Az idei Gary Moore-Emlékest amolyan „kabosgyulásan” lett felépítve: „ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit”. Fél 8-tól majdnem fél 12-ig tartott a show, melyben 7 gitáros – köztük Gary Moore testvére és lánya – emlékezett az északírek csodafegyverére, aki levette a lábukról a rockrajongókat, mint Phil Lynott és a bluesimádókat is, mint Rory Gallagher.
Tobias Sammet Avantasia projektjében olyan duetteket láttunk – a Kamelot, a Mr. Big, a Firewind, a Pretty Maids, a H.E.A.T, a Seven Spires és a Moonlight Haze énekeseinek jóvoltából –, amiknek a megvalósulására is kicsi volt az esély, a teljesítményüket meg csak távolról figyelheti irigykedve a magyar tévéműsor, a Nagy Duett szereplőgárdája.
A Serious Black az az együttes, melyet nem fektetett meg sem Roland Grapow (Helloween) gitáros, sem Urban Breed (Tad Morose) énekes távozása, sőt, talán jobbak, mint valaha. Előttük két kétlemezes banda, az Autumn Bride és a Rigorious lépett fel, melyek kivételesen passzoltak a főzenekar stílusához.
Nem rossz az új Avantasia-lemez, ha nem is a legjobb, ahogy sokan hangoztatják. Minden benne van, ami a korábbi lemezeken, csak valahogy kevésbé kreatívan, a többszereplős metálopera duettlemezzé silányult. Ennek ellenére imádom a dalokat, a felét simán beválogatnám a koncertműsorba, és szerintem meg is teszik.
Udo Dirkschneider kesztyűs kézzel bánt velünk, de az U.D.O. – Dirkschneider pszeudonim alatt – olyan koncertet nyomott a képünkbe a ‘Balls To The Wall 40’ turnéján, hogy a fal adta a másikat. És ehhez csak asszisztálni tudott a Crownshift és az All For Metal.
Legutóbbi hozzászólások