A 2010-ben, Mantra-tagokból alakult OM zenekar a hajdani Replika soraiból ismert Csató Péter énekessel készített új dalt. 15 év után dolgoztak ismét együtt a zenészek az Örökkévégtelen című dalban.
Vijaya Gauranga das gitáros és Rāja Haṁsa das dobos Kanyó Pétert (City of the Moon) vették be az énekes-basszusgitáros posztra, a friss dalban viszont Csató Péter hallható, igazi megszokott Replika hangulatú nótává alakítva azt.
Vijaya Gauranga das gitáros így mesélt: „Ahogy kezdett kialakulni a szám, rögtön a régi barátomra, Csató Péterre gondoltam, aki már 20 éve, az első Mantra-lemezen is vendégeskedett. Akkor csak egy rövid részen (Megtöröm hanggal a csendet) hozta jellegzetes hangját, most övé lett a teljes szám. A terv úgy volt, hogy a refrént majd a Peti [Kanyó] énekli, de mankónak felénekelte Csató, és ahogy visszahallgattam, teljesen egész volt így. Nagyon jól visszaadja a hangja a szám változó hangulatait, a refrén pedig teljesen Replika lett szerintem. Hamarosan jönnek a következő dalok!”
2016 januárjában végleg elbúcsúzott a Replika zenekar, Csató Péter énekes azóta teljesen más jellegű, Krisna-tudatú, önálló zenei felvételeit saját YouTube-csatornáján osztotta meg, ahol rengeteg más tartalommal (életmód, filozófia, főzés-táplálkozás, kertészkedés, stb.) is foglalkozik. A Replika végének okairól és a közös munka felelevenítéséről az alábbiakban számolt be részletesen: „Már lassan 6 éve hoztam egy döntést, hogy félrerakom az életem egy nagyon fontos, jó 20 évig tartó részét, a Replika zenekart, sőt ha az előző zenekaraimat is hozzávesszük, beszélhetünk 30 évről is. Én tényleg azt gondoltam abban az időben, hogy csak a zenekar van, ez az élet van, nincs más. Később részben a mantrás barátaimnak köszönhetően megismerkedtem a Krisna-tudattal, ami megerősített abban, hogy az élet nemcsak ennyiből áll, így én is olyan változásokon mentem át, aminek az lett a következménye, hogy az életemben nem csak a rock n’ rollnak lehet főszerepe, más dolgokkal kezdtem el foglalkozni. Egyre többet összpontosítottam a belső változásra, a saját magamon való munkára, így léptem be egy közösségbe, ahol lehetőségem volt arra, hogy olyan személyekkel legyek körülvéve, akik ugyanezzel foglalkoznak, és így kerültem az étteremhez is. Ez teljesen lefoglalt engem, egyre kevésbé tudtam foglalkozni a zenéléssel, sőt, egyre kevésbé érdekelt, hogy mi történik a zenekarral. Később csináltam egy olyan lemezt, ami nem a Replika közönségének szól, sőt, nem volt a fejemben semmilyen közönség, akikre gondoltam, hogy nekik csinálom. Javarészt a Replika alatt bennem maradt dalokat vettem fel, ez a 10 dal került fel az internetre, de a szándékom pusztán annyi volt ezzel is, hogy az emberek, akiknek valamilyen szinten a látóterében vagyok, értsék, hogy én most mit csinálok.
Vijaya Gauranga felhívott telefonon, és elmesélte, hogy csinál néhány új dalt, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem ebben valamilyen módon részt venni. Én pedig kapva kaptam az alkalmon, mert az az igazság, hogy régóta gondolkodtam már ilyesmiben több régi barátommal kapcsolatban, akikkel korábban együtt zenéltünk. Ebben most megláttam a lehetőséget, hogy újra együtt zenélhessünk, ez volt számomra a fő oka, ami miatt rögtön igent mondtam rá. Vijaya több dalt is mutatott, végül az Örökkévégtelenben állapodtunk meg, és teljesen olyan érzésem volt, hogy a közös munka pont ott folytatódott, ahol 15 évvel ezelőtt abbahagytuk, miután szerepeltem Mantra-lemezeken és koncerteken. Ez a munka egy szeretetteljes régi kapcsolatnak a felújítása volt. Én ezzel a most elkészült dallal teljesen tudok azonosulni, és nagyon örültem, hogy nem nekem kellett megírnom a dalszöveget, sem a zenét! (nevet) Igazából nincs rá kapacitásom, sem ilyen vágyam. Amikor a Replikának írtam zenét, akkor aktívan ezzel foglalkoztam, ilyenkor az ember álmában is dalokat ír, most viszont ez már nekem egy külön feladat, hogy dalt írjak, én pedig nem szeretnék ilyen feladatot. De ha Vijaya megkér, akkor nagyon szívesen dolgozom vele együtt, és egyáltalán nem esett nehezemre felénekelni, szóval bármikor máskor előfordulhat hasonló együttműködés!”
Az OM 2011-ben adta ki első nagylemezét ‘Érted’ címmel az EDGE Records gondozásában, 2013 óta viszont csend volt a zenekar körül, amit idén tavasszal három új dallal törtek meg. Kanyó Péter jellegzetes, többszólamú éneke miatt ezek is tipikus OM-szerzemények, de a nyersebb gitár-, és dobhangzásról inkább a Mantra jut eszünkbe. A szövegvilág hasonlóan elgondolkodtató, érzelmekkel teli, mint korábban. A tagok elmondása szerint további dalok is várhatók, melyeket folyamatosan adnak majd közre.
Legutóbbi hozzászólások