Ronny Munroe: The Fire Within

írta Kotta | 2009.06.05.

Megjelenés: 2009

Kiadó: Rat Pack Record

Weblap: www.myspace.com/ronnymunroe

Stílus: US Power Metal

Származás: USA

Dalcímek

Értékelés

Ronny Munroe a Metal Church jelenlegi énekese. Megoszlanak a vélemények a képességeiről, de egy patinás bandába mindig nehéz beilleszkedni, főleg, ha az előzőleg is kiváló pacsirtáknak adott otthont. Szerintem kifejezetten jó választás volt Kurdt Vanderhoof részéről, aki köztudottan a Fémtemplom motorja és mára az egyetlen őstag, Ronny torkában ugyanis egyaránt megbújik David Wayne karcosabb és Mike Howe fátyolosabb hangja is. Nem egy kifejezett hangszál-akrobata, az igaz, de tökös power metalhoz ennél több nem kell. Ha egy énekes szólóba kezd, annak alapvetően két oka lehet. Elképzelhető, hogy ötletei nem férnek bele az együttes irányvonalába, esetleg a banda stí­lusa nem ad elegendő teret képességei kibontakozásához. Úgy látom, Ripper Owens például ebbe az irányba ment el új lemezén - csinált egy rockosabb hangvételű albumot, amin bizonyí­thatja, hogy nem csak üvölteni tud. (Az persze kérdéses, hogy ezt mennyiben sikerült megvalósí­tania.) A másik lehetőség az, hogy éppen az anyabanda tér le az eredeti ösvényről, ilyenkor alkalmasint az énekes viszi tovább az örökséget. Lásd UDO - Accept, de a Metal Church-el is megesett már ez a baleset. Emlékszünk ugye arra, hogy David Wayne Metal Church cí­mre keresztelt albuma - nem árult zsákbamacskát, nem igaz? - metálcsörcsösebb volt magánál a metálcsörcsnél is? Nos, Ronny esetén inkább az utóbbi áll, a The Fire Within kis túlzással lehetne a következő Fémtemplom soralbum is. Egy-két kivételtől eltekintve ugyanis ezek a számok megbí­zhatóan hozzák a Metal Church sablonokat, úgy, mint a nyers (mégis dallamos) gitárjáték, az egyszerű (ámde fifikás) riffek, a szőrős, férfias ének (dallamos refrénekkel), valamint az erőteljes dobalapok. (Kirk Arrington dobisten - Rob Reiner-rel (Anvil) egyetemben - kedvenc metalütőseim egyike, kár, hogy már ő is elhagyta a fedélzetet.) Nincs is ezen mit csodálkozni, hiszen Rick Van Zandt, a Metal Church egyik gitárosa Ronny legfőbb társa ebben a zenekarban is, Vanderhoof pedig társproducerként vett részt a produkció megalkotásában. (Van Zandt és Munroe egyébként már korábban is játszottak együtt a Rottweiller nevű zenekarban.) Szóval amolyan inkognitóban megjelent Fémtemplom albumról van itt szó. A történet hátterében az áll, hogy Vanderhoof hátproblémái miatt a főbanda pihenőre kényszerült. Így Ronny már tavaly ősz óta koncertezik saját néven Van Zandt-tal együtt, programjukat természetesen Metal Church klasszikusokra épí­tve. Ezúttal azonban mindebben Vanderhoof teljes támogatását is élvezik, amint azt a mellékelt ábra mutatja. Ami számomra meglepő, az a Ronny-t kí­sérő együttes többi tagját övező titkolódzás. Egyedül Van Zandt és a két vendég gitáros neve jelenik meg a hivatalos anyagokon. Vajon titokban a teljes Church legénység felvonult? Vagy Ronny, Rick és Kurdt vette fel az egész lemezt? (Mivel Munroe dobosként kezdte zenei pályafutását, ez sem teljesen lehetetlen.) A nagy hasonlóság persze rögtön meg is kérdőjelezi az album létjogosultságát. Mégsem fogok rá semmi rosszat mondani, több okból sem. Egyrészt mert imádom a Metal Chuch-öt. Még a gyengébben sikerült lemezeiket is szí­vesen hallgatom. Sőt, a Ronny-val készült újabb albumokat is jobban szeretem, mint a legtöbb tucat power bandát. Van valami, amit ők tudnak a legjobban - egyszerű, mégis fogós riffeket, dallamokat í­rni, a keménység és a zeneiség nagy találkozása ez. A másik ok: az elnőisedett, művészkedő power szintér progos, illetve csajos-szimfonikus dömpingjében úgy hiányzik ez a fajta sallangmentes, tökös-férfias zene, mint egy falat (stí­lusosan, folyékony) kenyér! Az, hogy saját nevén jegyzi a produkciót, lehetőséget ad azért némi kalandozásra. Így kerülhetett fel az album második felére néhány lazább szám is. Lásd Rainbow feldolgozás, de a Desperate Man-ben például billentyű is van. Sőt, még Lenny Krawitz slágerrifjének lenyúlása is belefér (Ride Me). Mindezek ellenére (vagy talán éppen ezért), ezek a számok a lemez legjobb pillanatai közé tartoznak. Jobban belegondolva, talán kicsit bátrabban is kí­sérletezhettek volna még ilyesmivel.

Pontszám: 7.5