Örülök, hogy nem maradtam le a Junkies különleges, „25 éves” lemezbemutatójáról. Jó volt együtt bulizni, énekelni azokkal, akik nem felejtették el ezeket a szerzeményeket. A From The Sky koncertjéből némi szomorúság áradt Süle Tamás gitárosuk távozása miatt, a svéd Til The End pedig Veress Márton dobosnak köszönhetően mutatkozhatott be hazánkban.
Kellemes hétvégi bárhangulat az Analogban az Ellis Mano Band lelkes közönségével. Ezek teszik örömtelibbé az életet. Ennél csak akkor sikerült volna jobban a kiváló svájci blues-rock banda első hazai fellépése, ha telt házat csinálnak.
Udo Dirkschneider kesztyűs kézzel bánt velünk, de az U.D.O. – Dirkschneider pszeudonim alatt – olyan koncertet nyomott a képünkbe a ‘Balls To The Wall 40’ turnéján, hogy a fal adta a másikat. És ehhez csak asszisztálni tudott a Crownshift és az All For Metal.
Az Alestorm legénységének a magyar koncertek mindig fontosak, az ezer szállal hozzánk kötődő zenekar ha éppen egy fárasztó turné végén esik is be hozzánk, akkor is a maradék energiáit mozgósítva lép fel nálunk. A közönség imádja ezeket a srácokat, és várjuk vissza a „Balaton kalózait!”
Volt szerencsém többféle felállásban és nagyon különböző alkalmakkal látni a Paint, de talán most tetszettek legjobban. Baromi jól szóltak, a magát nem túl komolyan vevő, de nagyon feszesen és jól játszó zenekar pedig nagyon szórakoztató volt.
A Queensrÿche az én Dream Theaterem, ők mozdítottak ki a progmetál felé a klasszikus heavy metal mellől. Már a 80-as évek első felében olyan maradandó tételeket írtak, mint a The Lady Wore Black, a Take Hold Of The Flame vagy a Queen Of The Reich. Erről szólt ez az este. A korai Iron Maident idéző Night Demon viszont megérdemelt volna egy jobb hangosítást.
Legutóbbi hozzászólások