Airbourne: Black Dog Barking
Joel O'Keeffe - ének, gitár
Ryan O'Keeffe - dobok
David Roads - gitár, vokál
Justin Street - basszusgitár, vokál
01. Ready to Rock
02. Animalize
03. No One Fits Me (Better Than You)
04. Back in the Game
05. Firepower
06. Live It Up
07. Woman Like That
08. Hungry
09. Cradle to the Grave
10. Black Dog Barking
Igazából kicsit féltem nekilátni ennek a cikknek. Történetesen féltem a népharagtól, ugyanis én nem vagyok elragadtatva az Airbourne harmadik nagylemezétől, sőt én a másodikat is a szódával elmegy kategóriába soroltam. Már akkor, amikor elsőre végigpörgettem a ’Black Dog Barking’-ot, éreztem, hogy valami nem stimmel. Vagy velem van a baj, vagy a produktummal.
Igazából próbálkozom úgy megfogalmazni a mondanivalómat, hogy az ne legyen bántó, lekezelő vagy tiszteletlen, ugyanis egyáltalán nem célom az ausztrál együttes savazása vagy lehúzása. Történt egyszer ugyanis, hogy Warrnambool városában, Ausztráliában egy fiatal testvérpár, akik nem kultiválták a progot és a fölösleges okoskodást, de annál inkább a döngő ritmust és az ütős riffeket, maga köré gyűjtött néhány hasonló érdeklődésű srácot, és úgy döntöttek, hogy együtt megélik a rock ’n roll életérzést. Ha Ausztrália, akkor mit is játszhatnának ugyan? AC/DC-t vagy Men At Work-öt. Természetesen az előbbit. Első albumuk, a ’Running Wild’ hangos sikert aratott sallangmentességével és őszinte, önfeledt, agylezúzós hangulatával. Ez az a zene, amire beindul a party.
Ahogyan az várható volt, a második lemez nem tudott elrugaszkodni érdemben az elődje által kijelölt úttól, ezért megosztotta a kritikusokat és a hallgatóságot is, de persze nem akkora mértékben, hogy bármennyire is visszavesse az O’Keefe tesók bandáját. Viszont a zajos indítás után valahogy a csapat egy csöppet érdektelenné vált, és egyre kevesebbet lehetett hogylétükről hallani a médiában. Az a banda, akit a nagy AC/DC utódjának, és a feltörekvő csapatok talán legígéretesebbjének tartottak, az utóbbi három évben, valljuk meg, nem sok vizet zavart.
De most itt vannak, frissen, fiatalosan, új nagylemezzel, turnéval. A kérdés, hogy én ettől boldogabb vagyok-e. Nos, a turné miatt biztosan, hiszen az Airbourne hihetetlenül dinamikus, profi és őrült bulikat tol a közönség arcába. Lüktető, sodró, elkápráztató a hangzás, a hangulat pedig utánozhatatlan. A részvétel pedig kötelező. A személyes véleményem pedig az, hogy számomra ez untig elég. Mi a lényeg, ha nem az élő teljesítmény? Ilyen szempontból rajongójuk vagyok, de az én feladatom, hogy pontozzak.
Kicsit olyan ez, mintha a csapat nem úgy írná a dalait, hogy ez most önmagában működni fog-e, hanem hogy majd a koncerten mennyire lesz ütős. És én úgy vagyok vele, hogy a ’Black Dog Barking’ szinte bármelyik tételét berakhatnánk egy ütős setlistbe, hogy az erbórnék végigszántsák vele a színpadot, de ez egy stúdióanyaghoz önmagában még kevés. Hiszen amikor meghallod a kezdő három dalt, végigbólogatod akár otthon a hangfal előtt, vagy akár a buszon a fülhallgatót bedugva, de amikor már öt-hat szám után is ugyanazt a ritmusképletet és váltásokat hallod vissza, amit két lemezzel előbb, akkor már váltani van kedved. De félreértés ne essék: ez nem egy fáradt lemez, nem is monoton… Csak hát, ennyi telik tőle, dacára annak, hogy súlyosabbnak, mélyebbnek érzem, mint a ’No Guts, No Glory’-t.
Én épp az az ember vagyok, aki simán elnézi a Motörheadnek, hogy évezredváltás ide vagy oda, még mindig ugyanazt a blues-alapú lüktetést hozzák, de az Airbourne esetében szőrösszívűbb vagyok, mert ők azért mégis csak néha pofátlanul nyúlják azt a bizonyos nagy elődöt. Természetesen nem mondhatom ettől függetlenül, hogy rossz számokat tartalmaz az ausztrál sivatag vitézeinek harmadik nagylemeze, sőt, tökéletesen fognak illeszkedni az eddig szerzeményeik közé, és garantáltan kimagasló koncertélményben lesz részük azoknak, akik ellátogatnak június 12-én az A38 Hajóra, de egy hetesnél többet én képtelen vagyok kipréselni magamból erre a korongra. Ráadásul felfelé kerekítettem, mert szeretem az ilyen jóízű, őszinte rock ’n rollt, és jó kedvemben találva elkapott a koncerthangulat.
