Magnus Karlsson: Free Fall

írta Jocke | 2013.07.06.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Frontiers Records

Weblap: https://www.facebook.com/MAGNUSKARLSSONSFREEFALL

Stílus: Heavy metal/AOR

Származás: Svédország

Dalcímek

Értékelés

Magnus Karlsson egy percre sem áll meg. Svédország ügyeletes dallamfelelőse megannyi projekt után először döntött úgy, hogy saját néven ad ki stúdiólemezt. A dalcsokor azonban még véletlenül sem egy öncélú gitáros semmitmondó bűvészkedése, hanem egy kerek, összetett anyag, amelyben Karlsson megmutatja, hogy minden hangszerrel ugyanolyan biztosan bánik (mondjuk ezt eddig is tudtuk…). Ugyan a ’Free Fall’ ténylegesen szólólemez, mégis olyan érzése van az embernek, hogy egy igazi zenekar rakta össze az építőkockákat – ez pedig szerintem elég méretes dicséret MK felé.

Kétlem, hogy nagyon be kéne mutatni őt, elég, ha megemlítem a Primal Feart, ahol 2008 óta tépi a húrokat, vagy a Russell Allen és Jorn Lande nevével fémjelzett ’The Battle’ – ’The Revenge’ – ’The Showdown’ triót. A Primal Fear legutóbbi anyagát és Landéék trilógiáját is két pofára zabáltam, s miután még a pöttyet azért már giccsbe hajló Kiske/Sommerville album is bejött, igen nagy elvárásokat támasztottam a ’Free Fall’ elé. Az idén a negyedik iksz kapuján kopogtató hősünk pedig ezúttal sem hibázott (tud egyáltalán olyat?!).

Elég meghallgatni az első dalt, de akár csak az első percét, és egyértelművé válik, hogy ezt csakis Karlsson követhette el. Annyira jellegzetes a dallamvilága, hogy ezer közül is bármikor felismerhetőek a dalai. Kellemes hallgatnivalóvá hegeszti össze a metal fémesebb oldalát a lágyabb, itt-ott már-már mázas dallamokkal, úgy, hogy az érdeklődést a korong végéig képes fenntartani. Ehhez azt az ügyes, persze nem túl szokatlan megoldást választotta, hogy több különböző énekest is meghívott a stúdiózáshoz. Magnus régi barátai álltak csatasorba, akiket persze mi is úgy ismerünk, mint a rossz pénzt: Russell Allen nyit a címadóban, átadva a mikrofont Ralf Scheepersnek, akinek 2011-es szólóalbumán hogy-hogy nem Karlsson barátunk is közreműködött. De itt van nekünk Mark Boals és Mike Andersson is – előbbi Malmsteen oldaláról és az Iron Maskből lehet ismerős, utóbbi pedig újabban a Fullforce nevű formációban ontja magából a dallamokat – hogy csak egy-két énekest emeljünk ki a kilenctagú mezőnyből.

A legmeglepőbb mégis az, hogy maga Karlsson úr is mikrofont fog! Nem elég, hogy az első hangtól az utolsóig mindent ő írt, valamint mindent (a dobok kivételével) egymaga játszott fel, három dalban azt is bizonyítja, hogy a hangi adottságai is teljesen rendben vannak! Simán el tudnám képzelni egy aréna rock bandában, a hangszíne és a kiállása is megvan hozzá. Ha kifognám az aranyhalat, tuti az lenne az egyik kívánságom, hogy Magnus Karlsson legyek. Nem lehet tré érzés ennyi mindenhez érteni…

Nem tudtam elkerülni, hogy megversenyeztessem az énekeseket, és nálam Mark Boals vitte a pálmát – azért Ralf Scheeperset sem kell félteni, hozza a szintet (az album egyik legjobb és legpoweresebb dalában, a Higherben), mint mindig, viszont Russell Allen kicsit sótlan oldalát mutatja meg ezen a lemezen. Ha nagyon fogást akarnék találni a ’Free Fall’-on, akkor az énektémákat említeném meg, kicsivel több keménység, metalosság még elfért volna a korongon. Noha – mint már említettem – nem válik unalmassá szinte egy pillanatig sem, de néhol kicsit giccsbe hajlik. Tehát le lehet tolni ezt a tizenkét nutellás gombócot, de végére azért kicsit megüli a pocakot. Azonnali repeta csak elvakultaknak!

Pontszám: 8.5