fbpx

Riverside: Anno Domini High Definition

írta Kotta | 2009.06.19.

Megjelenés: 2009

Kiadó: InsideOut

Weblap: www.riverside.art.pl

Stílus: progresszí­v metal

Származás: Lengyelország

 

Zenészek
Mariusz Duda - ének, basszus, akusztikus gitár Piotr Grudzinski - gitár Michal Lapaj - billentyűs hangszerek Piotr Kozieradzki - dobok
Dalcímek
Hyperactive (5:45) Driven To Destruction (7:06) Egoist Hedonist (8:56) Left Out (10:59) Hybrid Times (11:53)
Értékelés

Nemrég bemutattunk egy remek bolgár prog. metal zenekart (Pantommind), nézzünk körül egy kicsit tőlünk északabbra is. Szégyen és gyalázat, de én csak most fedeztem fel a lengyel Riverside-ot, pedig ez már a negyedik albumuk. Annak ellenére, hogy egy komoly kiadónál vannak, korábban nem futottam beléjük, de most sürgősen pótolom a hiányosságokat! Megérdemlik ugyanis a figyelmet, mert egy nagyon tehetséges társaságról van szó. A lemezt hallgatva, az első benyomások a Live zenekart juttatták eszembe, annak is a zseniális Throwing Copper c. lemezét. Nem tudom emlékeztek-e erre a bandára, a grunge hullám dobta fel őket a '90-es években, bár szerintem nem teljesen illettek abba a vonalba. Helyesebb lenne őket intellektuális, főiskolás modern rockként emlegetni. Érzékeny, érzelmes, merengős, alapra vett hangulatzenét csináltak, melybe dinamitként robbantak be a fogós garázs-rock refrének. Azért emlí­tem őket, mert Mariusz Duda hangja, énekstí­lusa kí­sértetiesen hasonlí­t Ed Kowalczyk-éra (micsoda véletlen, ez a név is lengyel származásra utal) és a koncepció is nagyon hasonló. Marillion-osan meditatí­v részek, érzelem-gazdag Hogarth-os énekkel, amibe berobbannak a hardcore-osan modern riffek és a karcos énektémák. Mindehhez adj hozzá némi progresszí­v metalkodást, a '70-es évek prog. és hard rock fí­lingjét, valamint némi futurisztikus hangulatot. Nagyon sok összetevőt olvaszt tehát a varsói négyes a zenéjébe, de alapvetően - a lemez cí­mével összhangban - a múlt (progresszí­v rock) öröksége ad itt randevút a modern zenei irányzatoknak és nászukból egy nagyfelbontású remekmű születik. Mindez leginkább Michal Lapaj-nak köszönhető, aki a hammondos ős-rock témáktól kezdve a dobgépes-ambientes zajfoszlányokig (a lemezt záró témát leginkább hajnali négy körül, a sziget egyik techno-sátrában tudnám elképzelni) mindent felvonultat, nagyon ötletesen és í­zlésesen, megteremtve ezzel az album különleges hangulatát. Az Egoist Hedonist refrénjét például a Depeche Mode is í­rhatta volna, csak úgy mellesleg, a teljesség kedvéért. A többi zenész is remekül teljesí­t, a ritmusszekció átlagon felüli, kis odafigyeléssel kisasolhatjuk milyen klassz dolgokat játszanak. Piotr Grudzinski nem egy kifejezett virtuóz ugyan, inkább az érzelmekre és a dallamokra helyezi a hangsúlyt, ritmusgitározása viszont példaértékű. Dudáról volt már szó, hangja nagyon szép, érzelem-gazdag, de ha kell, arcunkba fröcsköli a modern élet nyomorúságát és összes bánatát is. A lemez hangzása is nagyon rendben van, arányos, telt, minden hangszer megfelelő teret kap. Azt hiszem, a Riverside egy definití­v albumot hozott itt össze. Sokáig fogok még erre visszautalni, amikor a hagyományápolás és a modernség, frissesség tökéletes szimbiózisát szeretném majd szemléltetni. Nehezen tudom elképzelni, hogy lemarad év végi 10-es listámról. Nagyon szépen kérem a magyar koncertszervezőket, hozzanak össze egy pesti Pantommind/Riverside bulit! A másik titkos vágyam pedig az, hogy egy szép napon kis hazánkban is felbukkan majd egy ezekhez hasonló, nemzetközi szí­nvonalú produkció!

Pontszám: 8.5

Legutóbbi hozzászólások