azt a bizonyos pontot.
Ez volt az első olyan koncertem az Analogban, hogy középre székek, plusz a küzdőtérre ivópultok is kerültek. Így egy nagyon kellemes klubhangulat várta a közönséget, ahol eldönthette a koncertlátogató, hogy ülni vagy állni szeretne inkább.
Amíg más nagy koncerthelyszíneken visszatérő probléma, hogy szólnak a cuccok, az Analogban ismét kiváló hangzást (saját hangmérnökkel jöttek) és fényeket kaptunk, melyet a zenekar a koncert végéhez közeledve megköszönt és ki is emelt.
Külön megköszönték a közönség lelkes támogatását, és kiemelték a szervező Csillag Zoltán munkáját, kedvességét, támogatását. Majd 2 órát játszottak, pedig mint írtam, Chris láthatóan megfázással küzdött. De a zenekar nagyon egyben volt, és a közös energia vitte a tagokat előre a teljes idő alatt.
18 dalt játszottak, kaptunk akusztikus blokkot, Hammond orgonaszólót, gitárszólókat. Utolsó kommunikációjukban – a zárótétel előtt – nem hagytak kétséget afelől, hogy vissza kívánnak jönni hazánkba a jövőben.
Panasz a magukkal hozott „merch”-re sem lehetett, CD (6000 Ft) és LP (11.000 Ft) formátumokat kínáltak, és nem csak az új lemezt. Természetesen a koncert után kijött az egész zenekar és volt lehetőség aláíratni a hanghordozókat, plakátot, és a türelmesek közös fotókkal is gazdagodhattak.
Célunk ezzel a cikkel, hogy kedvet csináljunk az olvasóknak, hogy hallgassanak bele az Ellis Mano Band zenéjébe, érdemes esélyt adni nekik, hogy amikor visszajönnek hozzánk, több zeneszerető és -értő előtt bizonyíthassák profizmusukat, lazaságukat, közvetlenségüket, zenei tehetségüket.
Szöveg és fotók: TT
Videók: Balázs Adrienn
Köszönet a LOTS Musicnak!
Legutóbbi hozzászólások