Flogging Molly: Float

írta Adamwarlock | 2009.04.17.

Megjelenés: 2008

Kiadó: EMI

Weblap: www.floggingmolly.com

Stílus: Celtic Rock/Punk Rock

Származás: USA/Írország

 

Zenészek
Dave King - ének, akusztikus gitár, bendzsó, kanalak Bridget Regan - vonós és fúvós hangszerek, vokál Dennis Casey - gitár, vokál Matt Hensley - harmonika Nathen Maxwell - basszusgitár, vokál Bob Schmidt - mandolin, bendzsó George Schwindt - dobok
Dalcímek
1.Requiem for a Dying Song 2.(No More) Paddy's Lament 3.Float 4.You Won't Make a Fool Out of Me 5.The Lightning Storm 6.Punch Drunk Grinning Soul 7.Us of Lesser Gods 8.Between a Man and a Woman 9.From The Back of a Broken Dream 10.Man With No Country 11.The Story So Far
Értékelés

Minden egyes együttesnek megvan a maga hangulata. Ezt a jelenséget aztán az aktuális saját kedvünkhöz idomí­tjuk, és í­gy döntünk arról, hogy milyen zenét mikor akarunk hallgatni. Megvan az a zene, amit utazás közben, a végtelen országútra meredve teszünk be a lejátszóba, van olyan, amit otthon egyedül a sötétben fogunk némán értelmezni. Megint másra bulizunk (itt jegyezném meg, hogy ilyenkor nagyon kell figyelni a számok egységére, mert a legjobb hangulatú party-t is tönkrevághatja egy rosszkor betett dal), és megint más zene felel meg romantikus együttléteknek. Mást hallgatunk szomorúan és mást vidáman. Ebből leszűrve az lesz kiemelkedő, egyedi együttes, amely képes megragadni egy-egy hangulatot és valamiféle belső kölcsönhatásként érzelmeket kiváltani a hallgatóból. Ennek eszközára végtelen, ki-ki máshogy közelí­ti meg a feladatot, de annyit leszögezhetünk, hogy ez az a plusz, ami kiemel egy bandát a középszerűség posványából. A Flogging Molly története egy Dave King nevű dublini születésű fiatalemberrel kezdődött, aki a '80-as években egy Fastway nevű heavy metal formáció élén bontogatta szárnyait (tagjai közt Fast Eddie Clark-kal a Motörheadből és Pete Way-jel az UFO-ból). Megunva a kemény zenéket úgy döntött, hogy létrehozza az í­r népzenével kevert punkos, rock n' roll-os hangzást képviselő, mára igazi kultbandává kinőtt Flogging Mollyt. Az együttes nevét egyébként a Molly Malones nevű bárról kapta, ami kitartóan támogatta őket a kezdeti időkben. Az együttes mindössze négy stúdióalbummal rendelkezik, az elsőt 2000-ben adták ki Swagger cí­men. Ehhez képest óriási népszerűségnek örvendenek világszerte, előkelő pozí­ciókkal még a hí­res Billboard 200 amerikai chart-listán is. Nem is hiába, mert eddig mindig bizonyí­tották, hogy megvan bennük az a plusz, amiről a cikk bevezetőjében í­rtam. Lendületes, vidám zene, ősi í­r dallamokkal megspékelve. A hangulat élőben is garantált, amiből jómagam is kaptam a tavalyi szigetes koncertjükön ( népszerűségükre jó példa, hogy ők voltak aznap az első nagyszí­npados banda, mégis több embert érdekeltek, mint az esti fő produkció...). A legújabb lemez, a Float valamicskét változtat az eddigi bevált recepten. Persze marad a jól ismert hegedű, harmonika és gitárhangzás, kemény, lendületes tempóval, de most kicsit többet kapunk az elmerengősebb, lassabb dallamokból. Az együttes legfőbb hatásként a The Pouges nevű formációt és a The Clash-t emlí­ti, stí­lusuk pedig a kelta-punkrock-ba tartozik. Ezen az albumon inkább kevesebb lett a punk és több a rock hatás, mí­g a kelta hangzás maradt a régi. A dallamok továbbra is fülbemászók, vidámak, főleg a gyorsabb számokban, de a lí­rai muzsika terén is nagyszerűen teljesí­tenek. A Requiem For a Dying Song és a cí­madó Float egyből sláger lett. Hatásvadász és egyben az egyik legjobb szám a korongról, a Lightning Storm, a vihar előli fedett térbe menekülés hangulatát felébresztve a hallgatóságban. Igazából gyenge dalt nem is találunk a lemezen, a hangzás egységes, jól megkomponált, ami ennyi hangszernél nem lehetett könnyű munka. Hallgassuk csak meg a Betweean A Man And Woman cí­mű alkotást vagy a lassabb Us of Lesser Gods-t, amiből kitűnik a csapat vidám, félvállról vevős hangulata mögötti végtelen profizmusa. Külön kiemelendő az énekes, Dave King bájos feleségének, Bridget Regan-nek hegedű- és egyéb hangszeres tudása, valamint nagyszerű játéka. Az album nem hiába érte el a Bilboard listán az előkelő negyedik helyezést, ami a banda történetének legmagasabb pozí­ciója ez idáig. Sokaknak valószí­nűleg nem ez a hangzás a szí­ve csücske, és a folk-ot zsigerből utálják. A rockzenének azonban annyi, de annyi ága van, aminek érdemes egy esélyt adni, és nem csak a kemény metálzenénél egy életre leragadni, mert kimaradunk olyan zseniális alkotásokból, mint ami nem csak a Float-ot, de a Flogging Molly egész munkásságát jellemzi.

Pontszám: 9