A Polytrip új dala a folytatása annak a zenei és lelki hullámvasútnak, amit a Semmi térrel kezdtek el. Ezúttal a szöveg is a végletekig őszinte, Lugosi Dani sorai nyersen, minden szépítés nélkül mondják ki azt, amit a legtöbben magunkban tartunk.
„A Szorít a cipő egy teljesen hétköznapi, de annál is inkább megdöbbentő összeomlásról szól, amikor az ember néhány mondatban összefoglalja az életét, és rájön, milyen keserűen elcseszett az egész. Például: »Születik a gyerek, kurva nagyot nyelek!«” – mondja Lugosi Dani szövegíró.
Ez a fajta kijózanító önirónia határozza meg a dalt: az idő kicsúszik az ujjaid közül, a hétköznapok pedig lassan egy földi pokollá torzulnak, ahonnan mindenki menekülni próbál, ha máshogy nem, legalább a zenén keresztül. A Szorít a cipő mégsem egy depressziós vallomás, sokkal inkább egy energiával teli, ironikusan katartikus szám, ahol a súlyos témák mögött ott vibrál a tipikus Polytrip-féle feszültség és humor. Kicsit vicces, kicsit tragikus, kicsit dühös, de végig őszinte, olyan, mint amikor már nem bírod tovább és inkább röhögsz az egészen. A dalhoz készült klip ugyanezt a kettősséget ragadja meg: a monoton hétköznapok és a belső káosz vizuális ütköztetése egyszerre groteszk és felszabadító. A zenekar itt is lendületből játszik, mintha minden hang egy újabb lépés lenne a túlélés felé, még akkor is, ha az a cipő tényleg nagyon szorít. A dal ennek az érzésnek a zenei lenyomata, amikor az élet egyszerre húz le és dob fel, és Polytrip pont ettől olyan hiteles: nem fél kimondani, hogy néha minden darabokra hullik, de a zene mégis összetart.
Legutóbbi hozzászólások