"Csak kölykök voltunk, akik nem tudták, hogy mit csinálnak": Interjú az Attackerrel

Kevés manapság a US power metal, de az legalább minőségi: a ’Battle At Helm’s Deep’-pel és a ’The Second Coming’-gal a műfaj alapvetéseinek sorát bővítő Attacker 12 éves hiátus után 2001-ben alakult újjá, és idén a reunion utáni legjobb lemezüket készítették el. A ’Giants of Canaan’ beépíti dalaiba a tradicionális Attacker-hangzást, kitapinthatóak rajta a Maiden-hatások, s mindezekből bikaerős dalokat faragtak az amerikaiak – élen az újonnan szerződtetett Bobby „Leather Lungs” Lucasszal, aki szétsikítja a lemezt. A ’Giants of Canaan’-ról, valamint a zenekar és a US power metal aranykoráról az Attacker dobosát, Mike Sabatinit kérdeztük.

Hard Rock Magazin: Februárban jelent meg a legújabb lemezetek. Elégedett vagy a ’Giants of Canaan’ fogadtatásával?

Mike Sabatini: Igen, sokkal jobban fogadták az albumot, mint ahogy azt vártuk. Az emberek nagyon izgatottak az új CD-nk kapcsán, és sok kritika azt állította, hogy a ’Giants of Canaan’ az egyik, ha nem a legjobb power metal korong is lehet 2013-ban. Olyat is hallottunk, hogy nehéz lesz más US power metal bandának felülmúlni a mostani CD-nket. Úgyhogy azt mondanám, a reakciók elsöprően pozitívak voltak!

HRM: Változtatnál valamit utólag a lemezen?

M.S.: Egyáltalán nem, minden úgy alakult, ahogy reméltük. Ahogy már említettem, a kritikák magukért beszélnek.

HRM: A 2001-es újjáalakulást követően hamar kijöttetek két nagylemezzel, de most 7 évet kellett várni az új albumra.

M.S.: Amellett, hogy elbocsájtottuk Bob Mitchell-t (ellentétben azzal, amit ő állít, mi raktuk ki őt), még pár személyes üggyel is foglalkoznunk kellett, úgyhogy muszáj volt szünetet tartanunk. Erősen nyomultunk 2001 és 2008 között, mindegyikünkre ráfért egy kis pihenés, ami szerintem hozzájárult ahhoz, hogy most ilyen erősen tértünk vissza. Az biztos, hogy a következő lemezre nem kell majd ennyit várni! A srácok most is épp dolgoznak az új anyagon.

HRM: Szerinted mik a főbb különbségek a ’Giants of Canaan’, illetve a ’The Unknown’ és a ’Soul Taker’ között?

M.S.: Véleményem szerint a kiforrottabb dalszerzés, és persze Bobby Lucas. Az ő dallamai és dalszövegei lenyűgözőek az új CD-n, és ez egy vagy két szinttel feljebb tornázta a produkciót az előző két lemezhez képest.

HRM: Hogyan találtatok rá Bobby-ra?

M.S.: Ami azt illeti, ő keresett meg engem az Overlorde-os Mark Edwards noszogatására (Bobby továbbra is énekel még az Overlorde-ban). Elbeszélgettünk vele, elhívtuk egy meghallgatásra, a többi pedig már történelem. Bobby 100 %-os tagja az Attackernek, amivel mi nem is lehetnénk boldogabbak.

HRM: Hogyan kapta a „Bőrtüdő” becenevet?

M.S.: Mert nagyon metalosan tudja megereszteni azokat a sikolyokat. Hiszen ez az egész a farmerről meg a bőrről szól, nem igaz? [Lefordíthatatlan szójáték: az angol szlengben a „to belt out a song” azt jelenti, hogy az illető erősen, keményen énekel egy számot. A „belt” ugyanakkor „bőröv”-et is jelent, innen a kapcsolat az éneklés és a bőrruha között. – Tomka]

HRM: 2008-ban újfent távozott a zenekarból Bob Mitchell, az eredeti énekesetek. Miért váltak el az útjaitok?

M.S.: Mitchell-t mi bocsájtottuk el a bandából, úgyhogy nem volt igaza, amikor azt állította, hogy ő lépett ki a zenekarból. Felelősséget kellett volna vállalni a tetteiért, amik a kirúgásához vezettek, nem pedig kitalálni valami történetet, ami jobb színben tünteti fel őt. Ez már maga is egyike volt azoknak a problémáknak, amik mindig is megvoltak Mitchell-lel, de most már egyszerűen nem volt több időnk egy ilyen kamuzós emberre.

HRM: Néhol Bobby énektémái Dickinsonra emlékeztetnek, főleg a The Glen of Ghostban, ami olyan, mintha egy Maiden epikát kereszteztetek volna egy US power himnusszal. Mitchell egynémely dallamai szintén „maidenesek” voltak. Együtt dolgozzátok ki az énektémákat, vagy tényleg minden énekeseteket a Maiden inspirálta?

