Korábban a magazin hasábjain is hírt adtunk róla, hogy a magyar underground egyik legismertebb alakja, a Nadir utolsó lemezének megjelentetésére készül. Mától a ’The Final Requiem for a Helpless World’ című anyag teljes hosszában meghallgatható.
A zenekar Dark Clouds néven alakult 1993-ban. Az első demóanyaguk ’Requiem for a Helpless World’ címmel jelent meg 1996-ban, majd két nagylemez (’Nadir’ és ’Global Depressing System’) után 2004-ben változtatták nevüket Nadirra. Ezen a néven – a most megjelent utolsó albummal együtt – hét nagylemezt, egy feldolgozásalbumot és néhány EP- és splitanyagot hagytak az utókor számára. A ’The Final Requiem for a Helpless World’ címmel napvilágot látott hattyúdal címében is utalás a kezdetekre, amellyel keretbe foglalják a zenekar pályafutását.
A zenekar nemrégiben a Kronus Mortus Metal Fanzine-nek adott interjúban így jellemezte az új nagylemezt: „Tíz dalt tettünk lemezre. Sokszínű, összefoglaló jellegű anyagról beszélhetünk. A jelenkori természetrombolás és annak várható végzetes következményei ennek az anyagnak is központi témája (gondolunk itt olyan dalokra, mint a The Ultimate Desertion vagy a Loss Breeds Loss), de az általunk képviselt underground hozzáállásról (Witch Hunts and Show Trials) és a modern ember befolyásolhatóságáról, megvezethetőségéről (The Fire Raisers) is írtunk számot. Egyes szövegek pedig a befejezés gondolatával foglalkoznak (Hindsight is… 2020, Carry the Banner). Lényegében ezért lett az album címe ‘The Final Requiem for a Helpless World’. Így foglaljuk keretbe a huszonhét esztendeje indult zenekari életutat.”
Természetesen az interjúban arról is szó esett, hogy mi vezetett oda, hogy befejezzék a működésüket: „A tagság többségének az életében egészen fiatal kora óta van jelen meghatározó módon a zenekar, és ahogy a minket körülvevő közeg is átalakult az idők során, úgy mi magunk és az együttes is folyamatosan változott, fejlődött. Fokozatosan elhagytuk a kezdeti gyerekes dolgokat, felnőttünk. […] Megtehettük volna, hogy az utóbbi néhány kiadványunk bármelyikével lezárjuk a Nadir történetét, mert ezek mindegyike olyan szintet képviselt, hogy utána emelt fővel léphettünk volna le a színről, de mindig jöttek új ötletek és célok, amelyeket érdemesnek tartottunk a megvalósításra. Közben azonban új irányt vett az életünk: Szabolcs [Fekete Szabolcs dobos] már kilenc éve külföldön él, Vitya [Tauszik Viktor énekes] szintén eltöltött közel fél évet távol az otthontól, és Hugó [Köves Hugó gitáros] is sokat utazik. A zenei kihívások mellett a koncertjeink rangját is emelnünk kellett volna, ám az életvitelünk ezt már nem tette lehetővé. […] Arra vagyunk büszkék, amit letettünk az asztalra mind zene, mind mondanivaló szempontjából. A siker és elismertség olyasmi, ami húszévesen még kiemelten fontos egy zenész számára, negyvenen túl viszont már nem jelent motivációt számunkra. A személyesen átélt pillanatok a leglényegesebbek, amelyeket közös muzsikálással töltünk. Hogy mit érünk el ezzel, az már nem a mi kérdésünk. Lehetne azon agyalni, hogy mi mindent lehetett vagy kellett volna másképpen csinálnunk, de utólag már nincs jelentősége.”
Legutóbbi hozzászólások