Igazából én nem gondolom, hogy három évbe tellene ezeket a dalokat megírni, és kicsit úgy érzem, mintha harmadjára is rám akarják sózni ugyanazt a terméket. A kritikus énem azt mondja, hogy nem kaptunk semmi igazán újdonságot vagy eredetiséget, a rajongó énem viszont izgatottan várja, hogy élőben lássa az Airbourne-t.
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
- 9784 olvasás
18 hozzászólás "Airbourne: Black Dog Barking"
1. koncert???
Arról tudnátok infót beszerezni, hogy meg lesz-e tartva a show, vagy ha nem, akkor átkerül-e máshová? Előre is köszi!
2. Az új album jó!!
Én szeretem az ACDC és ezt a bandát is,de nem vagyok fanatikus rajongója ennek a rock műfajnak,annál a fülem sokkal vájtabb...pontosan azért mert ez a 3 akkordos zene hamar monotonná válik de ez a nagy elődjüknél sincsen másként!
Ez az album teljesen jó,zeneileg rendben van,nekem semmi bajom nincs vele..Miért is lenne? Erre számítottam ezt is kaptam,ettől a stílustól nem is várok mást..sőt...hamár itt tartunk róluk nem is okvetlen az ACDC jut eszembe ...hallgassátok meg az új KROKUS lemezt!! Na az aztán ACDC feeling és koppintás!! :)
Tőlük mondjuk abszolút nem ezt vártam volna!
De attól még jó album és szerethető
Lemmynek én meg azt nem nézem el ahogyan énekel ....katasztrófa!! Nemérdekel ha ezért valaki meg fog utálni,..az csávó nem tud énekelni és kész! És azért mert Motörhead attól még felmutathatnának vmi újat,nem mindig uazt nyomnák le !
3. lemmy
Te mirol irsz itt baszki lemmynek nincs hangja te holélsz,,,akkor halgasd balázs palit o 1 legenda habár botfuluek nemtudják ezt,,,,Lemmy a KIRáLY,,,,,,,,
4. Lemmy
Ja, még akartam mondani Lemmy-hez.
Az igaz, hogy nincs hangterjedelme (kb fél oktáv), de legalább egyéni. Nekem nem tűnik hamisnak, ellenben Hobo-val, akit sosem tudtam megszeretni. Jó zenét csinál, tartalmasak a dalszövegei, de szegény hiába költi az összes vagyonát zenetanárra, akkor is hamis marad!
5. "Az igaz, hogy nincs
"Az igaz, hogy nincs hangterjedelme (kb fél oktáv)"
Így legalább azon ritka énekesek közé tartozik, akik hatvanon túl is hibátlanul eléneklik bármelyik 35 évvel ezelőtti dalukat. :D
6. Gitár sound forever.
Hát igen. Bevallom én csak egy ösztönlény vagyok, nem érdekel a zene összetettsége, kifinomultsága, csak az, hogy van-e benne kalória. :)
Ezért is szeretem a metal-t. Nem egy Mozart de engem ez hoz tűzbe. Gondolom hogy ki mit hallgatott tinédzser korában azt fogja egész életében szeretni. Hát én akkor, ott, el lettem b@va, meg lettem fertőzve a torzított gitárok hangjával, más már nem elégít ki.
Hogy a lemezhez is hozzászóljak, nem értem a fikázásokat. Teljesen ott van ez a zene, ahol a nagy előd. Egy kicsit hozzá nem értő simán összekeveri. Nem is kell olyan hozzá nem értőnek lenni...
Egy, csak egy nagy baja van, hogy összesen 35 perc!!!!!!! Beteszem, és már azt veszem észre, hogy lejárt.
Egyébként olyan indulatok vannak benne, hogy még...
7. A mellékelt official videó
A mellékelt official videó nagyon jó! Adrenalin bőven kijön a füleden, ahogy az előző kommentezők szerették volna hallani. Az egész lemezt még nem hallottam, de szinte biztos, hogy beszerzem, mert AC/DC hiányt máshogy pótolni nem lehet. :) És ha már hiánypótlásról beszéltem, akkor ezen a zenén bőven nem a mozdulatlan guminő kategóriát kell érteni, inkább az a mindenbe belemenő igényes lotyó, melynek önálló gondolatai is vannak.
Hajrá fiúk, még sok ilyen lemezt kérünk!
8. Akkor eddig én vagyok az
Akkor eddig én vagyok az egyetlen, akinek tényleg bejön a lemez. Bár nemtudom mire számítottak, hogy majd elkezdenek kisérletezni, vagy elmennek másik stílus felé, vagy változatosabbak lesznek? Hát nem! Ők ezt fogják nyomni amíg lesznek, ha tetszik, ha nem!
9. Nem vártam tőlük
Nem vártam tőlük kísérletezést, sőt az sem zavar hogy hasonlít a zenéjük bizonyos nagy elődökre.
