Krokus: Dirty Dynamite

írta Csemény | 2013.06.27.

Megjelenés: 2013

Kiadó: Sony Music

Weblap: http://krokusonline.seven49.net/web/

Stílus: Hard rock

Származás: Svájc

Dalcímek

Értékelés

Az új Krokus-lemez az utóbbi hetekben ismét aktuálissá vált, ugyanis nemrég írta meg tanult kollégám, Adamwarlock az új ’Black Dog Barking’ kritikáját. Tagadhatatlanul sok a közös vonás az Airbourne és a Krokus között, gondolhatunk a zenei irányultságra, vagy akár az alkotásmódszertanra. Azonban a Krokus az elsők közt volt a világon, akik igényesen kezdték az AC/DC munkásságát reprodukálni, és az évtizedek során joggal vívtak ki maguknak vezető pozíciót az „aussie”-k árnyékában.

A Krokus sok veterán bandához hasonlóan rengeteg változáson esett át pályafutása során. A tagok jöttek-mentek, de a pacsirta Mark Storace, a basszeros Chris Von Rohr, valamint Fernando Von Arb és Mark Kohler gitárosok által alkotott kvartettel végül kialakult a banda tengelye. Az új lemezen is mind hallhatók, de a felállás tekintetében nem panaszkodhatunk Mandy Meyerre és a dobosra, Kosta Zafirioura sem. Ők ketten 2009 óta vitézkednek Michael Kiske, valamint Kai Hansen nevével fémjelzett Unisonicban. További érdekesség a társasággal kapcsolatban, hogy Zafiriou hivatalosan nem bandatag, ellenben gitárosból három is van a névsorban. Összességében elmondható még a felállásról, hogy így a régi tagokkal azért már sokkal kevésbé tűnnek egy „Marc Storace & Friends AC/DC Tribute Band”-nek. Amit viszont a lemezen művelnek, az alapján már sokkal inkább.

Tulajdonképpen semmilyen elvárást nem támasztottam a helvét bácsikkal szemben, ami a zenei újításokat illeti. Mégis váratlanul értek a lemezen hallottak. Mostanra a Krokusnak annyira a fejébe szállt a Bon Scott érás AC/DC, hogy az már a krónikus betegség kategóriába illik. Az előző lemezeken hozzá tudtak tenni valami egyediséget az AC/DC standardhez, nekem az egyik csúcs az Angel Of My Dream volt a ’Hellraiser’-ről. Ezenkívül észrevehetően el is kezdtek bekeményíteni, szintén a ’Hellraiser’-en, ahol már igen erőteljesen dübörögtek a riffek. Ellenben a ’Dirty Dynamite’-tal egy szabályhoz tartották nagyon magukat, mégpedig a bárminemű kockáztatás mellőzéséhez. Olyan zenei témákhoz nyúltak vissza, amelyekkel nem lehet tévedni: rock ’n’ roll, blues, boogie. Tökéletesen rájuk illik egy TRB-nóta refrénje: „Öregesen, ahogy jól esik, bolond éveken túl…” De érdekes módon nem is áll nekik rosszul. Számomra a borító is ezt támasztja alá. Míg az Airbourne házikedvence inkább vad, a Krokus kutyusából sugárzik a nemtörődömség és a lazaság. Bár haragosan morog az első dal introjában, felzúg a Hallelujah és az embernek minden ránca kisimul. Jön az igényes oldschool hard rock. Feszes, tökös fülbemászó riffek, melyeket Chris basszusgitárjának bandukolása tölti meg, mint krém a tortát. Zafiriou pedig metronómként püföli a dobot, de azt azért hozzá kell tenni, hogy nem cifrázza túl a dolgot.

Marc teljesítményét azonban ki kell emelni, hiszen még mindig simán ráillik az igen megtisztelő „Bon Scott reinkarnációja” cím. A riffeket ugyan össze lehet tákolni, de ahhoz, hogy tökéletesen sikerüljön a copy&paste módszertannal végzett alkotómunka, bizony el is kell tudni énekelni a dalokat. Marcot nem véletlenül szemelte ki az AC/DC Bon Scott halála után. Óriási nyereség volt, hogy anno maradt a bandában, hiszen a hangja még mindig fantasztikus, talán még jobban is tartja magát, mint Brian Johnson. Tanárian énekel a Rattlesnake Rumble-ben is, amiben egy kis ZZ Top-os ízt is felfedezhetünk. A címadó nótát pedig végre egy kis zongorajáték is színesíti, mely a Status Quo-ra és Chuck Berryre is hajaz. Azonban a legchuckberrysebbre a legutolsó, Hardrocking Man című szám sikerült. Érdekes momentum még a Beatles Help című számának guns’n’roses-esített coverje, mely cezúrát képez az album közepén. Ezt követően azonban már azért bele tud unni az ember. Nagyon célratörően, bárminemű cifrázás nélkül nyomatják az öregek, így aztán sokszor elég kiszámíthatóak is a dalok. De összességében nem érdemes az albumot agyonszapulni. Nyilván nem a 40. évéhez közeledve fogja egy banda megváltani a világot. Aki nem unja az AC/DC-t, annak a CD-lejátszójában sokat fog pörögni a ’Dirty Dynamite’.

Pontszám: 7