Phantom X : Storm Riders
írta garael | 2006.10.22.
Megjelenés: 2006
Kiadó: Mausoleum
Weblap: www.phantom-x.net
Stílus: US Power
Származás: USA
Zenészek
Dalcímek
Értékelés
Az Omen underground US Power csoda énekesének bandájáról, a Phantom X- ről már írtam korábban: az ízes amerikai metalt a Dio -s dallamvilággal keverő csapat Rise The Phantom c. lemeze kellemes perceket szerzett jó, bő fél évvel ezelőtt. Azóta itt van az újabb lemez - hiszen a debütalbumot is jó, egy év késéssel kaptam meg - , és az idei Metal Church, Vicious Rumors sorba bátran be is tudom illeszteni Goocher mester csapatának újabb csapását. Jóllehet a hangzáson érződik, hogy ez bizony nem az underground első vonalából jelentkező banda műve, a piszkos, dörgő gitár - és dobhangzás talán még illik is ehhez a "lepukkant", lecsupaszított, retro heavy-power metalhoz, felidézve a kicsiny klubok dohányfüstös, alkoholszagú auráját. ( Milyen autentikus ehhez az "ódon" hangzáshoz a Mausoleum kiadó:D). Itt nincsen rokokós cicoma, kétlábdobos géppuskasorozat, ejakulálni készülő sikító énekes, pusztán közép és vágta tempóba ágyazott súlyos célratörő riffek, díszítésmentes dallamok, rekedtes, nagy terjedelmű hang, és persze Dio mester szelleme, mely most is ott lebeg a lemez lassabb dalai felett. Mi is változott a múltkori album óta? Nagyon semmi, talán csak az epikus Dio alapvetések száma nőtt meg : a Last In Line szerkezetét felhasználó Everspell kezdő taktusainál mintha magát Pedavona urat hallanánk, csakúgy, mint az inkább Black Sabbath-os A Dark Divinity -ben, vagy a későbbi, doomos Dio albumok vontatott, súlyos világát idéző Dance Among The Graves -ben. A hagyományos US Power nóták sem hoznak újat - nem is akarnak -, talán csak a gitárszólók lettek kissé direktebbek, töményebbé téve az egyébként is sallangmentes nótákat. Érdekes, hogy a gyorsabb dalok néha a Motörhead-re emlékeztetnek, egy olyan mocira, mely kapott némi metal turbófröccsöt és egy énekelni is tudó vezetőt, hallgassuk csak meg a kezdő szám Ace of Spades -re hajazó taktusait, a Texas Death Squad rock'n'roll-os, kiabálós vágtáját, vagy a Road Killer országúti sebességverseny zenei leképeződését. Az albumon helyet foglal egy számomra kissé kakukktojás jellegű tétel is: az Ancient Athem akár egy Rhapsody, vagy Falconer albumról is származhatna a maga folkos, reneszánszos, akusztikus világával. A szövegek - bár nem mélyedtem el bennük - a chapter utalásnál fogva valószínűleg összefüggő egészet alkotnak: akárcsak az előző album esetében, annak folytatásaként bontják ki a történetet.
Legutóbbi hozzászólások