Antemasque: Antemasque

írta P.A. | 2014.08.18.

Megjelenés: 2014

Kiadó: Nadie Sound

Weblap: http://antemasque.com

Stílus: Rock

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Nem sokan adtak volna egy lyukas garast sem, hogy a jól sikerült 'Noctourniquet' után feloszlott The Mars Volta két fő hajtóműve, Cedric Bixler-Zavala és Omar Rodríguez-López alig több mint egy év múlva ismét együtt fog muzsikálni. Főleg annak fényében tűnt elképzelhetetlennek az ismételt egymásra találás, hogy mindketten egyéb elfoglaltságokra (Omar Rodríguez-López a Bosnian Rainbowsra, Zavala pedig szólóbandájára, a Zavalazra) hivatkozva szüntették meg a The Mars Volta működését. De amikor az év elején híre ment, hogy a két zenész új zenekart alapított Dave Elitch dobossal (aki korábban turnén már játszott a The Mars Volta soraiban, legutóbb pedig egy jóízűt zúzott a Killer Be Killed nevű szupergroupban Max Cavalera, Troy Sanders és Greg Puciato társaságában), és még Fleát is meghívták a Red Hot Chili Peppersből, sokan úgy gondolták, hogy ismét összeállt a legendás progresszív rock banda, vagy legalábbis ott veszik fel a muzsika fonalát, ahol 2013 elején lerakták.

Mielőtt örömünkben gégére vágnánk a családi vitrinben a Zsolnay étkészlet és a nagymama epeköveit tartalmazó befőttes üveg között időtlen idők óta porosodó kétes eredetű ágyas szilvát, álljunk meg egy pillanatra, hiszen a borítón Antemasque felírat olvasható és nem The Mars Volta, ami sokat elárul. Az Antemasque ugyanis meg sem próbál olyan elborult és progresszív lenni, mint ahogy azt sokan remélnek, így aki a 'Noctourniquet' folytatását várja, az csalódni fog. Sőt azok sem fogják a keblükre ölelni ezt a korongot, aki az At The Drive-In (Zavala és Rodríguez post-punk/hardcore zenekara) punkos vadságát szeretné újra átélni, pedig az itt hallható muzsika éppen olyan első osztályú csak más, mint amit eddig megszokhattunk tőlük.

Az már első ismerkedésre egyértelmű, hogy ez a lemez az eddigi legszimplább hallgatnivaló, amit ez a két zenész valaha összehozott. Dögös, pörgős, fogós rövid rockdalok jönnek sorban, mindenféle nagy megfejtés nélkül, közérthetően fogalmazva. Nyoma sincs itt a The Mars Volta elvont borulásainak, bonyolult, hosszú fejtegetéseinek és Cedric Bixler-Zavala sem kalandozik embertelen magasságokba, ahogy Rodríguez-López is jobban koncentrál a ragadós dallamokra, mintsem hogy megvadult Santana módjára tekerje szét a muzsikát, ahogy korábban tette. De nincs ezzel semmi baj, hiszen egyszerű zenét is lehet zseniálisan játszani, mégpedig itt az történik, legalábbis a lemez nagy részén. A korong első fele egyszerűen felépített, energiával teli rocknótákat vonultat fel, pofátlanul fülbe ragadó melódiákkal, fantasztikusan változatos ritmusokkal. A 4AM moderált, szinte könnyed, instant ható témái jelzik, hogy itt bizony nem a szélsőségeken van a hangsúly, hanem épp ellenkezőleg, a zsigeri, felszabadult muzsikán. Persze Rodríguez-López latinos dallamokkal megvadított játéka már messziről felismerhető, ahogy Zavala különleges orgánuma és egyedi melódiái is, de az egész visszafogottabb és könnyebben emészthetőbb. De ne gondoljuk, hogy az Antemasque muzsikájából teljesen kiveszett volna az őrület, ugyanis Dave Elitch gondoskodott róla, hogy ne így legyen. Fantasztikusan nagyot muzsikál a dobos, fifikásan perverz játékára nem is igazán lehet jelzőket aggatni és persze Flea sem a háttérbe visszahúzódva molyol a négyhúroson.

Bármennyire is jól indul a lemez, mégsem egyenletesen magas a színvonal. A 50,000 Kilowatts egy bugyuta rádióbarát slágerecske, amit lehet egy-két amerikai rádióállomás majd párszor műsorra tűz, de ahhoz nem elég jólfésült, hogy komoly feltűnést okozzon, itt meg csak kilóg a jó dalok közül, ahogy a Drown All Your Witches sem tud felérni ahhoz a magas színvonalhoz, ami az anyag nagy részét jellemzi, bár azt legalább a Led Zeppelin-es hangulat elviszi a hátán. Még szerencse, hogy a lemez végére is jutott puskapor. A zabolázatlan és vad People Forget Bixler-Zavala bluesos szavalásával és bólogatásra késztető refrénjével válik az album egyik legjobbjává, és a gyors léptű  Rome Armed To The Teeth is a pofásabb dalok számát növeli.

Kellemes és örömteli meglepetés az 'Antemasque', nem csak azért, mert ilyen nagyszerű zenészek alkották, hanem mert felszabadult, görcsmentes és tartalmas lemez, tele kiváló dallamokkal és megfejelve egy fantasztikus ritmusszekcióval. Reméljük, lesz még folytatás.

Pontszám: 8