Billy Idol a megszelídült lázadó, aki azonban közel 70 évesen is nyomja azt a pop-punkot, amivel 1982 óta megőrjíti közönségét. Bár a mellét még mindig borotválja, és a haját szőkíti, de a dalszövegeiből már csak a régi lázadás emléke köszön vissza. És ez így van jól. Egy 70 éves ember már ne akarja megváltani a világot, csak ha politikus. A zenéje viszont még mindig üt.
Michael Schenker olyan, mint a bűvös kocka, nem könnyű megérteni, de ha sikerül, egy életre rabjává válsz. Bécsbe mentünk érte, és nagyon nem bántuk meg. A Rook Road és a Moonday6 próbálta izzítani a hangulatot, de a szikra csak akkor pattant ki, amikor Schenker a színpadra lépett.
Az idei Gary Moore-Emlékest amolyan „kabosgyulásan” lett felépítve: „ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit”. Fél 8-tól majdnem fél 12-ig tartott a show, melyben 7 gitáros – köztük Gary Moore testvére és lánya – emlékezett az északírek csodafegyverére, aki levette a lábukról a rockrajongókat, mint Phil Lynott és a bluesimádókat is, mint Rory Gallagher.
Tobias Sammet Avantasia projektjében olyan duetteket láttunk – a Kamelot, a Mr. Big, a Firewind, a Pretty Maids, a H.E.A.T, a Seven Spires és a Moonlight Haze énekeseinek jóvoltából –, amiknek a megvalósulására is kicsi volt az esély, a teljesítményüket meg csak távolról figyelheti irigykedve a magyar tévéműsor, a Nagy Duett szereplőgárdája.
A Serious Black az az együttes, melyet nem fektetett meg sem Roland Grapow (Helloween) gitáros, sem Urban Breed (Tad Morose) énekes távozása, sőt, talán jobbak, mint valaha. Előttük két kétlemezes banda, az Autumn Bride és a Rigorious lépett fel, melyek kivételesen passzoltak a főzenekar stílusához.
Legutóbbi hozzászólások