Három zenekar, három műfaj, ezt kínálta a Budapest Jazz Klub azon a hideg, ködös szombat estén. Mégis van pár dolog, ami összeköti az Androidot, a Djabét és a Solatit. Túl azon, hogy egy zenei kiadónál jelennek meg kiadványaik, mindhárom formáció tevékenységére a zenei igényesség a közös definíció. Nem csak koncerteket figyeltünk, hanghordozóról, pontosabban hanglemezről (vinylről) is hallgattunk zenét, hiszen a programnak is az volt a címe, hogy ’Quality Vinyl Project’.
Öt órakor a klub koncertszínpadán Égerházi Attila, a Djabe vezetője és az est házigazdája bevezette-megnyitotta az eseményt.
Rögtön azután színpadra szólította a debreceni illetőségű Androidot. (Tőzsér József – billentyűsök, Dudás János – gitár, Létmányi István – gitár, Mező Orbán – dob, Nikolin Zoltán – basszusgitár) A kvintett negyven évvel ezelőtt, 1980-ban alakult a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem hallgatóiból és bár voltak hiátusok működésükben, 2006 óta folyamatosan játszanak. Tavaly év vége felé a Gramy Recordsnál jelent meg régi-új albumuk, az ’Édentől keletre’, ezt mutatták be fellépésükön. A lemezen szereplő szerzemények nem újkeletűek, 2009-ben egyszer már megjelentek, keletkezésük még korábbi évekre nyúlik vissza. Ám az évek során fejlődtek, átalakultak, ezeket a frissebb verziókat rögzítették tavaly lemezre, és ezt is hallottuk a koncerten is. Instrumentális progresszív rock zenéjük természetesen visszamutatott a hetvenes évek aranykorszakára, nem nélkülözve a pszichedéliát. Ezt játszották végig, de ez nem azt jelenti, hogy ők egy ilyen irányultságú banda lennének. Igaz, nem az aktuális lemezen, de vannak vokális dalaik is, sőt sokat merítenek a magyar népzenéből is. Zenéjükben megelevenedtek a progresszív zene nagy korszakának elemei, én a Pink Floydot hallottam ki leginkább, abból is a korai, 1971 előtti korszakot. Valószínű, mai mércével nem divatos ez a fajta zene, ám a divat egy olyan fogalom, mely az értékállóság szemszögéből semmit nem jelent, mert mint tudjuk, egy múló dolog. Az Android őszinte zenéje azt bizonyítja, hogy a mai értékek szempontjából is romokban álló világban is ragaszkodni kell az értékes hagyományokhoz, jobbat nem találtak ki, és ahogy állnak a dolgok, nem is fognak.
A Djabe részben tekintett vissza a múltba. Koncertjük aktualitását az adta, hogy nem olyan régen vinyl formában is kiadták a 2003-ban megjelent ’Táncolnak a kazlak’ albumukat. Ennek a kiadványnak az az érdekessége, hogy tripla albumon jelent meg, negyvenötös fordulatú lejátszási sebességgel, félsebességes vágással, ezáltal kiváló hangminőségű kiadványt vehet kezébe a vásárló. Az album szerzeményeit Égerházi Attila néhai édesapja, Égerházi Imre, az Alföld egyik legkiválóbb festőművészének képei ihlették, mindenképp személyes indíttatása is volt a zenekar vezetőjének, hogy ez a lemez ilyen formában is megjelenjen. Amikor egy kompozíció elhangzott, az aktuális festményt láthattuk a háttérben. De nem csak ez az LP volt terítéken, játszottak a második stúdióalbumról, az 1998-as ’Witchi Tai To’-ról is darabokat (ez 2018-ban jelent meg hasonló kivitelben egy dupla korongon), valamint a 2018-as ’Flow’ is helyet kapott a koncertprogramban. Ez a produkció a jelenlegi felállás (Égerházi Attila – gitár, Barabás Tamás – basszusgitár, Nagy János – billentyűsök, Koós-Hutás Áron – trombita, Kaszás Gergely – dob) első stúdiólemeze volt. Ugyanakkor egy zenei időutazásnak is tanúi voltunk, hiszen a három lemez világos pályaképet festett a Djabe zenei változásairól, fejlődéséről, hogyan jutottak el a világzenével tűzdelt stílustól a mai letisztult jazz rock stílusig.
