A Republic két és fél órás műsorral ünnepelte meg három és fél évtizedes fennállását az MVM Dome-ban, számomra az este csúcspontja az volt, amikor Tátrai Tibusszal repült a bálna, és hogy a 3D mapping segítségével rövid időre még Cipő is megjelent a színpadon. A főműsor előtt a 4S Street fiatalos, modern muzsikájával hangolódhattak a korán érkezők.
Az A Perfect Dayjel indította jubileumi műsorát a Freedom Call, és ha nem is az egész nap, de az este tökéletesre sikeredett, még a Rebel kissé műfajidegen előjátéka sem tudta elvenni a jókedvünket.
Tavaszi fergeteges koncertje után pontosan fél évvel Glenn Hughes egy egész más arcát mutatta meg a Deep Purple zenéjének. A Győri Filharmonikus Zenekar segítségével szimfonikus köntösbe öltöztette a klasszikusokat. Ahogy ez a vékonydongájú, 73 éves ember a legkisebb erőlködés nélkül hozta a dalokat eredeti hangnemben, és hozzá azokat a csak rá jellemző, éteri sikolyokat, azt nem tudom másképp jellemezni, mint hogy maga a genetikai csoda!
Axel Rudi Pell koncertjét szinte one man show-vá változtatta Johnny Gioeli színpadi teljesítménye, a Fighter V kellemes dallamait azonban részben agyonvágta az énekes indiszponáltsága.
A Kissin’ Dynamite a viszonylag kisszámú közönség előtt is tízezres arénákhoz méltó produkciót nyújtott, de érdemes volt korán érkezni, mert az Airstrike és a Massive Wagons előadása is – elsősorban frontembereiknek köszönhetően – emlékezetes maradt.
Legutóbbi hozzászólások