Gorefest - La Muerte

írta garael | 2006.02.02.

Megjelenés: 2006

Kiadó: Nuclear blast

Weblap: www.gorefest.nl

Stílus: death metal

Származás: Hollandia

 

Zenészek
Boudewijn Bonebakker - gitár Ed Warby - dob Frank Harthoon - gitár Jan-chris De Koeijer - ének
Dalcímek
For The Masses When The Dead Walk The Earth You Could Make Me Kill Malicious Intent Rogue State The Call Of Death And Chaos Exorcism Man To Fall The New Gods 'till Fingers Bleed La Muerte
Értékelés

Vannak zenekarok, melyek annak ellenére, hogy aktí­van jelen vannak a zenei életben, szinte észre se vesszük, mintha nem is léteznének. Azonban vannak olyan zenekarok, melyek annak ellenére, hogy már jó ideje nem adnak ki lemezeket, nem koncerteznek, mégis olyan, mintha mindig itt lennének mellettünk, létezésük soha nem vált volna kétségessé, vagy akár véglegesen meg nem szűntek volna. Az egyik ilyen zenekar a Gorefest. Lehet, hogy vannak olyanok, akiknek e név nem mond semmit, hisz már elég rég, hogy feloszlottak, de azért a többség tudja, miről beszélek. A False albumot sokan nem feledhetik, és a stí­lusváltás után - mely nem volt olyan drasztikus, ahogyan felfogták akkoriban egyesek és leí­rták a zenekart - is zseniális albumok jelentek meg. Értelmetlen felsorolni. 2005 legnagyobb kellemes meglepetésre számomra a Gorefest hirtelen újjáalakulása és a La Muerte album kiadása. Nem kellettek hetek, órákig tartó audiciók, hogy megállapí­tsam, mennyire nagyszerű lett a friss Gorefest album. Minél többet hallgatom, annál jobban tetszik, és mint egy gyönyörű festmény másfél óra vizsgálódás után, úgy bontogatja ki rejtett szí­neit, árnyait, és bontakozik ki a maga valóságában. Ilyen harmóniákat, ritmusozást, dallammenetet sehol máshol nem hallasz, csak a Gorefest lemezeken. Voltál már abban az esetben, amikor meglátsz az úton egy valakit, soha életedben nem láttad, de mégis az az érzésed, hogy nagyon régóta ismered, sőt, valamikor régen már találkoztál vele, beszélgettetek és nagyon kellemes heteket, hónapokat töltöttetek együtt. Majd veszed a bátorságot, odamész az illetőhöz, és enyhe izgalommal megszólí­tod. Ő megfordul, rád néz - te közben érzed hogy, megindul veled a föld - és megszólal. Hangja a füledben cseng, és e hang hallatán tétovázás nélkül borulsz nyakába, és soha nem ereszted el többé. Hát, engem ezek az érzések tartanak hatalmukban már jó ideje. 96-ban, amikor kezembe került a Gorefest False lemeze, első hallgatásra még nem tudtam, hogy milyen zseniális albummal van dolgom. Akkoriban jelent meg az 1000 tó országáról kántáló Amorphis lemeze, mely albumnál akkoriban nem hittem, hogy jobbat fogok hallani. Majd szép lassan elcsábí­tott a Gorefest. Tessék kérem meghallgatni a Rogue State dal kezdetét, például. Pedig megfogadtam, hogy nem emelek ki egyetlen dalt sem, de ez csak egy példa volt. Lassú, doom-os riffekre psychedelikus beütésű szólisztikus rész, majd pillanattal odább laza gitárpengésre csontig efektezett éneklés megtoldva egy akkora szólóval, melyet csak a Black Sabbath-nál hallhattunk. Ezt leí­rni képtelenség, hisz bármit is próbálnék, nagyon nevetséges szópötyögésnek hatna. Tetszik, tetszik, tetszik!!! Nem tudok szabadulni tőle. Akár egy kí­gyó, mely tekintetével megbűvöli áldozatát, ezt tette velem a La Muerte. Hetek óta ez megy és még hónapokig lesz szinte mindennapos vendég. A nemrég kiadott remaszterizált lemezek pedig a La Muerte-vel együtt jönnek látogatóba.

Pontszám: 10