Nem árulok zsákbamacskát, b@zi jó volt! A 2019-es „Barba Track”-et is kellemes emlékként őrzöm, az volt az első alkalom, amikor végre személyesen is megtapasztalhattam, milyen egy laza Ugly-buli. Most viszont egy klubkoncert közvetlenségét élhettem át: ilyen az igazi lelazulás, az „Ugly profizmus”.
Bemelegítésként a Juhász Marci Band muzsikált azoknak, akik a kellemes napos idő, és kerti parti hangulatot feladva hajlandóak voltak bemenni a sötét sátorba. Első alkalommal győződtem meg a JM Band zenei képességéről. Nem unatkoztam, és úgy gondolom, ők is kiválóan érezték magukat a színpadon.
A folyamatos kommunikáció a közönséggel odáig fajult, hogy az első sorban álló egyik barát/rokon/ismerős még egy korty pálinkát is kapott Marcitól.
A társak folyamatos vicces piszkálása nem hozott ki senkit a koncentrációból, hiba nélkül tolták a srácok a szerzeményeket, mindegy volt, hogy saját szám vagy feldolgozás volt.
Még egy kis közönségénekeltetés is belefért, érdekes módon nem a 3:20-as blues feldolgozásnál, ami a végére időzítve kifejezetten jól esett.
Mint honlapjukról megtudtam, a Juhász Marci Band 2024. február 1-én egy koncertre állt össze, ám a formáció végül állandó zenekarrá vált, nem tudtak ellenállni a sikernek, amit az első fellépés hozott. A zenekar tagjai: Somogyi Remig (gitár), Juhász Előd (billentyűsök), Angyal Máté (basszusgitár), Szebelédi Zsolt (dob), Juhász Marci (ének, gitár).
Igazi koncertzenekart ismertem meg bennük, akik nem fognak két egyforma bulit adni, akkor sem, ha a dallista esetleg teljesen ugyanaz lenne. Szerintem összefutunk még!
Takkra működött az este programja. Ahogy a menetrend szólt, 20:10-kor a Juhász Marci Band befejezte, 20:40-kor pedig elindult az Intrója az Ugly Kid Joe-nak.
A zenészek szép nyugodtan felsétáltak és belekezdtek a V.I.P. nótába, ami az 1995. január 1-jén megjelent második albumon (’Menace To Sobriety’) szerepel. Érdekesség, hogy az első három albumuk – amiket annak idején rongyosra hallgattam kazettán – mindegyike január 1-jén jelent meg. A 2000 után megjelent lemezeknél már nem követték ezt a hagyományt… fiatalság, bolondság, vagy mi.
Utoljára Whitfield Crane lépett színpadra, akit a hardcore Ugly-közönség megfelelő ovációval fogadott. Rövid „pózolás után” belevágtak.
Néhány sornyi éneklés után rápillantott Whitfield a fotósokra, és már ment is az öklözés az egyik fotós hölgynek. Ennek van némi előtörténete, mivel a 2019-es Barba Negra Track-es buli után többször is megfordultak hazánkban, kis túlzással a Covid-időszakot leszámítva minden évben.
Tavaly hosszabb időt töltött Budapesten Whitfield, így több fotóssal koncertlátogatásai között többször is összefutott. És emlékszik, emlékszik, emlékszik! (Mondjuk, a szóban forgó fotós hölgy 2019-ben fent volt a színpadon, Whit pár fotóst felinvitált válaszul arra, hogy 3 szám után, ahogy az lenni szokott, a biztonságiak elkezdtek kiterelni minket a fotósárokból.) Egy ilyen barátságos gesztus után, ami közvetlenül mellettem történt, nem lehet rossz az este, formában vannak a srácok.
Whitfield Crane énekes mellett másik alapító tagként Klaus Eichstadt gitáros maradt. Őt még nem sikerült fényképeznem úgy, hogy ne lett volna mosoly a száján.
Pozitív kisugárzása mit sem változott, ahogy évtizedes játéka is csak érett az évek alatt. Szokásos szólói és riffjei pontosak és ütősek, mint mindig. Ezen az estén kicsit talán visszafogottabb volt, mint 2019-ben. Most a gitáros showman szerepét a másik oldal vette át, a Dave Fortman helyére érkezett Chris Catalyst személyében.
Chris sem ismeretlen zenész. Az Ugly Kid Joe-ban 2013-ben játszott a UK/EU turnén hetekig, továbbá zenélt a The Sisters Of Mercy, Eureka Machines, 2017-2023 nyara között a Ghost formációban is, mint a „Nameless Ghouls” egyike.
Ezen az estén a koncert vége felé lepett meg minket Chris a Tavaszi szél dallamaival, amit mi énekeltünk lelkesen, kiegészítve gitárjátékát.
A ritmusért felelős duó Mike Squires basszusgitáros és Cam Greenwood dobos volt, professzionálisan játszottak, pedig Mike-ot többször lehet inkább gitárral a kezében látni a színpadon.