Csak azt szerettem volna hogy felfossanak a lemezre vagy 15 olyan rakenroll nótát amitől a fülemen jön ki az adrenalin. Ez sajnos most nem jött össze, de nem temetem őket, fiatalok még mindig, majd a következő album jobban sikerül.
Addig is A38. :)
10. Hát szerintem már megírták
Hát szerintem már megírták azt a 15 rákenroll nótát... De talán majd ha ha annyi évente adnak ki lemezt mint a nagy előd, akkor majd lesznek olyan nóták, hogy kijöjjön a füleden az adrenalin
11. Félre ne érts, bőven megvan a
Félre ne érts, bőven megvan a 15 jó nóta, csak az új lemezre arányaiban kevesebb jutott mint a korábbiakra. :)
12. Szerintem sem lett olyan ütős
Szerintem sem lett olyan ütős mint az előző kettő, bár megjegyzem, hogy itt is van a special edition korongon több húzós nóta is pluszban. A lemez feladata azonban manapság csak annyi, hogy lehessen turnézni menni, élőben pedig így is úgy is leszakítják majd a fejünket. Azon viszont meglepődnék, ha három számnál több lenne az új anyagból a setlisten...
Inkább az érdekes - egyben a mai zenéről is árulkodó - hogy mennyi állat jó acdc stílust nyomó fiatal banda van a porondon: '77, 42 Decibel, Rhino Bucket, Big Ball, Riff Raff...utóbbiak nem is annyira fiatalok, de egytől egyig királyul nyomják a boogie-t!
13. Ez a '77 fasza kis banda,
Ez a '77 fasza kis banda, kösz a tippet!
14. szivesen
Nagyon szivesen! A '77 egy huszonévesekből álló spanyol banda - szintén vannak benne tesók - és piszkosul jól nyomják az eredeti AC/DC feelinget és hangzást. Spanyolországban egyébként rendkívül népszerű az AC/DC - nem véletlen a No Bull koncertvideó - sőt ha jól tudom, ott van az első AC/DC utca is.
15. Korrekt kritika!
Adamwarlock mester véleménye nagyjából fedi az enyémet. Magam is bírom az Airbourne-t, de ez a lemez nem igazán sikerült. A bemutatkozó albumuk szenzációsan jó lett, a második már nem annyira, kevésbé vad. Érdekes módon nálam azt a korongot a bónusz trekkek mentették meg: elemi erejű, faék komplexitású rakenroll számok, mint az első albumon. Nem is igazán értem hogy miért csak bónuszként kerültek fel.
Három hosszú év után kíváncsian hallgattam meg az új anyagot, és valóban, már első hallásra feltűnt hogy... Hogy valami eltűnt! Már a nyitás sem meggyőző: nem újonnan írott szám, hanem az első EP-ről elővett Ready To Rock. Megtoldották egy o-o-ózással (gondolom a koncertekre gondolva) és egy extra melódiával de basszus, az előző lemezre jutott még négy-öt extra nóta is, most meg már tíz új dalt sem sikerült összehozni?
A többi dal nagy része is nehéz szülésnek érződik: a középtempó uralkodik a lemezen, a refrének ötlettelenebbek mint korábban, a hangzás is inkább túlpolírozott mint nyersen erőteljes. Kicsit mintha kicsit kifulladt volna a csapat, ami azért nagyon korai volna!
Bírom őket továbbra is, a koncertet is várom, de remélem inkább az első két lemezről játszanak majd és nem pedig az újról, mert sajnos ez az eddigi leggyengébb amit összehoztak.
16. Nagyjából egyetértek a
Nagyjából egyetértek a kritikával. Nekem is hasonlóan ambivalens érzéseim vannak a lemezzel kapcsolatban. Mondjuk, nekem már ott gyanús volt a dolog, hogy egy ilyen, elvileg zsigerből jövő, kb bő félórányi zene megírásához 3 év kellett.
Amivel nem értek egyet, az az állandó AC/DC-párhuzam, szerintem ez nem ennyire arcbamászó (vagyis, nem mindegyik dalnál), ahogy írjátok (régebbi kritikákra is gondolok most).
Én mondjuk 8 pontot adnék rá, azért most is lett pár frankó dal és a Ready To Rock újraértelmezés is tetszik, júni12-én meg egy irgalmatlanul nagy buli lesz a hajón :)
17. Szerintem bőven elég három
Szerintem bőven elég három évente megjelentetni egy albumot,legyen az bármilyen stílus is!Nálam egyenlőre jobban bejön a Black Dog Barking,mint a két elődje (pedig azok is nagyon tetszettek)!Pedig nagy változások nincsenek,talán több jobban eltalált refrén van most.De,ezek a dalok koncerteken fognak működni igazán!Találkozunk a Hajón!
18. viszont az egyik bónusz dal,
viszont az egyik bónusz dal, a Party In The Penthouse nagyon ül! Nálam a lemez legjobb dala.