Szabadság a Cellasoron - Életfogytig Szárnyalok (Singológia 1.rész)

Szervusz Látogató! Remélem felkészültél! Enyhe indusztriális visszhanggal kinyílik a telegraffitizett fémajtó, és feltárul mögötte a Cellasor, amit kövenként épített öt önkéntes elítélt, élt benne szabadon egy darabig, majd hosszú időre – egyesek örökre – elhagyták, hogy az ajtón túli világ bilincsei között éljenek. De a cellák soha nem voltak, nem lesznek üresek. Szabadságra vágyók ezrei keresik meg havonta. Tinik és egykori tinik térnek be és vissza, van, aki tanulni, átélni, újra megtanulni. Az ajtó mögött öt cella - öt világ. (Továbbá előszoba, néhány raktár, társalgó, játékszoba és egy vakszoba, de maradjunk a celláknál). Lépjünk be – bakancsot, csizmát megtörölni –, járjunk körbe, majd menjünk be a cellákba. Nézzünk jól körül, bámuljunk meg minden posztert, könyvet, falra vésett feliratot. Aztán üljünk körbe a földön, kicsit összekoszolva a szakadt farmert, és mondjuk el, mit láttunk. Próbáljuk megfejteni a falak között lebegő üzenetet, a dolgot, ami miatt a hely soha nem lesz üres, kihalt, elhagyatott. Hogy ez pontosan az az üzenet, amit az alkotók elhelyeztek, vagy már alakult valamit az idők folyamán, persze nem tudhatjuk. De egy biztos. Ez az az üzenet, ami nekünk szól.

Életfogytig Rock n' Roll

A Sing Singhez a – néha túl – dallamos hard rock formáción, a Magazinon át vezetett az út. Az egykori csapat a befutás kapujában oszlott fel, a régi tagok helyére Abaházyék érkeztek, a többi pedig már: történelem. (Röviden: tehetségkutató, felfedezte őket Szigeti Feri, lemezszerződés, két erősen közepes klip, koncertek halma, halle-fuckin'-lúja). Csapjunk a lecsóba, csattan a kazetta, beakad a Play, és forogni kezdenek a kerekek.

Ami elsőként feltűnik, az a lendület. Az album karcos, erős. Házi rendszeren, rádiósmagnón, vagy ZS-kategóriás kishangfalon hallgatva is átjön, aminek át kell jönnie. Ez kérem egy húszéves, a világot éppen felzabálni készülő banda lendülete, akik előtt ott az egész élet, minden lehetőség. Nem is csak előttük, mindenki előtt!  A Sing egyik legjellemzőbb vonása az emberközeliség. A dalok fejmagasságból szólnak, velünk történnek. A zenekar és a közönsége csoport: Mi vagyunk. Segít az érzésben, hogy szinte minden szám mintha koncertre íródott volna. Végig ott van, hogy „öcsém, ez mekkorát üthet koncerten!”. Vagy házibulin. Vagy mikor valamiért csont hangerőn hallgatva egyedül ugrálsz a szoba közepén. (Komolyan, van ilyen.)

A hangzás már nem ilyen egyértelmű. Mondjuk, hogy elég visítóra sikerült. A Lángolj Fel Újra és a Várj Még simán szólhatnának sokkal jobban is, de pl. a címadó dal hangzása kőkeményen hozza a  vasgyári hangulatot. Illik is hozzá. Ez pont az a rock, ami az „elveszett generációról” szól. Az értelmes, érző-gondolkodó, válaszokat kereső, korlátokat leöntő generációhoz, akik – éppen ezért – nem ritkán csak mosogatóban, raktárosként, vagy éppen vasgyárban találnak addig munkát, míg híres zenész, életművész vagy bankrabló lesz belőlük.

Meg-megdöccennek a szövegek is. Van, hogy csetlenek-botlanak, akad néhány kínrím, sőt a Várj Mégben elhangzó „nézel rám-figyelj rám” páros konkrétan kiütötte a prozódiát a szobából. (Különösen, hogy az említett szám „kérlek fogd a kezeeeeem” féle vokáljai egy nagyon sanyarú korszakot idéznek a magyar rockzenéből). Csabaházi (bocs) sem tud szabadulni még a korban oly divatos rock-visítozástól, és rendszeresen belefut – tipikus elsőlemezes betegség – a sorvégi, hosszan kitartott hangokba („éjszakábaaaaaaaan.... messze jááááááááááááááááááársz”).