M.S.: Szerintem az összes énekesünknek hasonlóak a hatásai, de persze az is egy bizonyos irányba viszi el a dolgokat, ahogy a zenét megírjuk. Mindannyian büszkék vagyunk a hatásainkra, ami hallatszódik is a zenénken. De nem törekszünk tudatosan arra, hogy hasonlítsunk valakire, ez egyszerűen így történt. Mr. Lucas amúgy egy-két dal kivételével maga írta meg a szövegeit és melódiáit.

HRM: A ’The Second Coming’, a ’Soul Taker’ és a ’The Unknown’ borítója igencsak egyszerű volt, míg a ’Giants of Canaan’-nak egy sokkal kidolgozottabb és szebb festmény a borítója.

M.S.: Az album címéből és a Giants of Canaan c. dal témájából kifolyólag adta magát ez a kidolgozottabb borító. Bobby csinált egy, a végeredményhez hasonló vázlatot Jowitának [a Metal On Metal Records főnöke, ahol a ’Giants of Canaan’ is megjelent – Tomka], hogy használja kiindulópontként, és végül ebből lett a legjobb borító, amink valaha is volt. Saját életre kelt ez a kép.

HRM: Magyarországra sajnos nagyon kevés US power metal banda jön koncertezni – de mi a helyzet nálatok, hogyan áll az egykor virágzó US power metal színtér?

M.S.: Nagyon kicsi a színtér, és nagyon kevés a klub, ahol fel lehet lépni. A mai állapotoknak köze sincs már a ’80-as évekhez, de mi megtesszük, amit csak lehet. Nem lehet errefele túl sokat játszani, mert az emberek eljönnek egyszer, és talán 8-10 hónap is eltelik, mire újra megnéznének. Ez egyszerűen már egy másik időszak, a dolgok megváltoztak, persze nem a javukra, de mi szeretjük, amit csinálunk, és kitartunk!

HRM: Hogyan írnád le a US power aranykorát azok számára, akik sosem tapasztalhatták azt meg?

M.S.: Egy rakás nagyszerű klub volt, mint a híres L’amour a New York-i Brooklynban, és rengeteg banda a színtéren, úgyhogy a hét bármelyik napján megnézhettél egy koncertet akár New Jersey-ben, akár New Yorkban. Hihetetlen idők voltak, igazából ekkor született a metal mozgalom itt, az Egyesült Államokban. Mindannyian hiányoljuk ezeket az éveket!

HRM: Milyen volt a kapcsolatotok akkoriban a többi zenekarral? Éreztétek, hogy egy közös színtér részesei vagytok, vagy mindenki csak tette a maga dolgát?

M.S.: A legtöbb banda ismerte a másikat, mert esténként megosztották egymással a színpadot. Néhány banda jófej arcokból állt, akik törődtek az egész színtérrel, míg mások csak magukkal foglalkoztak, és nem segítették a környékbeli zenekarokat. Mi mindig is elmentünk a többiek koncertjeire, és mindig jól éreztük magunkat.

HRM: A debütlemezetek, a ’Battle At Helm’s Deep’ a US power egyik klasszikusa. Amikor megírtátok, éreztétek, hogy valami kiemelkedőt alkottatok?

M.S.: Csak kölykök voltunk, akik nem tudták, hogy mit csinálnak. Csak megírtuk a lemezt és reméltük, hogy lesz majd valaki, akinek tetszeni fog. Szerencsére sok ilyen ember volt. Szerintem a legtöbb debütlemez ilyen, csak bemész a stúdióba, beleadsz mindent, de nem tudod, mi fog kisülni az egészből.

HRM: Hogy látod, milyen helyet foglal el az Attacker a power metal történetében?

M.S.: Remélhetőleg igen magasat! Hallottunk már olyat is, hogy ’The Second Coming’ a mintapéldája, hogy milyennek kéne lenni a power metalnak. Azt gondolom, ha több lemezt hozunk ki a ’80-as években, most előkelőbb státuszban lennénk, mint amilyenben vagyunk. De így is rettentő büszkék vagyunk arra, amit elértünk.

HRM: Köztudottan nagy Tolkien-fanatikusok vagytok. Hogyan tetszett az új Hobbit film?

M.S.: Imádom az összes Gyűrűk Ura filmet, ahogy a Hobbitot is. Kicsit vontatottan kezdődött számomra, de a közepétől már nagyon jó volt. Alig várom már a következő részt!

HRM: Mennyire szereted George R.R. Martin regényeit, illetve a Trónok harca televíziós sorozatát?

M.S.: Nem olvastam George R.R. Martin egyik könyvét sem, a munkám és a zenekar dolgai mellett túl kevés időm marad az élet egyéb örömeire. Ugyanez a helyzet a Trónok harca TV-sorozattal is, láttam egy-két részt, de nem tudom rendszeresen nézni.

Készítette: Tomka