Újra gyászolunk. Hatvankilenc évesen hagyott itt bennünket a magyar rockzene egyik legnagyszerűbb billentyűse, zeneszerzője, Balázs Fecó.

Fecó 1967-ben tagja lett a Neotonnak, ahol aztán együtt játszott Pásztor Lászlóval, Debreczeni Ferenccel, Som Lajossal, Galácz Lajossal. 1972-ben ő is bekerült a magyar rock történetének egyik legnagyszerűbb szupergroupjába, a Taurusba Radics Béla, Som Lajos és Brunner Győző társaságában. (Már csak Brunner él a legendás csapatból.) Ezután megalapította a Korált, mely kezdetben Koncz Zsuzsa kísérőzenekara volt, később önálló programmal álltak elő, nem titkolt céljuk volt, hogy ápolják a Taurus örökségét. Számos dalukat tartották műsoron, ezekből nem egy rákerült a Korál bemutatkozó albumára 1980-ban. Fecó mindig is a líra és a hard rock között egyensúlyozott, és erre egyértelműen reflektált a Korál zenéje. Az utóbbi időszakban inkább szólóban tevékenykedett és ezt a lágyabb, melankolikus zenei vonalat játszotta. 2016-ban Kossuth-díjjal jutalmazták tevékenységét.

Az utóbbi években egészsége megrendült, többször kezelték kórházban szívbetegségével. Két hete sajnos elkapta a koronavírust, mélyaltatásban, lélegeztetőgéppel tartották életben, ám szervezetét végül sajnos legyőzte a kór.

Legyen Neki könnyű a Föld!