Hibák? Persze! Zavaróak? Alig. A srác hangja konkrétan egy karakter, a szövegek pedig akár döcögve, akár nem, nagyon találnak. Az Összetört Szívvel gitárdallama alapján akár egy átlagosnál jobb lassú lehetne csupán, viszont a szöveg és az ének egyszerűen orrba ver. Csordultig van fájdalommal, elválással. Nagyon komoly rockereket láttam gyerekként zokogni erre a számra a törzskocsmámban. Az utolsó éjszaka nem új, a témában hallottunk már jobb-rosszabb dalokat, de ilyet még nem. A track olyan szinten fílinges, hogy mikor a zenekar egy best of lemezre újra felvette, az a dal – a sokkal jobb hangzás ellenére – meg sem közelítette az eredetit. Bántón visító szólógitár, t-re reccsenő miki, durva visszhang, mégis: itt ülök, írok, és hideg rohangál a karomon.

Ugyanígy hasít a Nehéz Lehet Hősnek Lenni is. Ez úgy, ahogy van, rockhimnusz. A koncertfelvételen játszott lassabb verzió, és az itt játszott középtempós változat is. Himnusz a fegyverek, a hadsereg, a sorkatonaság ellen. A dolog iróniája, hogy a még a Magazin-érában született dal szövegét megíró Molnár Atillát – akárcsak a Magazin másik tagját, Suba Zsoltot – a sorkatonai behívó szakította ki a régi zenekarból. Részemről pedig – érdekel ez valakit? – esélyes, hogy ezzel a dallal kezdődött a történet, aminek a másik végén a honvédség vagy három évig kergetgetett... aztán tulajdonképpen megszűntek. A Rock 'n’ Roll hatalma. Shock The System.

Magazin dal még egy másik klasszikus, a Sírni Csak a Győztesnek Szabad is (**). A nyár eleji Visszaeső-koncerten a számot olyan lány üvöltötte torkaszakadtából mellettem, aki vagy tíz évvel a dal megírása után született. A formabontó dal jót tesz a hagyományos szerkezetet (verze-kötés-refrén-verze2-kötés-refrén-szóló stb.) favorizáló albumnak. A cím nem a refrénben van, külön részt írtak neki, egyáltalán, maga a téma sem szokványos. Talán más dalt nem is ismerek, ami ezzel foglalkozna. Ráadásul mindent bevetettek, ami egy koncerten üthet, az intro odaverős és bárhol felismerhető, a kiállások jók és jó helyen vannak, van négy ütem, ami csak arra van, hogy stabilan lehessen headbangelni alatta. A Sing Sing másik titka ez lehet: Valami ösztönös – éppen ezért hiteles – lázadásról szól, viszont a dalok valahol nagyon tudatosak. Mintha az agy nem fékezné, hanem támogatná az őrületet. Akárhogy is, a recept működik.

A Sing Sing kapcsán valamiért ritkán említik meg, de a csapat baromi jó riffeket írt. Példának az Életfogytig Rock n' Roll (a dal) egy középtempós gyorsvonat. Aligha véletlen, hogy Singék ezt a számot később rendre amfetamin-verzióban tolták, a dal egyszerűen gyorsabb saját magánál. A Nagy Játszma is, a szinte punk gyorsasága ellenére (Hangyássy egyébiránt Ramones rajongó) ontja a témákat. És folytathatnám (nem fogom, hallgasd meg Te is). Ha az albumot nagyon vájt füllel hallgatom, még az is feltűnik, hogy még a mai ProTools/Cubase-féle, tűpontosan takkrahúzott zenei környezetből sem lóg ki az anyag. Úgy szól, mint egy garázsbanda, közben pontos, fílinges. Legalább félprofi.

