Az utolsó pillanatban ugrottam be a 2 hónapja telt házas műsorra Dzsó barátom helyett az A38 Hajóra. A Winger koncertje annyira jó volt, hogy nagyon gyorsan elröpült az idő, rövid beteljesüléseként e 34 éve tartó plátói szerelemnek. Ahogy a dal is mondja: „easy come, easy go”.
Sting 3.0 néven, trió felállásban futó turnéjának budapesti állomásán a Police- és Sting-életmű parádésan áthangszerelt válogatását hallhattuk, amelyben bőven akadtak ritkábban hallott darabok, illetve egy új dal, ami nálunk debütált.
A Jelusick nemcsak a fantasztikus énekes miatt alkotott maradandót, az egész csapat nagyon jó benyomást tett rám. Az Asphalt Horsemen pedig annyira hozta az amerikai ízt, hogy egy betévedő néző simán mondhatta volna, hogy ezek bizony amerikaiak.
Bruce Dickinson 66 évesen – és mint kiderült, betegen – is felejthetetlen koncertet adott, 5000 ember várta, hogy felharsanjon a „Scream for me Budapest!”. A divideDnek beintett a technika, de megmutatták, hogy nélküle is boldogulnak.
Olvasói koncertriportunk a Metallica és a Five Finger Death Punch nagy alakításáról számol be a június 1-i a Racino Rockson, amit sajnos beárnyékolt a rendező cég botrányos szervezése.
Nem egy vidám lemez ez, nagyon sokat foglalkozik az elmúlással, viszont a Dire Straits-klasszikusok és az első Mark Knopfler-szólólemezek (‘Golden Heart’, ‘Sailing To Philadelphia’) hangulata újfent visszaköszön. Hagyjuk a blues és country felé kikacsintgatást, suszter maradjon a kaptafánál, Knopfler pedig a szomorkás rockdaloknál!
Legutóbbi hozzászólások