Sear Bliss: Eternal Recurrence

írta Hard Rock Magazin | 2012.03.03.

Megjelenés: 2012

Kiadó: Candlelight Records

Weblap:  http://www.searbliss.hu/

Stílus: Black metal

Származás: Magyarország

Dalcímek

Értékelés

Folyamatosan figyelemmel kísérem a szombathelyi Sear Bliss munkásságát, de az eddig megjelent albumaik rendszerint hamar kikoptak a lejátszómból, bármennyire is próbálkoztam velük, valahogy mégsem érintettek meg. Nyilván bennem van a hiba, ugyanis igényes black metal muzsikájuk rendre kiváló kritikákat kap a különböző zenei fórumokon, és a Candlelight Recordsos szerződés is arra enged következtetni, hogy Nagy András és aktuális zenésztársai jó úton járnak.

Öt év telt el a legutóbbi ’The Arcane Odyssey’ című lemez óta, és habár az egész zenekar lecserélődött András körül, nem mondhatni, hogy új lenne a legénység. Barbarics János és Csejtei Csaba gitárosok, valamint Ziskó Olivér dobos korábban már tagjai voltak a zenekarnak, az egyedüli valóban új tag Brüszel Balázs trombitás.

A hetedik nagylemez ’Eternal Recurrence’ címmel került a boltokba és bizony tartogat meglepetéseket. Már az első hallgatás során feltűnik, hogy Andrásék bátrabban kísérleteztek a zeneszerzés során. A belassult ultrasúlyos doomtól a thrash-es zúzdákon át az éjfekete black metalig sok minden hallható a korongon, megfejelve a Sear Bliss védjegyének számító rézfúvósokkal. További újdonságnak számít a tiszta ének felbukkanása, mely remekül illeszkedik az egyes dalok struktúrájába, plusz színeket adva ezzel a hangszerek által teremtett atmoszférához, bár elképzelhető, hogy az ős-fanatikusok ezt nem fogják annyira tolerálni.

Az album legfőbb erénye a sötét, félelmetes és reményvesztett hangulat, mely azonnal rabul ejti a hallgatót. Nem könnyű darabról van szó, hetekig kell ismerkedni a lemezzel, hogy teljesen befogadhassuk, felfedhessük legapróbb részleteit. A dalok fifikás felépítése, a fúvós hangszerek igényes használata, a lemez megszólalása, különösen a basszusgitár enyhén jazzes tónusa (Nagy András az egész albumon fretless basszusgitárt használ!) világszínvonalú munka, ami viszont mit sem érne jó dalok nélkül. Szerencsére tölteléknóta még véletlenül sem került a lemezre, egymást érik az olyan szerzemények, melyekben hemzsegnek a jobbnál jobb ötletek és megoldások. A Sear Bliss ezzel a művel olyan területre tévedt, ahol azon csapatok vágnak ösvényt, mint például a norvég Enslaved, vagy a brit Code. Azt hiszem nem túlzás, ha azt mondom, mindössze egy maroknyi banda képes ezt a brutális stílust ilyen eleganciával, igényességgel és egyediséggel játszani, és ezen együttesek között a Sear Bliss-nek is ott a helye. Tartok tőle, hogy az újításoknak köszönhetően ez a lemez erősen meg fogja osztani az együttes rajongótáborát, de véleményem szerint tökéletes az irányvonal, és ha egy zenekar fejlődni akar, akkor elkerülhetetlen, hogy felvállaljon bizonyos konfrontációkat, miközben a saját útját járja.

Ez a lemezkritika már a Hard Rock Magazin új pontozási rendszere alapján készült.

Pontszám: 8.5