Ezen az estén a Solati játszotta a legtradicionálisabb jazz zenét. A 2016 óta működő kvartett (Pocsai Kriszta – ének, Oláh Tzumo Árpád – zongora, Snétberger Toni – dob, Heilig Tamás – basszusgitár) r’n’b elemekkel tarkított jazzmuzsikát adott elő, melybe főleg Kriszta éneke nyomán nem kevés soul elem is bekerült. Tavaly év végén jelent meg a négyesfogat ’Debut’ című bemutatkozó albuma, melynek zenéjét Oláh Tzumo Árpád írta, a szövegeket Pocsai Kriszta. Két világhírű magyar jazzista is hozzátette a magáét, hiszen Toni apukája, Snétberger Ferenc gitározik és Tony Lakatos fújja a szaxofont.
Érdekes kettősséget mutatott a Solati produkciója. Egyik oldalról könnyed, dallamos, laza muzsika, melyre akár táncolni is lehet, de ha valaki jobban odafigyelt rájuk, felismerte Pocsai Kriszta óriási énektudását, Tzumo Árpád instrumentális produkcióját vagy a Heilig-Snétberger ritmusszekció halálpontos együtt haladását, és hogy mit nyújtottak ők is hangszereiken. Bár a koncert után Toni panaszkodott, hogy a buli közben folyamatosan csúszkált a mélydob, játékának minőségéből ez semmit nem vont le.
Pokoli nehéz ilyen zenét játszani, de zsigerből kirázták. Ahogy mindezt tálalták, az mindent vitt. Erre mondják, ezt nem lehet megtanulni. Nem tudok és nem is akarok minőségi különbséget tenni a három fellépő közt, mert valamennyien a legmagasabbra tették a zenei mércét, de az biztos, hogy a Solati bulija volt a leghangulatosabb, én legalábbis remekül szórakoztam. Kiváló a bemutatkozó lemezük is, megállja a helyét nemzetközi téren is. Oláh Tzumó Árpád, akinek játékáról Herbie Hancock is elismerően nyilatkozott, már elkezdte írni a következő album anyagát, amit sokan érdeklődéssel várunk.
A fellépések közt is zenét hallgattunk a jazz klub galériáján. Égerházi Attila, aki a Gramy Records és a Quality Vinyl Projects gazdája is egy személyben, egy Elac Miracord 90 Anniversary lemezjátszó és egy MA352-es integrált erősítő segítségével tartott hanglemez bemutatót, mindehhez egy pár SONUS FABER-Stradivari hangfalat csatlakoztattak. Mondanom sem kell, lenyűgöző hangminőségben kagylóztuk a három társulat felvételeit.
Ez az este zenei és technikai minőségben a nemzetközi porondon is a felső kategóriába érkezett meg. Nem nagy a Budapest Jazz klub, előadóterme is körülbelül száz főre limitált, azonban gyalázatosan kevés ember volt erre a produkcióra kíváncsi. Sajnos kezdek ahhoz a szomorú tényhez hozzászokni, hogy kis hazánkban a zenei minőség fordított arányban áll a hallgatóság méretével. Ez a három zenekar ennél sokkal, de sokkal nagyobb hallgatóságot érdemel. Nem hiába tartják Magyarországot operett-nagyhatalomnak…
A műsorok:
Android: Prelude / East of Eden / XVIth Century of Hungary / Mirror Image of a Dream / Apocrif
Djabe: Táncolnak a kazlak / Ház a dombtetőn / Virágcsendélet / Fátyol mögött / Witchi Tai To / Flow / Deep Lights
Solati: Ablakomba, ablakomba / Bitter Water / Tell Me… / Fractals / Fake / Take Me…
Szerző: Bigfoot
Képek: Égerházi Attila