Noha Santana nem először játszott Budapesten, az alkalom most is egyedi volt. Carlos Santana mexikói-amerikai gitáros a 20. század egyik legmeghatározóbb zenésze, aki úttörő szerepet játszott a latin rock műfaj megteremtésében, világszéles szintű disztribúciójában. A Santana nevű zenekarával az 1969-es Woodstocki Fesztiválon robbant be a köztudatba, ahol energikus előadásmódja és egyedi, latinos-fúziós gitárjátéka azonnal lenyűgözte a közönséget. Ezen a ponton a dél-amerikai latin könnyűzene ajtaja kinyílt a nyugati világ számára.
Santana pályafutása során több korszakon és stílusváltáson is átesett, de mindig hű maradt spirituális és zenei gyökereihez, fogalmazhatunk úgy is, hogy mindig Egységben volt önmagával. Kalandozásai során sosem ment olyan messze gyökereitől, hogy azzal egy pillanatig is megkérdőjelezhette volna bárki szemében életművének bármely szegmensét.
A számtalan subgenre mellett minimálisan két nagyobb zenefelfogást különíthetünk el az életműben: az egyik a latin, törzsi alapokon nyugvó folyamatzene, ahol a laza kompozíciós elemek virtuóz, szinte végeláthatatlan, dzsungelszerű improvizációs dzsumbujba torkollnak, valamint a klasszikusabbnak nevezhető “dal”, ahol a hallgatóság megkapja a verze-refrén váltakozásból álló kiszámíthatóságot, természetesen forró gitárhangzással, konga és tamtam dobok kíséretében.
A két zenemegközelítés, illetve variációk nem csupán felszínen tartották Santana életművét, de az egyik, ha nem a legmeghatározóbb gitárossá, latin zenésszé, s így a világzene tengerének egyik hajóskapitányává tették az idén 78. életévét betöltő muzsikust.
Az ezredfordulón a ‘Supernatural’ című albumával hatalmas visszatérést produkált, amely több Grammy-díjat is elnyert, és olyan slágereket tartalmazott, mint a Smooth és a Maria Maria. Ezzel bizonyította, hogy képes több generáción átívelő zenei hatást gyakorolni. Santana életműve nemcsak technikai tudásáról, hanem kulturális hídképző szerepéről is ismert: zenéjével összekötötte a különböző etnikai és zenei hátterű közösségeket.
A koncert során mindkét értelmezés terítékre került, autentikus Egységet biztosítva. A klasszikusok közül felcsendült az Oye Como Va, a Black Magic Woman, a Soul Sacrifice, míg az újvonalas latin muzsikát képviselő Smooth vagy Maria Maria is ékesítették az estét.
Santanát saját zenekara kísérte: Carlos Santana – gitár, ének, Cindy Blackman Santana – dobok, Andy Vargas – ének, Ray Greene – ének, Tommy Anthony – ritmusgitár, vokál, Benny Rietveld – basszusgitár, David K. Mathews – billentyűk, Karl Perazzo – timbales, ütőhangszerek, Paoli Mejías – konga, kézi ütőhangszerek.
Santana ízes, forró gitárszólói mellett a basszusgitáros Benny Rietveld kapott egy nagyobb Egységet, ahol dobkísérettel asszociálhatott szabadon a basszusfrekvenciák értelmezési lehetőségeiről.
Továbbá muszáj hangsúlyoznunk a tényt, hogy a zenekart Santana felesége, Cindy Blackman kísérte dobon. Ő volt az egyetlen zenész, akinek egy perc pihenője nem volt az egész set alatt, s aki a koncert heroikus zárópontja előtt (több mint 1,5 óra kőkemény, pontos, izmos zenélés után) nagyjából 10 perces dobszólót játszott.
Értelmezhetjük úgy is, hogy a két Santana (és persze a csodálatos zenekar) Egységben vitte sikerre a koncertet. Egységben az Erő!
Szöveg: Szűcs Antal Mór
Fotók: TT
Köszönet a Live Nation Magyarországnak!
Legutóbbi hozzászólások