A Queens Of The Stone Age feszes ritmusai közé becsempészett elszállós részektől aki nem mozdul meg, az nem is él, a múlt szombati Budapest Park-koncertet sokáig fogjuk emlegetni. A felvezető So Good energiabombája méltatlanul kevés figyelmet kapott, pedig nagyon odatették magukat a lemenő nap perzselésében.
A Savatage már most az év legjobb koncertjét adta számomra. Sokat vártunk erre a reunionra, de látva a zenekart és a produkcióját, megérte, az Induction pedig hazai pályán is remekül teljesített.
A Guns N’ Roses a Puskás Arénában számos olyan ritkán játszott dallal ajándékozott meg, amit talán soha nem fogok többet hallani élőben a zenekartól. Nagyon különleges koncert volt ez tőlük, amiről hiba lett volna lemaradni akkor is, ha a hangzásban bőven akadtak gondok.
A Deep Purple-alapító Ian Paice hobbizenekara, a Purpendicular olyan különleges koncertet adott a Gastroblues Fesztiválon, amilyenre semmi esély egy Purple-show alkalmával. A minden szempontból forró este vendége Son Henry és a T. Rogers Blues Band volt.
Nem árulok zsákbamacskát, b@zi jó volt! Egy igazi kis klubbulit kaptunk az Ugly Kid Joe-tól, amit sokáig emlegetni fogok. És a Juhász Marci Band előadásán sem unatkoztam.
Billy Idol mindig is extravagáns művész volt, már az is, hogy „bálványozta” magát, felvéve ezt a művésznevet, az meg, hogy Billy Idol-pólóban nyomta a számokat, hogy a Rebel Yell végén a közönség közé hajítsa azt, mindennek a teteje. Imádtam!
Legutóbbi hozzászólások