Pillanatok alatt repült el az első három dal, ami inkább csak erős bemelegítés, egymásra hangolódás volt. Átvágva a sűrű tömegen, a hátsó sorokból élveztem tovább a szuper hangulatú koncertet.
Whit a már szokásosnak mondható Motörhead/Lemmy pólóban tolta. Természetesen a ráadásból nem maradhatott ki az Ace Of Spades feldolgozása, de ne szaladjunk ennyire előre!
Ami biztos, hogy mind a zenészek, mind a közönség brutálisan jól érezte magát. Ezt nem csak az igazolja, hogy With karmesterként vezényelt minket, akár tapsot kért, akár integetést, akár éneklést, akár ordítást, ahogy intett, csináltuk. A kisebb helyek utolérhetetlen előnye ez. Együtt lélegzés, rezdülés. A hátsó sorig ment a bulizás, itt mindenki benne volt a játékban.
A zenészek kommunikációjában, mosolyaiban is tagadhatatlanul ott volt ez a pozitív érzés. With megköszönte, hogy ebben a szép időben, melegben kilátogattunk ide, és együtt buliztunk velük. A hivatalos setlisttől is eltértek, többet és más sorrendben játszottak szerintem. Volt egy rövid megszakítás, amikor With összehívta a bandát és egyeztettek. Ez lehetett az a pont, ahol megbeszélték a változtatásokat.
A Cats In The Cradle előtt With kiszúrt egy 10 év körüli fiút (ha jól értettem, Benjit) az első sorban. Egy rövid beszélgetés vele és édesapjával, melyben megköszönte, hogy nem számítógépes játékkal töltik az esetét, hanem koncertre járással, majd nekik címezve adták elő talán legtöbbet játszott dalukat, a Harry Chapin-feldolgozást.
A dallistaválasztás szintén tökéletesre sikerült. A kihagyhatatlan slágereik mellett most a 2022-ben megjelent lemezről, a’Rad Wings Of Destiny’-ről is kaptunk két számot, de az este gerincét továbbra is az első két lemezük adta.
A közvetlenségükre még egy példa: With megkérdezte, kinek van meg az első, ’America’s Least Wanted’ album. Szép számmal emelkedtek a kezek, majd miközben elkezdtek játszani, valaki az első sorból felemelte a CD-t, amit With elvett, és miközben énekelt tovább tökéletesen – ahogy azt az egész este során tette – hátravitte a dob mellé, és a gitárerősítőn aláírta, majd visszaadta a tulajdonosának. Megrendezni sem lehetett volna jobban. Ez sem jellemző mozzanat, utoljára Scott Iantől láttam ehhez hasonlót, szintén a Trackban, hogy a közönségből feladták a könyvét, amit aláírva visszaadott.
A ráadásért meg kellett dolgoznunk. Ha megfelelő hangerőt tudunk produkálni, két számot ígért With. Nem kérdés, hogy megütöttük a szintet, így két hosszabb változatú dalt kaptunk. A Motörhead-feldolgozást, és természetesen a bemutatkozó EP dalát, ami kétszeres platinalemez volt annak idején: Everything About You.
Ki kell emeljem a merch kínálatot. Ugyan nem volt a legnagyobb választék, de a háromféle póló (darabja 15 000 forint), dobverő, matricák, jelvények, felvarrók mindegyike megérte a beruházást. Mindhárom póló remek mintájú volt, ha jól láttam, úgy fogytak, hogy a végén még a mintadarab is lekerült a falról. Aki emléket akart, már 2000 forintért is választhatott apróságot.
Egy igazi kis klubbulit kaptunk, amit sokáig emlegetni fogok. Ismét átélhettük az Ugly-lazaságot, humort, szarkazmust, de mindezt olyan helyen, ahol közvetlen közelről érzi egymás rezgését a zenekar és a közönség. Ezt utólag olyan ajándéknak érzem, amit nem lehet kétszer megkapni. Ezért kell koncertre járni, az ilyen élmények tudnak örömet okozni azoknak, akik szeretik a rockzenét. Remélem, lesz még nálunk Ugly Kid Joe-koncert, legyen az nagyobb vagy kisebb helyen, ott a helyem!
Intro / V.I.P. / Neighbor / C.U.S.T. / Panhandlin’ Prince / God Damn Devil / Kill The Pain / So Damn Cool / Devil’s Paradise / No One Survives / Cats In The Cradle / I’m Alright / Tomorrow’s World / Busy Bee / Failure / Cloudy Skies / Milkman’s Son / Tavaszi szél vizet áraszt (népdal) // Ace Of Spades / Everything About You
Szöveg és fotók: Török Tamás (TT)
Köszönet a bejutásért a Concerto Musicnak!
Külön köszönet, hogy elhozták önálló koncertnek ezt a produkciót! És végül egy személyes üzenet, hátha olvassa, akinek szól… Igazad volt, Gábor. A koncertben is, és a pólóban is.
Legutóbbi hozzászólások