Heel: Chaos And Greed

írta Kotta | 2009.05.02.

Megjelenés: 2009

Kiadó: Rivel Records

Weblap: www.heelsite.com

Stílus: epikus metal

Származás: Svédország

 

Zenészek
David Henriksson - ének Marcus Elisson - gitár, ének Magnus Öberg - bass David Jonasson - billentyűsök Alexander Gustavsson - dob
Dalcímek
Chaos And Greed Crusader Did You Know Taste Of Steel Sons Of Thunder Forbidden Ways Kingdom Comes Light Of Day S.O.S This Angel Cry Gold And Glory Walk To The Light Land Of Freedom
Értékelés

Egy viszonylag új - ez a második lemezük - bandát szeretnék bemutatni nektek. A svédektől már megszokott módon ugyanis, ismét egy igen korrekt albummal jelentkezett egy gyakorlatilag ismeretlen együttes. Több mint egy órányi, minőségi - jobb megjelölés hí­ján, mondjuk azt - epikus metalt hallhatunk a Chaos and Greed-en, de lássuk inkább a részleteket, abból majd kiderül mire is gondolok! A lemez a cí­madó számmal, egy kifejezetten pörgős témával indí­t. Reszelős gitár, billentyűszőnyeg, lépegetős énektéma. Ha valakinek kétségei lennének, miről is van itt szó, a gitárszólónál azonnal elszállnak a kételyei: egyértelműen Malmsteen nyomdokain haladunk, vegytiszta neoklasszicizmus, ahogy azt a mester a ‘80-as évek közepén lefektette. A Crusader ezzel szemben egy jó kis húzós témára épí­t - ok, a Hendrix imádat, fenderes-bluesos groove-ok is beleférnek Yngwie kelléktárába. Egyébként ez itt nem is rossz, fülbemászó verzék, monumentális refrén, sőt eddigre még a békebeli, szellősebb hangzással is megbarátkozhatunk. Kifejezetten élvezem, hogy minden hangszert jól hallani, a bőgős például nagyon ügyesen penget. Did You Know - akusztikus gitárral, billentyűvel kezdődik, később egy remek hard rock lí­rai lesz belőle. Finom gitár és billentyűszólókat kapunk benne, sőt a végén még egy szép furulyatéma is megjelenik. Vágod? A harmadik szám lassú, tiszta retro! A Taste of Steel-nél aztán rájövök arra, ami már az első számnál is bennem bujkált: barátaim, ez néhol tiszta Classica! Persze Malmsteen hatása az európai power metalra olyan jelentős, hogy párhuzamként sok más együttest is felhozhatnék, ennél a pörgős témánál a például Sonata Arctica-t, de David Henriksson tisztán, magasan szárnyaló hangja és a hagyománytisztelő hangzás miatt nálam a Szutorisz Károly féle Classica még inkább ül. Ha már itt tartunk, az énekes nem semmi, jó lesz odafigyelni rá! Persze, csak eltelt több 20 év közben, úgyhogy más hatások is érték a zenekart. A Forbidden Ways-ben például torzí­tón (vagy legalább is valamilyen kütyün) átengedett ének tűnik fel. A legtöbb nótában hosszabb-rövidebb hangszeres témázgatások is megjelennek, í­gy akkor sem tévedünk nagyot, ha némi progresszí­v beütést vélünk felfedezni. De a Save Our Souls-ban, vagy a Gold and Glory-ban például kifejezetten modern a riffelés, a jellegzetes Zakk Wylde-os hajlí­tgatások is gyakran feltűnnek. A This Angel Cries a lemez csúcspontja, egy monumentális dal, amelyben a fenti hatásokat sikerült tökéletesen egybegyúrni és valami különlegeset létrehozni. A lemez második fele amúgy jóval sötétebb, komorabb, mint az eleje, ez nyilván a történettel lehet összefüggésben. Szövegkönyv ugyan nem áll rendelkezésemre, de a borí­tó és a számcí­mek alapján könnyel elképzelhetjük miről is van szó, nagy valószí­nűséggel a Chaos and Greed valamiféle konceptlemez. A szigorodással párhuzamosan a tempó is egyre kimértebb, ahogy haladunk előre a történetben. A lemezt záró Land Of Freedom szintén egy monumentális billentyűtémára érkezik, középtempós dal, nagy refrénnel, jó lezárása a lemeznek. A végén arra ocsúdunk, hogy nem igazán tudjuk mit is hallottunk ez elmúlt több mint egy órában: progresszí­v, modern hard rockot vagy talán neoklasszikus-szimfónikus power metalt? Nem teljesen kiforrott tehát még a zenekar stí­lusa, de nem is ez a lényeg. Kifejezetten jó zenészek tolják az epikus hard rock/neoklasszikus metal témákat. Változatos lemez, hiszen tempós és groove-os témák váltogatják egymást. Virtuóz hangszeres szólók, képzett ritmusszekció, első osztályú énekes, némi progresszivitás. Kell ennél több egy kellemes délutáni zeneélményhez? Na ja, max. egy sör a kézbe. Már ha elfér a pajzs és a dárda mellé.

Pontszám: 7