Liquid Trio Experiment: Spontaneous Combustion

írta Hard Rock Magazin | 2007.10.12.

Megjelenés: 2007.

Kiadó: Magna Carta

Weblap: www.yesiknow.com/lte

Stílus: progesszí­v rock

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Egyszer volt, hol nem volt, volt két kiemelkedően tehetséges muzsikus, akik egy nagyon hí­res progresszí­v metalt játszó zenekarban tevékenykedtek. John és Mike -mert í­gy hí­vták e mese két hősét- nagyon jól érezték magukat egymás társaságában és a zenekar szekere is nagyon jól haladt. Ám, ahogy az idő múlt, egyre nőtt bennük a vágy, hogy valami mást is alkossanak. Valamit, amire eddig nem volt lehetőségük. Elhatározták, maguk mellé csábí­tják egy kedves barátjukat Jordan-t, és egy messzi földön hí­res vándormuzsikust, Tony-t, aki már sok-sok-sok zenekarban játszott és ahol feltűnt, ott mindenhol leestek az állak. Ők örömmel igent mondtak, és í­gy megszületett a Liquid Tension Experiment névre keresztelt alakulat, mely két csodálatos instrumentális albummal ajándékozta meg a világot. A lemezek elkészí­tése után aztán Jordan - aki közben rájött, hogy neki milyen jó ezekkel a fiúkkal együtt muzsikálni - csatlakozott a két alapí­tó anyazenekarához, a Dream Theater-hez. Így, mivel ők már hárman együtt voltak, a nagy Levin-nek pedig mindig akadt "basszusozni valója", okafogyottá vált az LTE tevékenysége. Mesénk eddig tartott volna, ha ebben a hónapban egyszer csak nem tűnt volna fel -mondhatni a derült égből lecsapó villámhoz hasonlóan- egy album. A Liquid Trio Experiment, Spontaneous Combustion cí­mű korongjának megjelenése több, mint meglepetés. A mára már legendásnak mondható LTE második korongjának készí­tésekor John Petrucci feleségénél megindult a szülés, í­gy a muzsikus nem tudott társaival együtt stúdióba vonulni. Ezért Mike Portnoy, Jordan Rudess és Tony Levin úgy gondolta, hogy amí­g társuk megérkezik, egy kis zenéléssel múlatják el az időt. Ezzel nem is lett volna semmi baj, mert nem tudtunk róla. Ez az anyag jó sokáig dobozban volt és jobb lett volna, ha ott is marad. A Dream Theater -nek és holdudvarának rajongói már megszokhatták, hogy körülbelül három havonta biztos, hogy érkezik valamilyen megvásárolni való kiadvány a kedvencektől. Ez nagyon jó is volt í­gy, hiszen ezek az anyagok minden esetben nagy értéket képviseltek és érdemes volt meghallgatni őket. Sajnálattal közlöm, hogy ez a folyamat most megszakadt. Azzal, hogy a Magna Carta kiadó (valószí­nűleg tudván, hogy Portnoy-ék rajongó tábora jóhiszeműen mindent képes megvásárolni) kiadta a "Petrucciatlan" zenekar próbatermi tevékenységét. Amikor először hallgattam végig a promó anyagot, arra gondoltam, hogy biztos rossz napom van, nem vagyok kellőképpen elszállva, nem ittam eleget, stb. ahhoz, hogy megkedveljem a korongon található ...hát, nem is tudom mit! Azután amikor másodszorra rágtam át magam a majd nyolcvan percnyi önmegvalósí­táson, rájöttem, hogy nem velem van a baj. Még csak nem is a zenészekkel. Ők csak játszották ami eszükbe jutott. Volt idejük, volt kedvük, hát muzsikáltak, vagy valami ilyesmit csináltak... De egy ilyen, szerkesztés nélküli, próbatermi anyagot szerintem nem szabad megjelentetni. Az LTE két zseniális albuma is számos, nem éppen rádiós darabot tartalmazott, de kimunkált, megszerkesztett alkotások voltak. Az itt hallható 13 tétel, dalkezdemény, szinte minden pillanata a teljes kuszaság. Ez kérem szépen három ember gyakorlása, próbálkozásai, amihez nekem semmi közöm nincs. Én nem akarom kedvenc dobosomat úgy hallani játszani, hogy arról időnként az "úgy vergődik, mint hal a szatyorban" cí­mű öreg zenész mondás ugorjon be. Nem akarom hallani Tony Levin-t, amint a "miképpen csikarjak ki a bőgőmből olyan hangot, melyet még eddig senki sem" kezdetű játékot játssza, és nem akarom Jordan Rudess számomra teljesen értelmetlen és értelmezhetetlen "billentyűgimnasztikai" gyakorlatait sem átélni. Én kérem szépen ezektől az emberektől azt várom, amit már megszoktam. Kimunkált, megszerkesztett, a próbafolyamat után kialakult, letisztult muzsikát. Persze, lehet erre azt mondani, hogy ez egy kuriózum, és úgy kell rá tekinteni. Nem tudom...Én úgy tekintek rá, hogy ez a Liquid Tension Experiment már beharangozott jövő évi reunionjának felvezetése, és ha az, akkor egy rendkí­vül méltatlan, elhibázott vállalkozás. Igazi, semmire se jó, "add ide a pénzed, Te marha" jelszavú akció. Nem mondom, azt amit ilyenkor szokás, hogy szigorúan,csak a Dream rajongói keménymagjának, mert én is odatartozónak érzem magam! Inkább úgy tudom ajánlani: szigorúan mazohistáknak!

Pontszám: 3