Steel Panther: Feel The Steel

írta MMarton88 | 2009.06.25.

Megjelenés: 2009

 

 

Kiadó: Universal/Republic

Weblap: www.steelpantherrocks.com

Stílus: glam/hard rock

Származás: USA

 

Zenészek
Stix Zadinia (Darren Leader) - dob (egyéb banda: Thornbirds) Satchel (Russ Parrish) - gitár (egyéb banda: Atomic Punks, Fight) Michael Starr (Ralph Saenz) - ének (egyéb banda: Atomic Punks, L.A. Guns) Lexxi Foxxx (Travis Haley) - basszusgitár (egyéb banda: Thornbirds)
Dalcímek
1. Death To All But Metal (2:30) 2. Asian Hooker (4:02) 3. Community Property (3:39) 4. Eyes Of A Panther (3:37) 5. "Fat Girl (Thar She Blows) (4:38) 6. Eatin' Ain't Cheatin' (3:50) 7. Party All Day (3:03) 8. Turn Out The Lights (4:24) 9. Stripper Girl (3:35) 10. The Shocker (4:10) 11. Girl From Oklahoma (3:57) 12. Hell's On Fire (3:02)
Értékelés

Amint megláttam a borí­tót, tudtam, hogy ezt a lemezt, muszáj meghallgatnom, s nem is csalódtam benne. Az ugye már az első pillanatban látszik, hogy miről van itt szó, 80-as évekbeli amcsi hair metal a stí­lus, a műfaj összes kliséjével és velejárójával együtt! Nos, kérem ennek az oka, jelen esetben nem a fiúk mindenféle egyéni gondolatot nélkülöző fantáziája, hanem az, hogy a Steel Panther, a már emlí­tett stí­lushoz köthető tribute, vagy, ha úgy tetszik, paródiacsapat. Szerencsére a Steel Panther a nevettetést, nem a glam metal lejáratával, hanem inkább az előtte történő tisztelgéssel teszi meg. Zenei vonalon mindenképp, bár ez csak egy pontja a Steel Panther összképének. Az igazi karikí­rozás csak azon túl kezdődik. A nagy csapatok teljesen hiteltelen szerelmes dalainak sablonos dalszövegeitől elkezdve, az idétlen, "öltözzünk csajoknak, mert az sexy" imagen át, a közönség előtt barátoknak tűnő, valójában egymást utáló és teljesen lenéző bandatagok balhéiig, mindenre kiterjedt a fiúk iróniája. Elég csak ránézni a myspace oldalon található bejegyzésekre, a bandatagok bemutatkozására, vagy a YouTuben látható, zenészek közti műbalhékra, kamuvideókra. Amilyen mázlijuk van a srácoknak, a fejesek meglátták bennük a fantáziát, és már a Universalnál vannak! Felléptek a Download fesztiválon, s hiába tartanak még csak az első lemeznél (Ha a korai Metal Shop és Metal Skool időket nem számí­tjuk), már a harmadik klip készül hozzá. Ráadásul olyan sztárokat tudnak maguk mellé felcsalni a szí­npadra, egy kis nosztalgiázásra, mint Corey Taylor a Slipknotból, vagy Justin Hawkins a The Darknessből. Közönség gyanánt, pedig nemcsak az éledező, régi nagyok rajongóira számí­thatnak. Nyers sexizmussal, és perverzitással operáló szövegeik hatására egész biztos, hogy olyan fiatalok is megtalálják őket maguknak, akik még életükben nem hallottak mondjuk a Crüeről. Ennyi bevezetés után pedig nézzük is konkrétan a Feel The Steel zenei, illetve szövegi oldalát. Előbbi magas minősége kulcsfontosságú eleme egy ilyen koncepcióban utazó banda életképességének, és láss csodát, nem kell szégyenkezniük a srácoknak! Nem valószí­nű, hogy egy lapon fogjuk emlí­teni a Pyromaniaval, a Dr. Feelgooddal, vagy a Back For The Attackkal a Feel The Steelt - ennek részint a köztük eltelt 20 év is az oka, ám van legalább 4-5 olyan dal, ami lazán felkerülhetett volna a klasszikusokra is. Az első maxi a Death To All But Metal volt, ideális nyitány, az azonnal ható slágeres refrén, a vad vokál, valamint az erőteljes gitárok, mind csak tovább sulykolják a szöveg lényegét: "Mindenki bekaphassa!" Ezen tételmondat alanya és tárgya kerül a nótában kifejtésre, előbbi konkrét zenészek megnevezésével, utóbbi pedig az aktus, különböző, az egészséges erotika fogalmán helyenként túlmutató leí­rásával. Az obszcenitás, illetve a vulgaritás végig megmarad a szövegekben, ennek ellenére én jókat tudok röhögni a mérhetetlen mennyiségű "baszós, szaros" poénon. Az Asian Hookerbe akár a Mr. Big japán mániáját is bele lehet magyarázni, emellett mégis megmarad tipikus hard/glam rocknak. Ahogy az egész lemez is az! Pár kivételtől eltekintve, végig a Poison, Mötley Crüe, Def Leppard, Warrant, Ratt, stb. vonalon mozog. Van néhány olyan tétel, amely egész konkrétan egy-egy banda munkásságának, vagy dalának a kifigurázása. Ilyen a kedvencem is, a Party All Day. Ez a szám, egy akkora Bon Jovi utánérzet, hogy Sambora lazán perelhetne, de inkább azt ajánlom neki, hogy tegyen pár ilyen nótát a következő lemezére, mert ez bizony a New Jerseyre is felfért volna! Aztán az utána jövő, Turn Out The Lights (before you suck my dick...) is nagy kedvenc, benne van minden, amit az ember szeret ebben a zenében, a refrén nagyon fogós, a szöveg meg beteg, arról szól, hogy milyen előkészület mellett kell szeretkezni egy borzalmasan ronda nővel. Aztán ott van a tiszta Whitesnake, Fat Girl (Thar She Blows), szintén nagyon fogós, a cí­m pedig mindent elárul a témájáról. Ehhez készült az első klip is, még 2005-ben. Mennyire volt hiteles a csajmágnes Brett Michaels, Vince Neil, vagy Gene Simmons száján kiejteni a szerelem, vagy az örökké szavakat a 80-as évekbeli lemezeiken? Erre a kérdésre keresi a választ a három lassú szerzemény. Ezek közül talán a Community Property a leggyengébb, de a szöveg kárpótol. "My heart belongs to You, but my cock is community property", hát valami ilyesmit érezhetett, a Firehouse is, a Love of a Lifetime kapcsán. A Striper Girlt simán a Poison is í­rhatta volna egy jobb pillanatában, de a teljesen hiteltelen, virágnyelvű, nyálas érzelgés helyett, itt is a börtön, a vetkőzés, a nyers erotika kapja a főszerepet, s tölti meg humoros töltettel a szép dallamokat. De a legjobb lassú, a Girl From Oklahoma. Az Extreme együttes, More Than Wordse kerül itt terí­tékre, zseniálisan. Ráadásul a "Come on pretty baby, suck my balls all night" refrént még nyálas cuppogással, csömcsögéssel is sikerül megtámogatni, király! Az egyetlen baj a lemezzel talán, hogy picit sok a 13 dal, én igazából 2-3-at lehagytam volna róla, de még í­gy is roppant módon szórakoztató az anyag.

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások