Ha Deák Bill Gyula életét nézzük, azt mondhatnánk, meseszerű történet. Olyan igazi „keleti blokk” mese. Egy biztos, a „legfeketébb hangú” magyar bluesénekesünk 77. születésnapja alkalmából elvarázsolt minket. Nekünk kellett volna megajándékozni őt, de ehelyett ő adott ajándékot, mégpedig a legjobb ajándékot, zenei élményt nekünk.
Az Arch Enemy az elmúlt években a melodeath színtér vezető zenekarává avanzsálódott, és most is bizonyították, hogy méltóak erre a címre. Az Eluveitie produkciója is vérprofi volt, annak ellenére, hogy nagyon távol áll tőlem a csapat zenéje, mégis tudtam élvezni a látottakat. Az Amorphisnak csak egy nyúlfarknyi műsoridő jutott, remélem, az új lemezzel visszatérnek önálló turnéval is.
A Halestorm „csak” egy rohadt jó koncertet adott, talán kevésbé volt ugrálós, de azt megtették helyettük Bloodywoodék, miközben zenéjükben hozták az energikus kaotikát.
Zenei csemegéért mentem Sari Schorr koncertjére, de ezen felül különleges emberek figyelmét, közvetlenségét, nyitottságát kaptam. Ez több volt, mint egy koncert. Remélem, hamarosan új lemezzel tér vissza Budapestre!
Kerek évfordulót ünnepelt a Helloween és a Beast In Black is. A tökfejek a 40 éves jubileumi műsort nagyon kitalálták, és ügyesen ágyazták be az új lemez dalait is a látványos és kerek show-ba, a fenevadak megfogyatkozva is ugyanolyan energiával taroltak.
Az egyértelműen érett felnőtt korban lévő Megadeth hagyta a kistestvér Disturbedöt érvényesülni, míg ő promotálta a már bejelentett ‘26-os búcsúturnét. Két nagy formában lévő, nagypályás zenekar nagy estéje volt, mindkét rajongótábor nagy örömére.
Legutóbbi hozzászólások