Udo Dirkschneider kesztyűs kézzel bánt velünk, de az U.D.O. – Dirkschneider pszeudonim alatt – olyan koncertet nyomott a képünkbe a ‘Balls To The Wall 40’ turnéján, hogy a fal adta a másikat. És ehhez csak asszisztálni tudott a Crownshift és az All For Metal.
A Queensrÿche az én Dream Theaterem, ők mozdítottak ki a progmetál felé a klasszikus heavy metal mellől. Már a 80-as évek első felében olyan maradandó tételeket írtak, mint a The Lady Wore Black, a Take Hold Of The Flame vagy a Queen Of The Reich. Erről szólt ez az este. A korai Iron Maident idéző Night Demon viszont megérdemelt volna egy jobb hangosítást.
A Republic két és fél órás műsorral ünnepelte meg három és fél évtizedes fennállását az MVM Dome-ban, számomra az este csúcspontja az volt, amikor Tátrai Tibusszal repült a bálna, és hogy a 3D mapping segítségével rövid időre még Cipő is megjelent a színpadon. A főműsor előtt a 4S Street fiatalos, modern muzsikájával hangolódhattak a korán érkezők.
Az A Perfect Dayjel indította jubileumi műsorát a Freedom Call, és ha nem is az egész nap, de az este tökéletesre sikeredett, még a Rebel kissé műfajidegen előjátéka sem tudta elvenni a jókedvünket.
Tavaszi fergeteges koncertje után pontosan fél évvel Glenn Hughes egy egész más arcát mutatta meg a Deep Purple zenéjének. A Győri Filharmonikus Zenekar segítségével szimfonikus köntösbe öltöztette a klasszikusokat. Ahogy ez a vékonydongájú, 73 éves ember a legkisebb erőlködés nélkül hozta a dalokat eredeti hangnemben, és hozzá azokat a csak rá jellemző, éteri sikolyokat, azt nem tudom másképp jellemezni, mint hogy maga a genetikai csoda!
Legutóbbi hozzászólások