Kis híján telt ház (telt sátor?) lett a Barba Negra Redben ezen a fagyos vasárnapi estén, de legfeljebb csak az lepődhetett meg, aki nem tudta, hogy ez a koncert az immár 40 éve aktív Sepultura búcsúturnéjának budapesti állomása. Egyszerre volt felemelő és lehangoló érzés ott lenni és átélni azt, hogy egy újabb zenekart veszítünk el azok közül, akikkel (a résztvevők átlagéletkorát elnézve) együtt nőttünk fel.
A fellépők közül a legfiatalabb zenekar robbantotta be az estét, a metalcore-ban utazó Jesus Piece a műfajra jellemző brutális energiával kezdte el a sátorbontást. Fél óra jutott nekik, de ezalatt mindent megtettek, hogy bemelegítsék a közönséget.
Tunnel Vision / Profane / Curse Of The Serpent / Neuroprison / FTBS / Fear Of Failure / An Offering To The Night / The Bond / Conjure Life
Az Obituary másodikként lépett színpadra, őket ennek a közönségnek már nem kellett bemutatni, lelkesedésben nem is volt hiány. Ha jól számolom (és az Executioner-érát, valamint inaktív éveiket is hozzácsapjuk), akkor ők is éppen 40 évesek lettek az idén.
Az instrumentális-középtempós Redneck Stomppal kezdtek, be is mozdult rá mindenki. Nagyon jól szóltak, hiteles és meggyőző volt a produkció, kifejezetten jó volt hallani az oldschool death metal témákat és látni mellé a hajzuhatagokat a színpadon. A következő negyven percben aztán többek között félbe lettünk vágva (Chopped In Half), ki lettünk fordítva (Turned Inside Out), hogy aztán a végén lassan rothadjunk el (Slowly We Rot).
Így jár mind, ki Obituary koncertre merészkedik…
Redneck Stomp / Threatening Skies / By The Light / The Wrong Time / Deadly Intentions / Chopped In Half-Turned Inside Out / Solid State / War / Dying Of Everything / Slowly We Rot
Őket az ukrán Jinjer követte, akik a komplexebb ritmusokat kedvelők örömére djent és progmetál elemekkel irdalt metalcore tételekkel nehezítik meg a páros ütemekre kifejlesztett bólogatást. Tatiana Shmayluk szuggesztív előadásmódja és színpadi mozgása révén magára vonzza a figyelmet, néhol tisztán énekelve máskor hörögve teljesíti ki a zenekari eklektikus performanszot.
Sit Stay Roll Over / Ape / Fast Draw / Retrospection / Teacher, Teacher! / Colossus / Someone’s Daughter / Kafka / Copycat / Perennial / Rogue
Utolsóként és utoljára lépett magyar színpadra a Sepultura, hogy méltó búcsút vegyen a közönségtől. A fanyalgóknak, akik szerint a Sepultura csakis a Cavalera-érát jelenti vigasz lehet, hogy idén a Rockmaratonon azért találkozhattunk a Cavalera testvérpárral is.
Itt és most viszont nem volt ok a fanyalgásra. Rögtön indítottak egy Refuse/Resist és Territory kombóval, ami megalapozta a bulit, aztán szemelgettek a teljes életműből, elhangzott mások mellett az Attitude, Dead Embryonic Cells, Troops Of Doom, Inner Self és végül az Arise-zal zárták volna le a koncertet.
De mivel nincs Sepu Roots nélkül, így volt még két ráadás dal is. Eljátszották a Ratamahattát és végül a szokásos Roots Bloody Rootsszal tették fel a pontot az i-re.
Nagyon rendben volt ez így és nagy kár hogy itt a vége.
Szép volt, fiúk!
És köszönjük.
Refuse/Resist / Territory / Slave New World / Phantom Self / Attitude / Means To An End / Kairos / Corrupted / Guardians Of Earth / Choke / False / Escape To The Void / Kaiowas / Orgasmatron / Dead Embryonic Cells / Agony Of Defeat / Troops Of Doom / Inner Self / Arise // Ratamahatta / Roots Bloody Roots
Szerző: Benedek István
Fotók: Mahunka Balázs, Barba Negra
Köszönet a H-Musicnak!
Legutóbbi hozzászólások