Ha már szóba került: a Nagy Játszma ízig-vérig fuck 'n’ roll dal, dirty rock. Gyors, koszos, lendületes, merev farkú. (Adja magát a poén: Áll a Cerka.*) Abaháziék talán itt ugrották át legmesszebb a korlátokat az albumon, Amerikában ezért a témáért legalább hat különböző nőegylet demonstrált volna a koncertek előtt, és mindenki nagy ívben tett volna rájuk. Egyáltalán mióta feladata egy rockzenekarnak, akit már csak a kinézete miatt is kirekeszt a társadalom, erkölcscsőszt játszani? Hozzátenném, hogy anno nem csak a társadalom, a lányos apukák, de a rockerek egy része körében is divat volt utálni a Sing-Singet. És valóban, valahol megértem a súlyos, szörnyes-kardos, nagyonmetálnehézfémesként létező hollófekete tagot, mikor pl. az Ez Vagyok Én könnyed, lájtos dallamaira elfordítja a fejét. De bassz…szus, ami az életről szól, nem kell, hogy szar legyen! Ez egy ilyen pozitív dolog, világos? Az a dal méterekkel a felhők felett jár. Hogy a francba ne tenné? Megvalósult az álom! Egyszerre írja a csillogó szemű kissrác, aki bámul felfelé élete első koncertjén a nagyokra és a zenész, aki az első teltházas koncertjén körbenéz és fejében szakadatlanul az „ez most tényleg igaz?” mondat kering körbe-körbe. Meg írhatná a koncert után az egész csapat. Ahogy hallgatom, látom a kocsmát, a félkapatos társaságot, előttük műanyagpoharak, mögöttük csocsóasztal, és tudják: előttük az éjjel és az élet, kiderült, az álmok megvalósíthatóak, tehát: övék a világ! Vagy a börtön?

Sing Sing: Börtönrock. A feldogozásdal (Jailhouse Rock), az albumcímek is ezt sugallják, 'Törvények Nélkül', 'Élve vagy Halva', 'Bűn az Élet' stb. Ez esetben megállapítom, hogy a börtön alapvetően egy vidám hely, ahol minden tele van virgonckodó csinibabákkal, hatalmas bulikkal, folyik a szesz és üvölt a zene, a büntetés pedig a szabadlábra-helyezés. Ez a börtön – bevallottan –  maga a rock 'n’ roll. És nem visznek, hanem vonulsz. Hofit idézve: „Én zártam be. Nehogy a sok hülye bejöjjön”. És így máris más a leányzó hang-fekvése.

Ez kérem, nem börtön, ez menedékház. Azoknak, akik mernek kérdezni, élni, lángolni, ezért kiközösítetté válnak. Akiket kitaszít a társadalom azon része, amelyik nem akar emlékezni a lángokra, elhagyta az élet, és éppen ezért mindennél jobban fél az új válaszoktól. Mikor szürke arctalan lények egy masszaként körbevesznek, formálni akarnak, kell egy hely, ahol szabad lehetsz, amíg nem ártasz senkinek. Ahol lehullanak a bilincsek a szárnyaidról, láthatod a színeket, szabadon szerethetsz, és olyan formákat rajzolhatsz a salétromos téglafalra, amiket azelőtt még senki. Ez a hely soha nem üres. Hol sűrűbben, hol ritkábban, de kinyílik az ajtó, belép rajta egy csatakos, ázott veréb, fénylő szemekkel, helyet keresve, ahol ember lehet, nem „elveszett” vagy „kitaszított”. Otthont, társakat talál.  És ha ki is megy, már ott is tud szárnyalni, mert tudja, tartozik valahová. Ahova hosszabb-rövidebb időnként visszatér, hogy átjárhassa újra mindaz, amit itt talált. Függőség? Lehet. Hisz három album múlva: „Börtönöm a Sing Sing”.

Szerző: ProblemChild

Tagok:

Abaházi Csaba - ének
Abaházi „Cerka” Zoltán - gitár, vokál
Csarnoki „Atom Anti” Antal - gitár
Hangyássy „Hangya” László - basszusgitár, vokál
Boros Péter - dob

Számlista:

1. Tölts El Velem Egy Éjszakát
2. Hideg Éjszakák
3. Lángolj Fel Újra
4. Nehéz Lehet Hősnek Lenni
5. Összetört Szívvel
6. Életfogytig Rock'n Roll
7. Sírni Csak a Győztesnek Szabad
8. Várj Még
9. Nagy Játszma
10. Ez Vagyok Én
11. Jailhouse Rock

* A gitáros Cerka becenévre hallgat

** Interjúkban nem említik meg, de a Nagy Játszma szerzői ugyanazok, mint a Magazin dalok szerzői. Lehet, hogy ez is egy készülő Magazin dal volt?